Láthatóvá tenni magunkat

Beszélgetés Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával

A hazai táncélet egyik kiemelkedő eseménye volt a Budapest Táncfesztivál, amelyen három külföldi együttes vendégjátéka mellett több magyar együttes is bemutatót tartott. A fesztiválról Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával beszélgetett Sándor L. István.

Sándor L. István

– A Nemzeti Táncszínház új vezetésének első nagyobb szabású programja az idei Budapesti Táncfesztivál volt.

– A január elsején indult igazgatói ciklusomnak valóban ez volt az első komolyabb eseménye. Majdnem két hétig tartott, és nem kis feladatot jelentett, de örömmel mondom, hogy nagy sikert is hozott – mind a magyar szakma, mind a Nemzeti Táncszínház számára, és ezen keresztül nekem is.

– Hogyan jött létre a fesztivál? Mi jellemzi a működését?

– Ez a fesztivál 13-14 éve indult, akkor még Táncfórum volt a neve, de az elmúlt években megújítottuk, így kapta a Budapest Táncfesztivál nevet. A névváltás valójában azért történt, hogy még jobban Budapestre pozicionáljuk a fesztivált, így próbáljuk a várost – s ezen keresztül a magyarországi tánctársadalmat is – még erősebben bekapcsolni a nemzetközi táncéletbe.

Maga a fesztivál egy évek óta jól működő struktúrára épül. Olyan hármas szerkezetet alakítottunk ki, amelyben mindig megjelennek külföldi társulatok, megtartjuk a reprezentatív hazai együttesek magyarországi, illetve budapesti bemutatóit, és mellettük a kisebb társulatok számára is megjelenési lehetőséget biztosítunk. Az idei fesztiválra három külföldi vendéget hívtunk, többet, mint a korábbi években. Ezt abban bízva tettük, hogy a Táncszínház nemzeti státuszához kapcsolódóan nagyobb költségvetési támogatást kapunk.

– Ki és hogyan válogatja azokat az előadásokat, amelyek – akár külföldről, akár Magyarországról – megjelennek a fesztiválon?

– Mint minden fesztiválhoz, amely meghirdeti és láthatóvá teszi magát, hozzánk is rengeteg megkeresés érkezik a világ minden pontjáról. Sokfelől kapunk ajánlatokat, rengeteg előadás anyaga érkezik hozzánk. Ugyanakkor évek óta jelen vagyunk a düsseldorfi nemzetközi táncvásáron. Én magam 2006 óta, a Táncszínház 2004 óta vesz részt ezen a kétévente megrendezésre kerülő eseményen, ahol személyes kapcsolatfelvételre is lehetőség nyílik. Tehát többféle módon gyűlik össze az a rengeteg anyag, amelyből a Nemzeti Táncszínház menedzsmentje kiválogatja azokat a külföldi előadásokat, amelyeket végül meghívunk. A válogatásnak szigorú határt szabnak az anyagi lehetőségeink. Szűkíti a kört az is, hogy nem mindegyik társulat fogadja el a meghívásunkat, mi ugyanis két-három előadásnál többet nem tudunk a programba állítani, de vannak olyan együttesek, amelyek csak nagyobb szériákat vállalnak. Ezek az objektív adottságok igen csak befolyásolják, hogy végül mi kerül a fesztivál programjába.

– Ebben az évben miért ezt a három külföldi együttest hívtátok meg?

– A sztárvendégünk a brazil Grupo Corpo volt. Velük már évekkel ezelőtt elkezdtük a munkát, de az idén volt olyan európai turnéjuk, amelybe költségtakarékosan be lehetett illeszteni a budapesti fellépést. Aki látta az előadást – vagy valamilyen szinten ismeri őket –, annak nem kérdés, hogy miért szerettük volna, ha eljönnek hozzánk. Egy klasszikus alapú, balett képzettséggel rendelkező társulatról van szó, amely hihetetlenül egyedi táncstílust, táncformát alakított ki, teljesen eltér más előadók és együttesek munkájától. Abszolút kuriózumnak számít az a latin-amerikai, brazilos hangulat is, amelyet a különlegesen izgalmas zenékkel képesek megteremteni.

A Fabrik Postdam egy régebbi darabot hozott el: a Pandora 88 épp most ünnepli a 10 éves jubileumát. Ez egy megkapó duó, amit Düsseldorfban láttam a táncvásáron, és fantasztikus emlékeket őriztem róla. Elképesztő, hogy mennyire költői, ugyanakkor milyen fanyar is. Egy másfél négyzetméteres dobozban jelenít meg két férfi különféle életszituációkat. Mi, nézők is azt érezzük, hogy be vagyunk szorítva ebbe a dobozba, hogy szűk a tér, és kitörnénk belőle, de a végén – s ez a csattanó –, amikor megadatik a kilépés lehetősége, akkor elgondolkodunk azon, hogy valóban ki akarunk-e lépni innen. Nagyon megkapó ennek a 70 perces előadásnak a hangulata, játékossága, humora. Amikor lehetőségünk nyílott, hogy meghívjuk őket, egyáltalán nem hezitáltunk.

Szintén a nemzetköziséget erősítette az Egerházi Attila vezette South Bohemian Ballet fellépése. Januárban voltam kint náluk České Budějovicében, és akkor láttam hármas estjüket, amelyet három alkotó készített. Az első darab egy Rui Horta-koreográfia, a második részben két Egerházi-darab látható, a harmadik rész pedig egy Peter Zuska-mű. Tehát tovább erősítette a fesztivál nemzetköziségét, hogy egy külföldi társulat három ilyen neves alkotó darabjával érkezett. Maguk a művek is nagyon különbözőek, és ez még több színt hozott a fesztivál programjába. Izgalmas, változatos este volt. Ha kicsit közelebb lennének, akkor még többször illeszteném be őket a Nemzeti Táncszínház programjába.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

13. 06. 22. | Nyomtatás |