Hát nem pofátlan?

Réti Anna–Ido Batash: Ego Trip

Ha valamire, nos, az egészen biztos, hogy Réti Anna és Ido Batash első koprodukciójára, az Ego Tripre megérte várni. Az ősszel elmaradt, Az első utazás című bemutatkozó estért ugyanis parádés premier adott most kárpótlást, melyben nemcsak a színház problematikus kérdéseibe tenyerelnek az alkotók, de közben még a közönséget is mulattatják.

Komjáthy Zsuzsanna


Jó bírák szokása, hogy mielőtt szóra nyitják a szájukat, mossák kezeiket. Nem kenyerünk, hogy a rituálé jelentésébe és jelentőségébe belebonyolódjunk, fogadjuk el úgy, ahogy van. És alkalmazzuk. Mert hiába minden jó szándék, hiába a prűd törekvés, nem átalljuk áthárítani a felelősséget valaki másra mindazért, amit most leírnunk kötelesség. Hiszen ha kulcsszót keresünk a magyar-izraeli páros koreográfiájára – helyesebben színházi eseményére –, csakis egyetlen kifejezés ötlik eszünkbe: pofátlan.
Réti Anna és Ido Batash ugyanis minden tekintetben pofátlan előadást alkotott. Először is, mikor a színházi térbe érkezünk, már nagyban dübörög Anton Berman zenéje. Az éjszakai bárok és klubok hangulatát idéző „dallamokra" középen egy arctalan, félmeztelen férfi – később kiderül, Ricardo Machado – nyomja. Igen, nyomja: mintha csak egy ozorai langy, nyári reggelen, az éjszakai trip túlhajszolt, éber titánját barátai a fesztiválon felejtették volna, ő pedig továbbra is lelkesen ropná. Arcát egy könyvbe mélyeszti, körülötte székek szétszórva, fölötte sátor- vagy csillárformát idéző kábelek. Bízunk benne, hogy a könyv, amit szorongat például Immanuel Kant: Az ítélőerő kritikája című nagyszabású munkája lesz, és ezzel kiváló eszmefuttatások alapanyagát szolgáltatja az előadás az értelmezőnek tulajdonképpen már a nulladik percben, szemünk fókuszát ügyes fegyverként használva azonban csakhamar csalódnunk kell. A könyv címe: Az angol cocker spániel. Hogy milyen értelmezői stratégiát hagy az előadás ezek után, már most kérdéses.

És kérdéses marad mindvégig: az Ego Trip ugyanis nem von le tanulságokat, nem törődik a jelentésekkel és a rájuk erőszakolt jelentőséggel sem. Apró morzsákat szór csak a néző elé, amit ha akar, felszedegethet ugyan, de így is garantált, hogy nem rekonstruálja belőle a zsömlét. Réti és Batash a dolgokat úgy idézi, úgy ragadja meg, ahogy vannak; pofátlanul „megtörik a bonyolultság dühét".

Hogy mégse kezdjünk bele tárgyát vesztett, posztmodern fejtegetésekbe, szögezzük le gyorsan, mi is az a téma, amit az előadás körüljár. A feladat nem nehéz: a címben is megnevezték. A dolog ugyanis, amiről a Réti-Batash párosnak mondandója van, az „én"-nel, az „ego"-val kapcsolatos. Az „én"világa pedig feneketlen kút, örvénylő spirál, ami (tánc)színpadon megjelenítve különösen problematikus, és szinte szomjazza a pszichologizáló konnotációkat. Az Ego Trip mégis nélkülözi mindezt. Nem analizál, nem fejteget, nem keresi a személyiség elveszett, esetleg tudattalan rétegződéseit. Nincs metaszemszög vagy metaelv sem, melyből és mely szerint a koreográfiát, valamint a benne vergődő szereplőket ábrázolná. Éppen ellenkezőleg: belülről konstruálja az „én"-eket, létüknek alapja ekképpen saját maguk, illetve a színpadi mű lesz.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 15. | Nyomtatás |