Polifonikus párbeszéd

Cameron McMillannel beszélget Uhrik Dóra

Cameron McMillan 2010-ben készítette a Pécsi Balett együttesnek a később is nagy szakmai és közönségsikerrel játszott A Jó és a Rossz kertjében című táncelőadást. Most újra a társulattal dolgozott.
A H-arcok című új esten mutatták be a Beszélj hozzám! című darabját. A koreográfussal Uhrik Dóra beszélgetett.

 

– Az együttes táncosai nagy izgalommal és kíváncsisággal várták visszatérését és a közös munkát. Kikkel és hol dolgozott az elmúlt három évben?

– 2010 óta nagyon elfoglalt voltam, sokféle munkám volt koreográfusként, táncosként és próbavezetőként is. Londonban élek, de sokat utazom. Az elmúlt évek során a Royal Ballet of Flanders és a Royal New Zealand Ballet társulata számára, valamint a Brisbane Fesztiválra három ausztrál társulat klasszikus és kortárs táncosainak készítettem koreográfiát, később két duettet független koreográfusként, az egyik a Royal Opera House megbízásából. Szabadúszó táncművészként Rafael Bonachela munkájában táncoltam az Egyesült Királyságban, a Sydney Dance Company vendégművésze voltam, Javier De Frutos a Sadler's Wells-be kért fel új munkára, Japánban Will Tuckett brit koreográfussal dolgoztam. Jelenleg az egyesült királyságbeli Ballet Boyz társulatának próbavezetője vagyok, koreográfusi felkéréseimet ezzel egyeztetem.

– A próbafolyamatba betekintve az látható, hogy fontos szerepet ad a táncosoknak a mű létrehozásában, szinte alkotópartnerként tekint rájuk a mozgásfolyamatok összeállításában. Jellemző Önre ez a munkamódszer?

– Ez mindig az adott munkán és a táncosokon múlik, akikkel dolgozom. Azon, hogy mennyire nyitottak egy kreatív párbeszédre. Általában azt kérem a táncosoktól, hogy mutassanak mozdulatokat, de ezt mindig egy bizonyos szabály-, ill. feladatrendszeren belül kérem, melyek a produkció koncepciójához és struktúrájához illeszkednek. Szerintem ez hasonló a színházi jellemábrázoláshoz, annyi a különbség, hogy mi a mozgás nyelvét és a teret használjuk. Számomra azok a koreográfiai megoldások érdekesek, melyek a táncosok gondolatait és mozgását többféle szempontból is manipulálják. Ahhoz, hogy ez sikerülhessen, folyamatos párbeszédben kell lennem a táncosokkal. Nagyon fontos, hogy a táncosok értsék a munkafolyamat szándékát és szerkezetét. Nemcsak az érdekel, hogy mit tudnak tenni a testükkel, hanem az is, mennyire mélyülnek el a darab gondolatiságában. Ha mentálisan is ott vannak, akkor belülről is értékes perspektívák nyílhatnak meg, melyek kívülről persze nem biztos, hogy érzékelhetők.

– Megfigyelhető, hogy alkotása során nem alkalmaz sémákat, hanem a táncosok testéből, karakteréből formál. Fontosnak tartja a táncos személyiségének érvényesítését az alkotófolyamatban?

– Minden táncos test más, egyedi mozgásrendszere van, és én ezt az egyediséget szeretném látni a produkció mozgásnyelvében. A táncos személyisége az egyik legfontosabb dolog, amit behozhat a munkafolyamatba, a célom, hogy a munkám őszinte legyen és valóságos, ne valami látszat, amiről azt gondoljuk, hogy értjük, de mégsem igaz. Az én séma- és formavilágom általában több rétegű és komplex. Ott van, de nem mindig egyértelmű – szeretem, ha a szerkezet meglepő és váratlan.

– A klasszikus balett alapjaira épülő koreográfiák a kanonikus, szigorúan meghatározott lépésanyag miatt kevesebb kreativitást engednek meg az alkotónak és a táncosnak egyaránt. A modern kortárs tánc nagyobb szabadságot ígér. Mekkora ez a szabadság, és miben szigorú a modern technika?

– Amikor összehasonlítjuk a klasszikus balettet és a kortárs táncot, nagyon oda kell figyelni a kontextusra. Egyáltalán nem hiszem, hogy élesen szétválasztható különbség lenne a kettő között, inkább evolúció. A klasszikus balett egy nyugat-európai hagyomány része, mely fejlődött és finomodott évszázadok alatt. Valaha a klasszikus balett volt az akkori idők kortárs tánca, és sok esetben a balett olyan, mint az élő művészettörténet. Úgy nézzük a Hattyúk tavát, mintha egy régi mester munkája volna. A tánc kánon – akárcsak a zenében és a művészetben – kijárta az utat a modern, most pedig már a kortárs tánc számára. A balettnek megvan a maga fejlődéstörténete, ami a kánont követi, de közben a történelem megőrzéséről is szól, mely mindjárt felveti a kérdést: ma mi a balett? Nem hinném, hogy kevesebb szabadság van a balettben, gondoljunk csak Balanchine-ra vagy William Forsythe-ra, akik mindketten kortárs perspektívából nyúltak a baletthez, örökre megváltoztatva a műfajt. A jó kortárs technika ugyanolyan szigorú, mint a jó balett technika, de míg a balettnek egyértelműbb a nyelvezete, a kortárs táncnak többféle nyelve is lehet. A kortárs táncosnak nagyon képzettnek és sokoldalúnak kell lennie, hogy megértse és alkalmazni tudja az egészen különböző stílusú koreográfiákat. A jó kortárs koreográfia esetében is (a balettől a preformanszig) egyértelmű kell legyen a szándék és a szerkesztés. Valamilyen szinten a legelvontabb dolgot is meg lehet érteni: érzelmileg, cselekményből stb., ha egyértelmű a szándék.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 15. | Nyomtatás |