H-arcok kívül-belül

Dóri Istvánnal beszélget Vajdai Veronika

A Pécsi Balett H-arcok című előadásának koreográfus-asszisztensével, Dóri Istvánnal beszélgetett a két alkotó, Zachár Lóránd és Cameron McMillan mellett szerzett tapasztalatairól Vajdai Veronika.

Vajdai Veronika

 

– Eddig csak táncosként vettél részt egy próbafolyamatban, milyen volt most ezt a másik oldalról megtapasztalni?

– Ha az ember kívülről néz egy próbafolyamatot, teljesen másképp látja, mint mikor benne van. Táncos oldalról már nyilván nagyon jól ismerem ezt az egészet, de így kívülről nagyon más tapasztalás volt számomra. Szerintem minden táncosnak ki kellene próbálnia ezt még a pályája elején, mert ha a túloldalról látja, hogy mi miért van, akkor a későbbiekben másként tud majd hozzáállni a próbafolyamathoz. Például amikor harmincötödször próbáljuk el ugyanazt, holott ő belülről úgy érzi, hogy már tizenötödjére is jól megcsinálta azt, amit kértek tőle, talán türelmesebb lesz, mert már tudni fogja, hogy ez kívülről teljesen másként látszik. Szóval csak azt sajnálom, hogy nekem nem jött előbb ez a lehetőség.

– Mi a feladata egy koreográfus asszisztensnek?

– Ez természetesen nagyban függ az adott koreográfustól és a választott darabtól is. A H-arcok esetében például két külön darabról van szó és két különböző típusú koreográfusról. A Hullámzó talaj című első felvonást Zachár Lóránd készítette, ő azok közé az alkotók közé tartozik, akik a saját mozgásviláguk szerint kialakított koreográfiát tanítják be a táncosoknak. Viszont Lórinál ez nem volt olyan egyszerű, mert annyira különleges a mozgása, hogy nagyon nehéz azt pontosan leutánozni. Olyan elképesztő mozdulatai voltak, hogy néha már azt gondoltam, neki valahogy több ízülete van, mint nekünk. Ebben a helyzetben tehát az asszisztens fő feladata – több szem többet lát alapon – a megfigyelés, hiszen ez a koreográfia tíz táncosra készült, és amíg ő mondjuk egy duettel foglalkozott, addig én azzal segítettem a munkáját, hogy a többieket néztem és javítottam.

Ezzel szemben Cameron McMillan, a Beszélj hozzám! címet viselő második felvonás koreográfusa abba a típusba tartozik, aki inkább a táncosok egyedi mozgásvilágára koncentrál, és azt fűszerezi meg úgy, hogy azok a darabban kerek egésszé álljanak össze. Természetesen a koreográfiának nála is volt egy olyan magja, amit teljes egészében ő gondolt ki és tanított be a táncosoknak, és aztán eköré építettük fel együtt az improvizációk során megszületett szólókat. Mivel itt irányított improvizációról van szó, ilyenkor a megfigyelés mellett az asszisztensnek az irányításban is segítenie kell, ehhez pedig alaposan ismernie kell a koreográfus koncepcióját. Mi is nagyon sokat beszélgettünk Cameronnal a darabbal kapcsolatos elképzeléseiről, méghozzá olyan részletességgel, hogy a próbákon már pontosan tudtam, mire gondol, mit akar elérni az egyes gyakorlatokkal. Így aztán a cél ismeretében magam is segédkezhettem a rávezetésben, ami egy táncosnál talán fontosabb, mint az, hogy lássa, mi lesz ennek az egésznek a vége, mert ahhoz, hogy hiteles legyen, végig kell járnia az utat, és belülről kell felépítenie a mozdulatot.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 15. | Nyomtatás |