Törvénytől sújtva

Hegedűs Sándor, Kiss János, Kovács Gerzson Péter, Mihályi Gábor, Novák Ferenc, Pataki András, Sándor L. István, Szögi Csaba, Török Jolán kerekasztal-beszélgetése az Előadó-művészeti törvény hatásáról a magyar táncművészetre

Az Ellenfény szakmai beszélgetést kezdeményezett a magyar táncművészet helyzetéről. A Magyar Táncfesztiválon megtartott rendezvényen többek között részt vett Hegedűs Sándor kurátor, a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára, Kiss János a Magyar Táncművészek Szövetsége társelnöke, a Táncművészeti Bizottság elnöke, a Győri Belett igazgatója, Kovács Gerzson Péter, a Táncművészeti Bizottság tagja, az NKA előadó-művészeti kollégiumának kurátora, a TranzDanz vezetője, Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetsége elnöke, a Táncművészeti Bizottság tagja, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, Novák Ferenc, koreográfus, rendező,a Honvéd Táncszínház volt vezetője, Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója, Szögi Csaba, a Közép-Európa Táncszínház igazgatója, Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház volt igazgatója. A győri kerekasztal-beszélgetésen elhangzottak szerkesztett változatát két részben bocsátjuk vitára. Először az előadó-művészeti törvénnyel kapcsolatban elhangzottakat adjuk közre.

Sándor L. István

Rossz a közérzetünk

Mihályi Gábor: Arról szeretnék beszélni, hogy az előadó-művészeti törvény milyen hatással van a táncszakmára. Ha azokból a célkitűzésekből indulunk ki, amelyeket a törvény maga fogalmaz meg, hogy miért jött létre, akkor azt mondhatjuk, hogy a törvény nem ártalmas a táncszakma számára. Felolvasok néhányat a célok közül. A törvény célja, hogy biztosítsa az előadó művészeti élet szabadságát, fejlessze a színház-, tánc-, zeneművészet művelését. Hozzájáruljon a művészeti kifejezések sokszínűségéhez. Biztosítsa a közpénzek hatékony és átlátható felhasználását. Támogassa az előadói-művészeti társulati értékteremtő munkát. Elősegítse a gyermek és ifjúsági korosztály hozzáférését a színház-, tánc- és zeneművészeti alkotásokhoz. Ösztönözze az államháztartáson kívüli források bevonását. Előmozdítsa az előadó-művészek foglalkoztatáshoz fűződő és a hivatásgyakorlással összefüggő érdekeik védelmét.

Miközben a deklarált elvekből kiderül, hogy a törvény meglehetősen széleskörűen vázolja fel az elérendő célokat, mégis hiányérzetünk van. A 2008-ban megszületett első előadó-művészeti törvény hiányosságai nagyon gyorsan kiderültek a táncszakma számára. Ennek elsőrendű oka az, hogy ez a törvény elsősorban a kőszínházi struktúrát vette figyelembe, és azokra a speciális szerkezetekre, működési formákra, amelyek a táncművészetre jellemzőek, kevésbé vagy egyáltalán nem volt tekintettel.

A 2010-es választások után megalakuló kormánnyal új időszámítás kezdődött. A parlament nagyon gyorsan elfogadta az előadó-művészeti törvény módosítását is, amivel szintén rosszul járt a táncszakma, hiszen ismét egy színházi társaság kezébe került a törvény előkészítése, melyben mi, táncosok, egyáltalán nem vettünk részt. És amikor a parlament kulturális bizottságában megtárgyalásra került a javaslat, az volt a kikötés, hogy nem lehet a struktúrát érintő koncepcionális kérdéseket felvetni, és csak szövegszerű javaslatokat lehet tenni. Néhány problémát így is fölvetettünk, ezek egy része be is épült az új törvénybe, például a szakirányú felsőfokú végzettség tekintetében a nemzeti és kiemelt együttesek türelmi időt kaptak.

Ugyanakkor az új törvényről is megállapítható, hogy csak a kőszínházi struktúrát preferálja, és efelé löki, kényszeríti az együtteseket. Emiatt rossz a táncos közérzetünk, Bár én azt gondolom, hogy elsősorban nem az előadó-művészeti törvény alapvető hibáiban rejlik a probléma, hanem azokban a nagyon erős, szinte az egész társadalmat érintő strukturális változásokban, amelyektől a táncszakma sem lehet mentes. Hiszen a törvénynek nincs köze az újabb és újabb zárolásokhoz, a különböző pályázati, illetve kifizetési határidők rendszeres átlépéséhez. A Harangozó-díjak számának csökkentéséhez sincs köze, a Fülöp Viktor ösztöndíj késői kiírásához sincs köze. A táncművészek számára odaítélt művészeti és állami díjak alacsony számához sincs köze. A kettős kifizetést sem az előadó-művészeti törvény tiltja, s így nem miatta kényszerülnek nyugdíjba nagy tudású táncpedagógusok. A szinte megfizethetetlen tandíjért sem az előadó-művészeti törvény felelős, így nem okolható a táncművészeti főiskola és a pécsi és a győri szakközépiskola lassú ellehetetlenüléséért sem. A táncos tematikájú nyomtatott és elektronikus szaksajtó finanszírozásának anomáliáiért sem okolható. A tánctudomány elemző jelenlétének nehezen megmagyarázható hiányát sem a törvényben kereshetjük. A társadalmi szervezetek bizonytalan finanszírozásának oka is másban keresendő. És a balett nyugdíj intézménye, amely csak néhány kiemelt együttes táncosaira vonatkozik, őket hozza privilegizált helyzetbe, talán az előadó-művészeti törvény részeként jelent meg, de ebben sem vagyok egészen biztos.

Most ismét a törvény módosítása előtt állunk. De azt tapasztaljuk, hogy az erre vonatkozó szakmai figyelem, illetve a módosítási szándékok pontos megfogalmazása eddig jórészt elmaradt. Az Operaházból érkezett javaslatok – én kettőről tudok – egy része az eddig is kivételezett négy együttes további privilegizálásáról szól a táncos nyugdíj esetében. De döntő módon ezek a javaslatok is munkajogi kérdésekkel foglalkoznak. Továbbá érkezett egy anyag a Független Előadóművészek Szövetségétől, amely elsősorban a befogadó helyeket érintő strukturális változásokra tesz javaslatot.

Amennyiben táncszakmaként csak a problémák sorolásában jeleskedünk, amennyiben nem leszünk képesek a céljainkat artikulálni, a szükséges munkát elvégezni, a végeredményt tekintve a mostani törvénymódosítás is csalódást fog okozni nekünk.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/5. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 495 Ft

 

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 

 

13. 09. 19. | Nyomtatás |