Testre kivetülő lélektan

Toldi - Színház- és Filmművészeti Egyetem

Horváth Csaba fizikai színházi koreográfus osztályát a saját jellegzetes formanyelvére tanította meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az osztály hét tagjának előadásában elkészült Toldi nemcsak tanúságtételét adja annak, hogy elsajátították az osztályfőnök komplex és sajátságos módszereit, hanem egy letaglózóan érvényes, kinetikus választ is ajánl egy klasszikus irodalmi remek bemutatásának kérdéseire. Sándor Zita elemzése.

Sándor Zita

Szinte közhely, hogy Arany János Toldijának bárminemű feldolgozása komoly nehézségekbe ütközik: a gondosan kidolgozott, kivételesen gazdag szókincsű alkotás kötelező olvasmány az általános iskolában, s ez mindenképp befolyásolja a mű befogadását. Talán nincs is olyan felnőtt, aki diákkorában egészében értette volna a szöveg, a kötelező memoriterek minden szavát és jelentését, s akinek ennek ellenére a fejében ne maradt volna egy-két fülbemászó mondat vagy szólássá lett sor. A Toldi színházi közegbe helyezése éppen ezért kockázatos (s már előre félelemmel tölti el a valami izgalmasra és/vagy élvezhetőre vágyó nézőt): könnyedén válhat didaktikus történetmeséléssé, a nagy nemzeti klasszikus szájbarágósan vagy éppen tudálékosan (netán idétlenül, esetlenül) hagyományőrző ábrázolásává.

Horváth Csaba felismerhető, egyre inkább önálló rendszerré váló, jellegzetes megoldásokat használó formanyelve megmenti mindezektől a veszélyektől az előadást úgy, hogy a Toldit megelőző, főként a Forte Társulat koreográfiáiból ismerős elemek az előadás mintázatába rendeződve nem válnak kiismerhetővé. A cselekmény elmesélése helyett az elmesélés hogyanjára esik a hangsúly – s ennek a hogyannak fontos, szerves része a teljes egészében elhangzó elbeszélő költemény. A képszerű metaforák sorát felvonultató és humorban gazdag, gördülékeny szöveggel szoros kapcsolatban áll a koreográfia; a beszéd és a testek mozgása egyazon vonalon halad, egymást kölcsönösen erősítve, támogatva.

Az előadók mozgására, fizikumára és hangjára több figura is rácsatlakozik a történet során, ám ezek a figurák nem állandó vendégei a testeknek: Miklóst például Horkay Barnabás és Nagy Norbert Zsolt felváltva játssza; Hegymegi Máté a negatív szereplőkre látszik specializálódni: ő György, a nádasbeli farkas, az elszabadult bika és a cseh vitéz is. A mesélő szerepét mindenki magára ölti hosszabb-rövidebb ideig, s a testek szolgálnak a növényzet, a táj, az állatok bemutatására is – a három ablakkal szegélyezett, minimális kellékkel berendezett balettszőnyegen a szöveget követve alakul át a minden pillanatban rendezett alakzatban mozgó embermassza boglyák hűvösében hortyogó szolgákká, majd hórihorgas gémű ösztövér kútágassá.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/1. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 495 Ft

 

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 06. 22. | Nyomtatás |