Test//beszéd

H-arcok – Pécsi Balett

2014. február 14-én mutatta be a Pécsi Balett H-arcok című darabját a Nemzeti Táncszínházban, Budapesten. Az előadás két, egymástól független, egyfelvonásos koreográfiából áll, melyeket csupán az köt össze, hogy a koreográfusok ugyanazt a feladatot kapták: narratíva nélküli, tiszta táncot alkotni. Cameron McMillan és Zachár Lóránd darabjairól Dohy Anna ír.

Dohy Anna

 

A két koreográfus teljesen eltérő módszerrel dolgozott – ebből fakad a két egyfelvonásos darab eltérő karaktere. Cameron McMillan hetekig improvizáltatta a táncosait, és az eredményt professzionális karmester módjára szerkesztette össze. Nála a darab a táncosok egyéni, változatos mozdulatain alapul, ezért a koreográfia kavargóbb. Zachár Lóránd a próbák alatt saját testének mozdulataiból indult ki, és ez meg is látszik a táncosokon. Alkotásában úgy kapcsolódnak a táncosok egymáshoz, mintha egyetlen lény különböző testrészeit alkotnák.

Elsőként Zachár Lóránd Hullámzó talaj című művét láthattuk. A kezdőkép meghatározó: a táncosok egy sorban fekszenek a földön, kék ruhában. Egy táncos felül, majd feláll, és a többiek követik. Mintha ő indítana el egy folyamatot, mely – mint a vízbe dobott kavics által keltett hullámok – átterjed a többiekre. Ez a néhány perc meghatározza az egész koreográfia karakterét. A táncosok közösen hozzák létre a mozdulatot, egymás testéből indítják és oda is vezetik vissza. Különváló és összeolvadó testek szimfóniája ez, tökéletes összhangban a hangokkal és a fényekkel. A koreográfiát a táncosok létszámának és a zene stílusának változása tagolja részekre, ezek határozzák meg egy-egy fejezet karakterét. A csoportdinamika, a tömeg és egyén szembenállása a tömegből kiszakadó, majd visszaolvadó test játéka jellemzi a nagy létszámú részeket. A duókat és triókat az emelések, légiesebb mozdulatok, illetve a szorosabban vett test-kapcsolatok építik fel.

Narratíva nélküli, de nem teljesen absztrakt tánc ez: a kék, fehér, illetve zöld fények a föld és a víz illúzióját keltik. A koreográfia különböző fejezeteiben különválnak az inkább légiesebb, vizesebb, hullámzó részek a gravitáció erejével játszó, földre fókuszáló mozdulatoktól. A zene is ezt a hatást erősíti: a kék fényekhez sokszor magas hangokat, bugyborékolást vagy éppen tengerzúgást hallunk, míg az öblösebb, mélyebb hangok a föld részeinél jelennek meg. A két elem sokszor összemosódik, és nem választható szét egyértelműen egymástól, néha tisztán értelmezhető, néha meg mintha szerepet cserélnének: a föld hullámzik, a víz pedig lehúz – a testek éppúgy ki vannak téve a gravitációnak, mint a sziklának csapódó hullám erejének. Hullámzó talaj – a szilárd és a folyékony, az összetartozás és a szétválaszthatóság határait feszegetik Zachár Lóránd táncosai.

A produkció nemcsak testek közös mozgásából, hanem különböző műfajok együttes hatásából is születik. A fények és hangok számtalan formában részesei a koreográfiának. A világítás által kijelölt terek (sávok, körök, hullámok) sokszor egészen konkrétan meghatározzák a táncos lehetőségeit: úgy érezzük, hogy a földre vetített fehér korong szélén egyensúlyozva lépkedő táncos lezuhanna, ha kilépne a sötétségbe.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 15. | Nyomtatás |