„Egy alkotónak az új felé kell törekedni

Zsuráfszky Zoltánnal beszélget András Felícia

Eddigi munkásságának elismerésekéntKossuth-díjjal tüntették ki Zsuráfszky Zoltánt (1956), a Honvéd Együttes művészeti igazgatóját. A művész 1971–1975 között az Állami Balett Intézet diákja volt, 1975–1983 között a Magyar Állami Népi Együttes táncosaként, majd tánckarvezetőjeként dolgozott. 1980–1990 között a JATE Néptáncegyüttesének, 1981–1991 között a gyöngyösi Vidróczki Együttes művészeti vezetője volt. 1984–1991 között a Kodály Kamara Táncegyüttes koreográfusaként és művészeti vezetőjeként is tevékenykedett. 1991-től vezette a Budapest Táncegyüttest. 2007 óta a Honvéd Táncszínház, 2012 óta a Honvéd Együttes művészeti igazgatója. A Kossuth-díj apropóján eddigi pályájáról, alkotói gondolkodásmódjáról, világlátásáról kérdezte Zsuráfszky Zoltánt András Felícia.

– Az Állami Balett Intézet első néptáncos évfolyamán végzett 1975-ben. Kik voltak a mesterei?

– Györgyfalvay Katalin és Tímár Sándor tanítványa voltam, de az akkori szakemberek közül Rábai Miklóstól dr. Martin Györgyig mindenki részt vett valamilyen formában a képzésünkben. Az, hogy a balett képzés mellett megindult a hivatásos néptánc képzés is, fontos lépés volt a táncszakmában.

– A balettintézet után hová vezetett az útja? Milyen főbb korszakokat lát a pályáján?

–1983-ig az Állami Népi Együttesben dolgoztam, Rábai Miklós, Kricskovics Anatal, Tímár Sándor koreográfiáiban táncoltam. Közben magam is elkezdtem amatőr együttesek számára koreografálni. 1980 és 1991 között a gyöngyösi Vidróczki Együttest vezettem, mellette a JATE Bálint Sándor Táncegyüttesének művészeti vezetője is voltam. Mindezek mellett Tímárral tanítottunk a Kassák Klubban, a táncház mozgalomban lényegében az „első kapavágástól” kezdve jelen voltam. Fontos fejezete pályámnak, hogy a barátaimmal együtt 1984-ben létrehoztuk a Kodály Kamara Táncegyüttest. Egy fillér támogatás nélkül dolgoztunk 1990-ig, addigra „elfogyott a levegő körülöttünk”, és megpályáztam a Budapest Táncegyüttesi vezetői állást, amelyet el is nyertem.

– A belső indíttatás mellett mennyire volt külső kényszer ez a sokféle tevékenység?

– Jó lenne, ha a táncosok meg tudnának élni a fizetésükből, de ez régen sem volt így. A fiatal táncosaim a mai napig délután iskolában, óvodában tanítanak, este pedig rátesznek 2-3 órát, ahogy én is csináltam fiatalon, amikor amatőr együttesekben tanítottam, művészeti vezetőként dolgoztam. Ez a koreográfusi munka mellett azzal is járt, hogy Gyöngyösön fenntartói értekezletre jártunk, Szegeden az egyetemre mentünk különböző kurátorokkal beszélgetni, hogy adjanak pénzt az együttesre. Egyszerre kellett jelen lenni menedzserként, grafikusként, plakáttervezőként, díszlettervezőként, pedagógusként, vezetőként, koreográfusként, táncosként, előadóként. Vezetőként mindent csinálni kellett. De más választásom nem nagyon volt, csak így lehetett pénzt keresni a szakmában, így lehetett eltartani a családot.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 09. 8. | Nyomtatás |