Bécs: egy alfa és egy omega Wim Vandekeybus-tól

Wim Vandekeybus: What the Body Does Not Remember – Ultima Vez

ImPulzTanz / Vienna International Dance Festival

Végleg beérkezett a kortárs tánc eddigi utolsó nagy „új hullámának” generációja. Összegez, jubilál és felújítja nagy indító opuszait, megkülönböztetett nemzetközi érdeklődéstől övezve. Húsz-huszonöt-harminc éveket számlálnak a nagyok: DV8, La la la Human Steps, Preljocaj, Rosas (és például: „Joseph Nadj” is mint JEL)… de nem sorolom tovább, elég annyi, hogy az Ultima Vez is, élén alapítójával, a belga Wim Vandekeybus-szal.

Lőrinc Katalin

Idén Bécsbe, az ImPulsTanz fesztiválra a társulat két produkcióját hozta: az elsőt és az utolsót. Vagyis azt, amelyikkel 1987-ben berobbant, valamint azt, amelyiket tavaly mutattak be (és a tavalyi ImPulsTanzon már látható volt, pár héttel az ősbemutatója után).

Micsoda út – mondhatnánk a látottak alapján, de hiszen minden valódi nagy alkotó(műhely) bejár egy utat: a nyitott alkotó (mert a tehetség összetett fogalmába a nyitottság is beleértendő) nem marad meg bevált sikerfogásainál, akármennyire beváltak is azok.

Kezdeném pár szó erejéig a mai, a legfrissebb Vandekeybus-műnél, mert az egyben azt is jellemzi, milyen irányban, hova fúzionált a kortárs színpadi előadó-művészet az utóbbi 25 évben, milyen lett napjainkra. A booty Looting (2012) ugyanis maximálisan összművészeti produkció, melynek keretében különböző „szakmák” találkoznak a színpadon: színművész, filmes, artista-táncos és képzőművész. Tánc alig fordul benne elő, csak egy nagyon kevés a Vandekeybus-ra jellemző lecsupaszítottan akrobatikus villogás formájában. Az előadás legfőbb eszköze itt a szöveg, a színpadi akció, valamint az interaktív (a színpadról szimultán generált) vetített kép összhatása.

Ez az összmunka: a más- és másnemű művészeti eszközök természetes összeérése, sőt szintézise jellemző legmarkánsabb mai színházi élményeinkre (színházat írok tehát inkább, mint táncot), akár az ImPulsTanz irigylésre méltón dúsgazdag programján, akár a budapesti Trafóban láthatjuk. (Utóbbinak nincs oka szégyenkezésre: évről évre bizonyítja, hogy programjának percnyi lemaradása sincs a világ meghatározó, azonos profilú helyszínei mögött: az ImPulsTanz húzónevei közül minden második megfordult már a Trafóban.)

Számomra új azonban ezúttal a negyedszázados előadás volt (a booty Lootingot tavaly láttam), és örülök, hogy lehetővé teszi a társulat a pótlást az olyanoknak, mint én, akik anno lemaradtak a nagy pillanatról, hogy a legújabb mozgástrend megszületésének tanúi lehessenek.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/4. számában.

Az előadásról további cikket olvashat az Ellenfény 2013/5. számában.

A két szám együtt kedvezményesen megrendelhető a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

A két szám kedvezményes ára: 795 Ft

 

 

13. 09. 19. | Nyomtatás |