Dora tükrében

Lukas Bärfuss: Szüleink szexuális neurózisai – Stúdió „K”

Lukas Bärfuss (1971) svájci próza- és drámaíró legsikeresebb darabja a Szüleink szexuális neurózisai. A darabot Sopsits Árpád rendezésébe játssza a Stúdió „K”. Sándor L. István írása.

Sándor L. István

Lukas Bärfuss (1971) svájci próza- és drámaíró legsikeresebb darabja a Szüleink szexuális neurózisai. A darabot Sopsits Árpád rendezésébe játssza a Stúdió „K”. Sándor L. István írása.

A 2003-ban született darab nem ismeretlen nálunk. Először a 2005-ös Kortárs Drámafesztiválon került színre felolvasó színházi változatban (Szabó Máté rendezésében). Majd 2009-ben Réthly Attila rendezett belőle érdekes előadást a Sirályban. A főszereplő Dorából Sipos Eszter különös, izgalmas figurát formált, de jó emlékeket hagyott bennem Márton Eszter (anya), Róbert Gábor (orvos), Tóth Richárd (finom úr) és Melis László (a főnök anyja) játéka is. Az az előadás a banális és a különös sajátos vegyítésére törekedett (az előbbire utaltak az időnként felhangzó slágerek is), és összhatásában egy furcsa fejlődéstörténetet jelenített meg, amely azt sugallta, hogy egy perverz világba csak a perverzió révén lehet belenőni.

Lukas Bärfuss különös „hőst” állított darabja középpontjába: Dorát, a rendkívül alacsony IQ-val rendelkező lányt, aki „napközben teljes apátiába zuhant, éjszakánként meg visítozott, mint egy kismalac”. De nem maradt el a segítség sem: az orvosa különféle gyógyszerekkel kísérletezett (és rendszeresen publikált róla), a szüleit pedig megnyugtatta, hogy a kezelés eredményeként a lány szinte érzelemmentessé, így kezelhetővé vált. Most azonban fordulat állt be: meghalt a kezelőorvos, és Dora anyja úgy dönt, hogy leáll a gyógyszerezéssel, mert szeretné megismerni, hogy valójában kicsoda is a közben felnőtt lánya. Ehhez kéri az új orvos segítségét.

Itt kezdődik Lukas Bärfuss darabja, amely ennek az újabb kísérletnek az eredményeit, következményeit ábrázolja: Dora önmagára ébredésének fázisait, környezetének az új Dorához való viszonyát s ennek változását. A történet legfőbb mozgatója egy idegen felbukkanása. A titokzatos Finom úr különös vonzalmat érez a furcsa lány iránt, egy szállodai szobába csalja, ahol megerőszakolja és megveri. De Dorának mindez nem fáj, sőt most már maga keresi a kapcsolatot az idegennel. Aztán teherbe esik, és abortuszon esik át. Majd a különös módon megismert szexualitás lesz élete egyik legfőbb motivációja. Később családot és gyerekeket szeretne, de az anyja és az orvosa inkább egy sterilizációs műtétre beszélik rá (aminek valódi következményeiről hazudnak neki). A Finom úr is ügyesen kitér a szorosabbra fűzött kapcsolat elől: nem megy el a „családalapítási megbeszélésre”, ahová az anya és az orvos hívja, és egyedül küldi ki Dorát a pályaudvarra, hogy menjen előre Oroszországba, amiről eddig azt mesélte, hogy majd együtt költöznek oda.

2011 októberében párhuzamosan két rendezésben is színre került Budapesten a mű. Dömötör András főiskolai előadása elsősorban Dora szemszögéből ábrázolta a történetet, és őt egyértelműen a felnőtt világ áldozatának mutatja. Ennek a felfogásnak fontos összetevője, hogy Tóth Eszter egyáltalán nem egy különös, furcsa lényt játszik. Dorát ő inkább egy mindennapi lánynak mutatja, akinek csak egy-két furcsa jellemzője van.

 

 

A Színház- és Filmművészeti Egyetem előadása (Tóth Eszter)

 

Sopsits Árpád rendezése egészen másképp közelít a darabhoz. A Stúdió „K” előadása nem egyetlen kiemelt nézőpontból láttatja a történetet, hanem sokféle részigazság és részhazugság furcsa fénytörésében, amely ettől titokzatosabbá és eldönthetetlenebbé válik.

Ennek az előadásnak is egyértelműen Dora a főszereplője, de a többiek elsősorban nem a hozzá való viszonyukban értelmeződnek. Itt mindenkinek nagyon határozott külön élete van. A zavart épp az okozza, hogy az újjászületett Dora jelenlétében nem lehet mindent ugyanúgy folytatni, mint eddig. A lány különös viselkedésének tükrében minden másnak tűnik, másképpen értelmeződik, mint aminek eddig látszódott. Felszínre kerülnek az álságok, hamisságok, önáltatások, álszentségek, amelyet a békés polgári mindennapok kicentizett morálja eddig jótékonyan elfedett.

Amikor Dora (Homonnai Katalin) egy szexhirdetést beszél meg a zöldséges anyjával (Horváth Zsuzsa), akkor azt mondja neki az öregasszony, hogy „te nem gonosz vagy, Dora, te jámbor vagy.” Homonnai Katalin nagyszerű alakításának ez a jámborság a kulcsa. Nem egy furcsa alakot látunk, hanem egy együgyű lényt, aki nyilvánvalóan nem értheti a világ bonyolultságát és ellentmondásosságát (épp ezért hamisságát sem), de szorgalmasan és jószándékúan próbálja elsajátítani azt, amit a felnőttek kínálnak neki. Teljes valójában átadja magát minden „tanításnak”. Amikor az anyjával (Nyakó Júlia) a ruhákról beszél, akkor az öltözködés hirtelen felfedezett szabadsága jelenti a teljes életet. De amikor az orvos magyaráz neki, akkor a szexuális viselkedés sajátos korlátait próbálja elsajátítani (a gesztusai azt is jelzik, hogy egy ideig próbálja is memorizálni az egyre kuszábbá váló szabályokat). Amikor viszont az idegen úrral (Kaszás Gergő) találkozik, akkor teljes lényét átadja ennek az együttlétnek. Ezért nem támadhat benne gyanú, hogy minden viszonylagos értékű. Hogy például a szállodában hallott szép szavak is csak abban a pillanatban érvényesek. És hogy a belőlük születő vágyak sem a teljes valóságot jelentik.

 

A Stúdió "K" előadása (Nyakó Juli, Homonnai Katalin) - Fotó: Sulyok László

 

Ezért jön mindenki zavarba, amikor Dora nyíltan néven nevezi a szexualitást, és amikor nem titkolja, hogy egyre inkább ez mozgatja a cselekedeteit. Néhány kendőzetlen gesztusából az is kiderül, hogy látja, hogy másokat is ez irányít. (Például a zöldséges főnökét, aki állandóan puszilkodni akar vele, meg akarja tanítani csókolózni, és nem érti, amikor az dühödten eltaszítja: de hisz „áll a fasza”.) És miközben mások titokban űzött, szégyellni való perverzióként élik meg, amikor engednek a vágyaiknak (például a lány szülei, akiket véletlenül les meg egy kempingben), Dora mindebből egy teljes élet illúzióját próbálja felépíteni: gyereket, családot. Ám ekkor ismét érkezik a jótékony segítség, a sterilizációra való rábeszélés.

De többről beszél az előadás, mint a társadalmi morál hamisságáról. Nemcsak a békés mindennapok mélyén szunnyadó lefojtott vágyakat, eltitkolt perverziókat sejtjük meg, hanem egy teljesebb társadalmi csődről is látleletet kapunk. Olyan mechanizmusról, mely elhárítja magától a felelősséget, és a szabadság illúziójával ajándékoz meg, valójában azonban kiszolgáltatottá tesz, és végeredményben a létezés esélyétől foszt meg.

 

A Stúdió "K" előadása (Kaszás Gergő, Homonnai Katalin) - Fotó: Sulyok László

 

Minderről azonban nem kimondva, inkább a sejtetés eszközeivel beszél a Stúdió „K” előadása, amely tele van finom elhallgatásokkal, sokértelmű, talányos gesztusokkal. Mindebben nagy szerepe van a remek színészi játéknak is. A Stúdió „K” a legjobb társulati erényeit mutatja, ugyanakkor remek egyéni alakításokat is látunk. Homonnai Katalin mellett remek Nyakó Júlia, Kaszás Gergő (mint vendég) és Nagypál Gábor játéka is. De nagyon pontosan játszik Horváth Zsuzsa és Lovas Dániel is. És Sopsits Árpád is a helyén van az apa szerepében. Spilák Lajos ezúttal nemcsak zenei aláfestést szolgáltat, hanem a szűkszavú színleírásokat is sokértelműen tolmácsolja.

 

 

 

 

Lukas Bärfuss: Szüleink szexuális neurózisai
avagy Dora élettörténete…


Fordította: Perczel Enikő

Jelmez: Bodor Kata

Fény: Fodor Gergely

Dramaturg: Szeredás András

Rendezőasszisztens: Kárpáti Pál eh.

Tér és rendezés: Sopsits Árpád

Szereplők: Homonnai Katalin, Nyakó Júlia, Sopsits Árpád, Nagypál Gábor, Kaszás Gergő, Lovas Dániel, Horváth Zsuzsanna, Spilák Lajos

 

 

 

11. 10. 18. | Nyomtatás |