Konyhamalac, négercsók

W.S. Othello, a néger mór - Stúdió „K”

Shakespeare tragédiájából mutatott be előadást a Stúdió K Színház. A rendezésre Zsótér Sándort kérték fel. A W.S. Othello, a néger mór című produkciót Urbán Balázs mutatja be.

Urbán Balázs

 

Annyi már első látásra is bizonyos Zsótér Sándor Othello-rendezésében, hogy semmi sem bizonyos. Ambrus Mária díszlete egy közepesen tágas konyhát formáz, megágyazva ezzel a minden emelkedettségtől mentes játéknak. A konyhát akár a köznapi lét (vagy az ösztönös létezés) metaforájának is tekinthetjük, de a díszlet gondoskodik arról, hogy a befogadó ne töprengjen sokáig ezen. A tér vége ugyanis nyitott, így mögötte beláthatunk a kis színház díszletraktárába. Miként nyitva a színpadról egyenesen az utcára néző ajtó is; Jago kikiabál az utcára, elvégre a színpadi fikció szerint arra van Brabantio háza. Gondolnánk, majd Brabantio és háza népe is az utcáról fog színre lépni. Ám a színész a másik oldalról, vagyis az öltöző felől érkezik – majd kisétál a nyitott ajtón és visszatér, így lépve színre. Legalább annyira a színházban vagyunk tehát, mint a konyhában.

Ezt a benyomásunkat a színészi játék(mód) is alátámasztja. Jago úgy viselkedik, mint egy ordenáré házmester. Hangoskodik, csörtet, gesztusai vulgárisak. Mindenkire megjegyzéseket tesz, káromkodik, handabandázik. Cselszövései voltaképpen gyermetegek. Az intellektuális intrikus szerepköréhez semmi köze; nem szellemi fölényével manipulálja az embereket, hanem hangerejével, azzal, hogy szinte rátelepszik mindenkire. Hogy motivációit senki sem sejti, jellemző környezete kvalitásaira is. A szerepet alakító Rába Roland játéka hangsúlyozottan teátrális, nem pusztán túlzásai miatt, hanem azért is, mert gyakran reflektál a figurára, sőt, a színpadi helyzetre is: voltaképpen mindvégig sajátos narrátora az előadásnak, néha pedig egyértelműen „kifelé", a nézőknek játszik. (Rába Roland mindvégig mesterien egyensúlyoz azon a vékony pallón, amely ezt a teátrális játékmódot a szimpla ripacskodástól elválasztja; alakításának igazi feszültségét éppen ez a „kötéltánc" teremti meg.) Helyenként mások is reflektálnak szerepükre; Kaszás Gergő Othellóként egyszercsak váratlanul megjegyzi, milyen nehéz színeset játszani.

Ami legalábbis ambivalens értelmű kijelentés, már csak azért is, mert – hiába a megváltoztatott, az idegen származást négyzetre emelő cím – Othello mór vagy néger voltának nincs különösebb jelentősége az előadásban. Az őt körülvevő közeg nem feltűnően rasszista, az sem látszik, hogy Othellóra csupán hasznos katonaként tekintenének, amúgy pedig iszonyodnának tőle, vagy egzotikus vadállatként kezelnék. „Másságára" utalva inkább csak ugratások, poénok hangzanak el. Jago pedig élvezettel zabálja a négercsókot, vedeli a kólát, miközben teszi a megjegyzéseket a feketékre, amiből pszichoanalitikusok bizonyára messzemenő következtetéseket vonnának le. Ám Othello elsősorban azért más, mert mentesnek látszik az őt körülvevő közeg harsányságától, vulgaritásától. Formátumnak tűnik, természetes hát, hogy a kisszerű közeg – ha már asszimilálni nem tudja – elpusztítja. Nemcsak Othello és Jago, hanem jószerivel az összes szereplő alkata elüt a szerepkonvencióktól: Desdemona nem hamvas, szelíd naiva, hanem arisztokratikus modorú, érett, tudatos asszony, Cassio nem délceg katona, hanem idétlen kamaszként viselkedő szépfiú, akiből valaki tévedésből hadnagyot csinált, Rodrigo nem szerelemtől elvarázsolt, ostoba ifjú, hanem az eseményekkel sodródó meglett ember – és a sor folytatható. Paradox módon a szerepkonvenciókhoz (és a reálszituációkhoz) az a figura áll legközelebb, amely a Zsótér-rendezésekre nem ritkán jellemző nemváltást produkálja: Molnár Erika erőteljes kontúrokkal megrajzolt Brabantiója.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

15. 03. 11. | Nyomtatás |