Drámáról, energiáról, Shakespeare-ről

Grzegorz Brallal beszélgetett Nánay Fanni

Grzegorz Brallal, a wrocławi Teatr Pieśń Kozła művészeti vezetőjével Nánay Fanni beszélgetett

Nánay Fanni

– Ha végignézünk a Teatr Pieśń Kozła 1996-os alapítása óta született előadások során, erős elmozdulás figyelhető meg az ókori tragédiáktól a modern drámairodalom felé, hiszen míg első produkcióitok a Bacchánsnőkön és a Gilgames eposzon alapultak, később Shakespeare, most pedig Csehov felé fordultatok. Mi áll érdeklődésetek irányának e fokozatos megváltozása mögött?

– Eleinte a zene és a mozdulat összekapcsolását tartottuk a legfontosabbnak, vagyis azt kerestük, milyen típusú tánc vagy milyen típusú mozgás bontakozik ki egy adott zenéből. Azért dolgoztunk mítoszokkal, mert e műfaj lehetővé tette számunkra, hogy kilépjünk a dráma logikájából, s így bármikor szabadon bevezethettünk az alkotásba olyan energiákat, amelyeket éppen szükségesnek éreztünk. A dráma logikájának körén kívül folytatott kísérletezés ugyanakkor megadta annak lehetőségét is, hogy olyan dramaturgiát építsünk fel, amely nem az intellektuson, hanem az energián alapul. Rendkívül fontos volt, hogy megtapasztaljuk: a dráma valójában nem az értelemből, hanem az energiából fakad. Amikor már némiképp megtanultunk az energiaként felfogott drámával dolgozni, úgy döntöttünk, hogy ebbe az „energia-dramaturgiába” beemelünk szövegelemeket is Shakespeare drámáiból. Shakespeare írásait azonban teljesen szétdaraboltuk, nem őriztük meg azok linearitását, hanem azt kerestük, hogy a művekben valódi energia feszül-e, vagy csupán tisztán kigondolt drámákkal van dolgunk. Arra a következtetésre jutottam, hogy Shakespeare drámái zseniálisak, de alapvetően kigondoltak, vagyis nem fedezhető fel bennük az energián alapuló dramaturgia, sokkal inkább az emberi tragédiák dramaturgiáját követik. Úgy döntöttem, hogy Shakespeare darabjaival is azt teszem, amit színházi munkám során mindig is tettem, bár korábban ezt nem fogalmaztam meg ennyire egyértelműen: a zene segítségével interpretálom a drámát. Vagyis nem a jelentést hívjuk segítségül az értelmezéshez, nem azt keressük, hogy ki mit és miért mond, hanem a hangzás alapján interpretáljuk a drámát. Tulajdonképpen visszatérünk Nietzsche kijelentéséhez, miszerint a dráma a zenéből született. Érzésem szerint Nietzschének ebben végtelenül igaza volt, ezért a drámát valójában csak a zenén keresztül lehet interpretálni.

– Hogyan vonul végig ez a fajta értelmezés, illetve interpretációs munka a Teatr Pieśń Kozła produkcióin?

– Vegyük például az előadásainkban használt zenei anyagot. Elméletünk értelmében minden tradicionális zenét tekinthetünk bizonyos dramaturgiát közvetítő zenének – pl. a női körülmetélés tanzániai rítusához kapcsolódó zene pontosan azzal a fájdalommal és szenvedéssel, azzal a rítussal lesz átitatva, mint maga a rítus. Az ókori drámák viszont „elveszítették” hangzó rétegüket...

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 09. 19. | Nyomtatás |