Minden csak játék volt?

Mario és a varázsló – Kolibri Színház

Bagossy László régóta rendez fontos előadásokat gyermek- és ifjúsági közönségnek. A Kolibri Színházban a Völgyhíd és a Bunyósszív után harmadikként Thomas Mann elbeszélésének szabad adaptációját készítette el. A Mario és a varázsló a rendező és a színház eddigi legnagyobb szabású közös vállalkozása, középiskolások számára készült. Szűcs Mónika írása.

Szűcs Mónika

Thomas Mann kisregénye 1930-ban jelent meg, és a fasiszta Olaszországban szerzett úti élményeit dolgozza fel. A könyv évtizedek óta kötelező olvasmány. Bár fontos (és a középiskolások számára is eleven problémaként felvethető) kérdéseket érint, többségében mégsem válik a diákok kedvencévé. Ennek oka talán a mű elbeszélésmódjában ragadható meg: a történet egy többes szám első személyben fogalmazó elbeszélő erősen szubjektív nézőpontjából bontakozik ki. Az elbeszélés fókuszában a nyaralóhelyen átélt, mindent átható rosszkedvvel, feszültségekkel teli, nyomasztó atmoszféra áll. A felidézett apróbb-nagyobb események, történések mind-mind annak az érzékeltetésére szolgálnak, miképp válik az olaszországi nyaralás egyre kínosabbá és elviselhetetlenebbé. Ez a narrátori pozíció nem változik a szórakozásul választott bűvész-est leírása során sem, Cipolla mutatványait ezen a markáns szűrőn át látjuk mindvégig, a végül hirtelen elcsattanó pisztolylövésig és a gyors lezárásig. (Az elsődleges elbeszélői nézőpont mellett mintegy ellenpontként többször utal a szöveg egy másik nézőpontra is, a család kisgyerekeinek naiv, a nyomasztó atmoszférából semmit nem érzékelő, az eseményekből mit sem értő nézőpontjára is.)

Bagossy László színpadi adaptációja ezt a két nézőpontot csak két ponton, az előadás kezdő és záró mondataival idézi fel. Torre di Venere rövid leírásával és Cipolla alakjának felvillantásával indul az előadás: „személyében végzetszerűen s egyébként emberileg nagyon megrázóan testesült meg és sűrűsödött össze az, ami a hangulatban tulajdonképpen kínos volt” – halljuk a hangszóróból egy láthatatlan narrátortól a kisregény első mondatait. Az előadás végén ugyanez a hang zárja le a történetet (a bevezetőben idézett Thomas Mann-bekezdés második felével): „Hál’ istennek a gyerekek nem értették meg, hol végződött a komédia, és hol kezdődött a szerencsétlenség, és abban a boldog hitben maradtak, hogy minden csak játék volt.” A kettő között azonban Bagossy – miközben megtartja a Thomas Mann-mű összes fontos motívumát – alapvetően megváltoztatja a történet hangolását. Nem felidézett emlékként, hanem jelenidejű történésként, itt és most tapasztalatként kínálja a nézők számára Cipolla bűvészestjét, és ennek keretén belül életteli figurák által érzékíti meg a fürdőváros nyüzsgő, tarka és lármás világát. Azaz egyetlen markánsan meghatározott nézőpont helyett olyan nézői pozíciót teremt a színházba érkezők számára, ahonnan ki-ki a saját érzeteit, gondolatait tudja a látottakhoz kapcsolni. A Kolibri előadása a részvétel és az értelmezés szabadságát kínálja a diákközönségnek, és ezzel jól láthatóan nagy kedvvel élnek is.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 09. 19. | Nyomtatás |