Kapcsolatok és keretek

Áttörés – Győri Balett

Közösségek formálódása, az egyén és csoport viszonyának alakulása, életöröm, rideg elidegenedés és az egyéni és közös útkeresés nehézségei voltak főbb témái a Győri Balett által január végén a Művészetek Palotájában közös cím alatt bemutatott két egyfelvonásos táncműnek. Az estet a könnyed, játékos muzikalitás és a komfortzóna határait feszegető, karcos-harcos keménység kontrasztos kettőssége jellemezte.

Pónyai Györgyi

 


Velekei László Kodály című darabjában fiatal párok, testek találkoznak, mozdulnak, boldog ösztönösséggel követve szívük szavát és a zenét. A műnek különösebb cselekménye nincs, egy lelkes, életerős közösség viszonyai alakulnak előttünk dinamikusan. A találkozások lehetnek csupán pillanatnyiak, de maradhatnak a kapcsolatok tartósak is, a párok olykor cserélődnek, de egy-egy lány és fiú újra és újra egymásra talál. A kettősök szemérmesen intim hangulatúak, a csoportokban nagy elánnal kavarognak, forognak, sőt, a hatást fokozva a színpad hátteréből lefutó lejtőn szaladnak, csúsznak, ereszkednek be a táncosok. Konfliktusokat nem érzékelünk, jó e közösség tagjának lenni – az életérzést az egymáshoz történő kapcsolódás és az érzelmek közös megélésének igénye határozza meg.

A koreográfus kezdetben 2-3 fős csoportokat, illetve ezekből nagyobb egységeket, érdekes térformákat alkot a táncos-testekből. Ezt a látványos „építkezést" a továbbiakban hamar felváltják a könnyedebb, változékonyabb formák, bár a bújócskázó mozdulatok, a karok, lábak indaszerű fonódása továbbra is a testek szoros kapcsolatára utal. A mozdulatok lekerekednek, és nem a statikus térelemek, hanem inkább az egymásból lágyan kibomló, illetve a kirobbanóan, nagy iramban átalakuló formák válnak uralkodóvá. Velekei kifinomult esztétikai érzékkel és a darab egészét tekintve optimális arányban keveri a formanyelveket. Láthatunk tisztán klasszikus és tisztán néptáncos mozdulatokat, ezek „elemelt" változatait, valamint keveri a különböző stílusokat, és ezeket egymásba is alakítja (pl. spiccből pipáló lábfej). A térformák hol a klasszikus balett szigorú szerkesztettségét, esztétikus szimmetriáját, nagy, látványos íveit, hol a néptánc sűrű, kisebb csoportokat tömbben ide-oda mozgató strukturáltságát idézik. Ez utóbbira utal például a fiúk „vetélkedése" vagy a lányok körtánca az Esti dalra. A koreográfia egészét változatosság, a darab hangulatát életöröm és üdítő frissesség jellemzi. Mozgásnyelvében – az eklektikus lépésanyag használatával – az alkotó minőségileg újat, teljesen egységest és egyénit hoz létre.

Az egyes táncelemeket tekintve, jellemző a karok lendületes és gyakori használata – fej fölött tartva, lendítve, emelve, vagy körözve. Sok a forgás, pörgés: saját tengely és a partner körül vagy a színpad centruma körül egyénileg és csoportban is. Az alkotó nem dolgozik szolgai módon a zene alá, de megjeleníti a muzsika hangulatát, a kettősöket például hangszeres szólók, a csoportmozgásokat nagyzenekari hangzás kíséri. A koreográfia mindvégig nagyon gördülékeny, játékos: okos szerkesztettsége ellenére szabad és improvizatív hatású, így a darab hamar beszippantja, magával ragadja a nézőt. A hátsó lejtő alkalmazása eredményezhet egyfajta térbeli pluszt, az erős, színes fények is emelhetnek rajta még egy kicsit – de a mozgásanyag alapvetően nem szorul rá semmilyen kozmetikára. Önmagában is elegendő, teljes értékű művészi élményt ad, és ritka derűs életérzést közvetít.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

14. 10. 15. | Nyomtatás |