Tovaúszó hajók

Boats Leaving / The Bench Quartet / Rise − Doug Varone and Dancers

A Budapest Táncfesztivál egyik kiemelt vendége volt idén a New York-i Doug Varone and Dancers társulat. Magyarországra hozott estjük három, egymástól nagyobb időbeni távolsággal keletkezett koreográfiából áll, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bepillantást nyújtsanak az együttes elmúlt két évtizedben végzett tevékenykedésébe. Kovács Emese írása.

Kovács Emese

 

Doug Varone és társulata 1986-os indulásuk óta szép karriert futott be. Számos díj és elismerés mellett Varone-t olyan együttesek hívták koreografálni, mint a Limón Company, a Rambert Dance Company, a Martha Graham Dance Company, a Batsheva Dance Company, és rendszeresen közreműködik operák, musicalek, filmek készítésében is. Az együttes munkáival a szélesebb közönségréteget kívánja megszólítani, ám minden ismertségük ellenére is meg kell küzdeniük a nézőkért. E célból számos olyan kommunikációs stratégiát is használnak, amelyekből a hazai táncegyüttesek is elleshetnének néhányat, különösen hogy legtöbbjük nem is kerül igazán sokba.

A Doug Varone and Dancers például maga is sokat tett annak érdekében, hogy eljusson Magyarországra (internetes útiköltség-támogatásgyűjtést kezdeményeztek), törekedett arra, hogy szorosabb kapcsolatot létesítsen az itteni táncélettel (ingyenes kurzust vezettek, táncos csereprogramot indítványoztak), és keresték a kapcsolatot a közönséggel is (folyamatosan jelentek meg a Varone-nal készített interjúk, mindenki számára nyitott munkademonstrációt szerveztek). A Művészetek Palotájában két estén át látható előadásukban azonban mintha nem erre a töretlen lelkesedésre, pozitív, nyitott természetre került volna a hangsúly.

A nyitómű, a 2006-os a The Boast Leaving meglehetősen melankolikus alaphangulatot teremt. Nem csak a mélykék háttérvilágítás és az elmúlás témáját körüljáró vagy − a koreográfia egyik hangsúlyozott képe alapján ─ inkább „körülálló" témája miatt. Különös kontrasztban áll ez a hangütés azzal a kirobbanó életigenléssel, felszabadult játékossággal, amely a társulat által tartott tánckurzust jellemezte. A The Boats Leaving nézése során egyre inkább az a benyomás erősödik meg bennem, hogy a táncosok nem találják benne igazán a helyüket, mintha nem a saját nyelvükön kéne megszólalniuk. Mozgásuk − bár természetességet idéznek a járások, futások, hétköznapi érintések, a lebbenni hagyott karokkal végzett könnyed szökkenések − nem egyszer erőltetettnek, ugyanakkor erőtlennek tűnik, néha egyenesen ironikus színezetűnek. Ám a vissza-visszatérő, pátosszal teli mozdulatokat (mint a felfele nézések, karnyújtások az ég felé; semmibe markolászás; kéz szájbefogása; imádkozás; összezuhanások; földön kúszások) Arvo Pärt magasztos, szakrális mesterművére, a Te Deumra végzik, így be kell látnom, iróniáról szó sincs. Az absztrakt nyelvezetű, semleges arccal előadott koreográfia a táncosok folyamatos összecsoportosulására majd szétválására épül, ami az elszakadás és a ragaszkodás kissé leegyszerűsített metaforája.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 15. | Nyomtatás |