„Ha elkapom a fonalat..."

Zachár Lóránddal beszélget Nagy Eszter

H-arcok című estjének keretében két koreográfus új alkotásait mutatatta be február elején a Pécsi Balett. Zachár Lóránd Hullámzó talaj és Cameron McMillan Beszélj hozzám! c. darabjaiban közös, hogy a fizikalitásra irányítva figyelmünket mindkettő a „tiszta tánc" nyelvén szól a közönséghez. Nagy Eszter Zachár Lórándot kérdezte a Hullámzó talaj születéséről és koreográfusi munkájáról.

 

– A testek áramló, organikusan összefonódó mozgását látva a színpadon az a kérdés merült fel bennem, hogy mi inspirál téged? Honnan jönnek a darabban látható képek, mozdulatok?

– Ez leginkább belőlem fakad. Ha hallom a zenét, jönnek a mozdulatok, látom magam előtt a táncot, a zenét. Mivel a Hullámzó talaj címet adtam a darabnak, próbáltam ezt a külső-belső energiamozgást úgy kifejezni, mint a víz – nagyon fluid mozdulathalmazokkal egymáson. Amikor hallgattam a zenét, ráálltam arra, hogy ilyen mozdulatokat kell csinálni.

– Szóval azt mondod, hogy ez a hullámzás a zenéből következett?

– Igen. Nagyon szeretek a zenére úgy dolgozni, hogy minden egyes taktusra és minden ütemre legyen egy mozdulat, ha úgy adódik. Aztán persze amikor előveszem a táncosokat, megpróbálom ezeket a mozdulatokat rájuk adni, több-kevesebb sikerrel. Ha nem nagyon sikerül, akkor az ő adottságaikat kihasználva próbálom rájuk formálni, rájuk önteni a mozgást.

– A Hullámzó talajban sokféle zenét használsz, maguk a táncosok is közreműködnek ebben.

– Volt egy olyan ötlet, hogy mutassuk meg a darabban, hogy ezek a táncosok nemcsak táncolni tudnak, hanem nyitottak más művészetek felé is. Az egyik fiú nagyon jól rajzol, de ő sajnos kimaradt a darabból, mert anyagilag nem fért bele az, hogy egy nagy vásznon körberajzolja a színpadot. Azt szerettük volna, hogy a 30 perc alatt saját élményeivel, gondolataival rajzolja be a teret. Persze a néző nem látja, hogy mi van egy produkció mögött, és mi lehetett volna még benne. Volt egy másik fiú, aki nagyon jól énekel, és megkértem, hogy válasszon magának valamit, amit elénekelhet. A harmadik fiú pedig zongorázni tud.

– Miért volt fontos, hogy ne csak táncosként lássuk a szereplőket a darabban?

– Ez igazából a táncosoknak volt fontos. Úgy éreztem, nagyon jól esik nekik, hogy megmutathatják egy másik arcukat is. És a Hullámzó talaj arról is szólt, ahogyan ezek az emberek hullámoznak az életben, ahogyan élik az életüket, kapcsolatokat találnak, szétválnak. Utána odajöttek hozzám, és megköszönték, hogy énekelhettek, zongorázhattak.

– Hogyan zajlottak az előadás próbái?

– Több részletben. Először nyáron kezdtem el a társulattal dolgozni, ekkor csináltam meg a darab nagy részét. Még nem volt meg, hogy mi után mi következik majd, de a mozgásanyag elkészült. Sajnos ezt aztán elfelejtették, úgyhogy amikor legközelebb találkoztunk, fel kellett eleveníteni, nem tudtam tovább haladni. Két hétig voltam velük, és ez pont arra volt elég, hogy összeszedjük, ami már megvolt. Hozzátettem egy nagyon picit, aztán elmentem megint. Harmadszorra a premier előtt találkoztunk egy hétre; akkor raktuk össze a darabot, és az utolsó rész is akkor született meg. Tehát három részletben készültünk el vele. Szerencsésebb lett volna a premiert megelőző egy-másfél hónapban dolgoznom a táncosokkal egyhuzamban. Úgy lett volna az igazi. Jobban benne lett volna a testükben a mozdulat, így sajnos ez nem igazán valósult meg. A közönség nem biztos, hogy ezt látja, de én igen.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 15. | Nyomtatás |