„Mi lesz most mivelünk..."

Szép Ernő: Május! - Bartók Kamaraszínház. Dunaújváros

Szikszai Rémusz rendezte a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház új bemutatóját. A Május! két Szép Ernő-egyfelvonásost (Május, Igazgató úr!) fűz egy előadássá. Kétségtelenül az utóbbi idők legjobb dunaújvárosi produkciója született meg. Sándor L. István írása.

Sándor L. István

Szikszai dunaújvárosi rendezése is azokat az erényeket mutatja, amelyek korábbi munkáiban is szembetűnőek: jó dramaturgiai érzékkel kezeli az irodalmi alapanyagot, világos koncepció mentén, határozott mondanivalóval építi fel az előadást, amelyben a vizuális megoldások és a zenei jelzések is hangsúlyos szerepet kapnak. Ugyanakkor – s talán ez a legfőbb rendezői erénye – meggyőző alakításokhoz segíti a színészeket. Ebben most színészpedagógiai képességei is megmutatkoznak, hiszen nemigen láthattuk még ennyire egységesnek és erősnek a dunaújvárosi társulatot.

Első ránézésre nem sok köze van egymáshoz a két Szép Ernő-egyfelvonásosnak. Az 1918-ban írt (de 1915-ben történő) Május a városligetben játszódik: egy fiú és egy lány évődik egy félreeső padon, ahol épp egy férfi készül felkötni magát. Megjelenik egy rendőr is, magával viszi a katonaszökevénynek tűnő fiút, és a lány egyedül marad a férfival, akit a maga vehemens életvágyával megpróbál visszavezetni az életbe. Az 1927-ben írt Igazgató úr! (mai szóval) egy munkahelyi szexuális zaklatás története: az igazgató elbocsátással fenyegeti meg a beteg anyját és két iskolás korú testvérét eltartó irodai alkalmazottat, ha az nem lesz a szeretője. Az első darab egy századfordulós ligeti mese a szerelem (és az életszeretet) erejéről, még ha a háttérben ott is sötétlik a világháború valósága, a második egy komor, kendőzetlen életkép a nagy gazdasági világválság idejéből, még ha a nyelvében némileg tovább is él a szecessziós hagyomány.

A dunaújvárosi előadás meggyőzően emeli ki azokat a mozzanatokat, amelyek összekötik a két darabot. Szikszai rendezésében mindkettő olyan világot mutat, amely mára ismét emberi alapélményünk lett. Nehéz sorsok derengenek fel a háttérben, ahol mindennapos küzdelem a megélhetés, fojtogató a nincstelenség, és kívánatos vagy kierőszakolt, de így is, úgy is elfogadott kiút a test kiárusítása. Ez az anyagi, egzisztenciális kiszolgáltatottság eltorzítja az érzelmi kapcsolatokat, emberi viszonyokat is.
Az Igazgató úr! fő történetét teljes mértékben a kiszolgáltatottságnak ez a léleknyomorító élménye határozza meg, míg a Május centrumába inkább az ezen való felülemelkedés apró esélye kerül. De mindkettő hátterét az a monológsor teremti meg, amivel a Május indul: egymás után lépnek elő a századelő jellegzetes fővárosi figurái (a gyufaárus fiú, a cipőpucoló, a ligeti luftballon árus, a rikkancs, a virágárus stb.), hogy az életükről beszéljenek. Szikszai egyik fontos dramaturgiai beavatkozása, hogy ezeket a monológokat nem hagyja meg egyetlen tömbben, hanem szétszedi, és ezáltal szerkezetalakító elemmé teszi őket. Jut belőlük a Május elejére, közepére, végére, és az egész előadást is ez zárja. Az „apró képek" átszövik a teljes előadást, nem egyszerűen szürkés-piszkos hangulatteremtő elemként állnak a mese elején, hanem általuk mindvégig jelenvalóvá válik az a szomorúság és kilátástalanság, ami közös ezekben a felvillanó életsorsokban.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

14. 10. 15. | Nyomtatás |