Peer momentán

Peer Gynt - A temesvári Csiky Gergely Színház és a Forte társulat

A temesvári Csiky Gergely Színház és a Forte társulat koprodukciójában készült a Peer Gynt. Ibsen darabjának Horváth Csaba rendezte előadásáról, illetve a „fizikai színház” fizikalitásáról Hegedűs Sándor ír.

Hegedűs Sándor

Az alábbiakban Horváth Csaba Peer Gynt című színjátékának (előadásának) elemzésére teszek kísérletet, miként az velem megtörtént. Nem kritikát készülök írni tehát, ahhoz – itt és most – nem állnak rendelkezésemre a szükséges (elő-) feltételek. Mindenekelőtt az eltárgyiasítás: az „esemény” birtokba vételének elvi lehetősége. Viszonyom a szóban forgó színpadi történéshez ezúttal nem írható le szokványos módon – egy néző-szubjektum befogadói viszonyaként egy mű-objektumhoz –, mely a kritikához nélkülözhetetlen. Megfelelő látótávolság, illetve egy relatíve stabil, rögzült nézőpont (értékrend) hiányában egyszerűen nem adódik (nem látható) a „tárgy”, melyet értékelni lehetne. Ami ’látható’ viszont, s így tematizálható is akár, (ezzel próbálkozom, átsegít a tétlenségen, szótlanságon), az a „tárgy-talanság” maga, a „hiány”, melyben részem lehetett (ön- és valóságismeretemben támadt), identitásom vált benne kérdésessé. Úgy is fogalmazhatnék: a játékban, ott a nézőtéren nem voltam (maradhattam) ugyanaz, mint aki színházba ment, majd órák múlva távozott onnan, vagy aki itt most a vele közben történtek leírásával küszködik. Ha csak az előadás rám tett hatásáról – egy pszichikai és/vagy szellemi élményről – kellene megszólalnom, úgy az egyszerű lenne. Ám ezúttal a játékban-lét tapasztalatát kell szóvá tennem, az érintettségnek kell hangot adnom! A szóban forgó színjáték, mely a maga vonzáskörzetébe vont, s ott is tartott mindvégig, a konvencionálisaktól merőben különböző szabályokat kényszerített rám, a maga képére formált, résztvevővé tett. Pontosan az történt velem, amiről Gadamer (a filozófiai hermeneutika egyik jeles képviselője, voltaképpeni megalapítója) az Igazság és módszer című művében beszél: „a műalkotás igazi léte abban áll, hogy tapasztalattá válik, mely megváltoztatja a tapasztalót.” (89.o) Igen, a játék időtartamában – a benne-lét „történésében” – nem voltam „önazonos”, ha az önazonosság konvencionális élményét tekintjük etalonnak. Gadamer, aki előbb említett művében egyáltalán nem véletlenül kapcsolja össze az igazság kérdését a művészet tapasztalatával, erre is talál magyarázatot: „a játék létmódja nem engedi meg, hogy a játszó úgy viszonyuljon a játékhoz, mint valami tárgyhoz. A játéknak saját lénye van, függetlenül azok tudatától, akik játsszák. Tulajdonképpen csak akkor van játék, ha nem a szubjektivitás magáért-valósága határolja körül a tematikus horizontot, s ahol nincsenek is szubjektumok, akik játékosan viselkednek. A játék izgalma, lebilincselő hatása éppen abban áll, hogy a játék fölébe kerekedik a játékosoknak.” (Gadamer: Igazság és módszer – 89. o)

Tulajdonképpeni feladatom tehát a fentiek fényében: számba venni Horváth Csaba Peer Gynt című (szín-) játékának szabályait, ahogy azok velem megestek, beszámolni arról a változásról, melyben az előadás lefolyásában részem volt. Magamról fogok szólni ugyan, de végig az előadásról beszélek! Egyszerűen nincs más lehetőség, ha a szellemi-pszichikai tér történése – a befogadás – a szociális térben zajló (színházi) esemény – a játék – történésével egyenértékű, belőle fakad, nem elválasztható tőle, még relatív autonómiával sem bír vele szemben. Amit a leírás imígyen célba vesz, amire tehát a reflexió irányul, az nem pusztán az előadás, hanem az a szétszakíthatatlan viszony is, ahogy eleven kapcsolatban voltam vele, ahogy érintve lettem általa. Tudom, hogy próbálkozásom eléggé szokatlan, előítéleteket is sért, megkérdőjelezhetetlennek hitt metafizikai sémákat borít, súlyos nyelvhiánnyal küszködik, félreérthető is talán, igazságértéke viszonylagos, de nem tehetek róla, a szóban forgó előadás ilyen! Meggyőződésem, hogy valódi értékei (korszakos jelentősége) csak ebben a sajátos perspektívában válhatnak igazán láthatóvá, miközben persze egyáltalán nem szeretném elvitatni – hogyan is tehetném – a konvencionális olvasatok lehetőségét, legitimitását…

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/1. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 495 Ft

 

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 06. 22. | Nyomtatás |