Miről is álmodik a lány?

Zero Gravity - South Bohemian Balett és a Magyar Balett Színház

Kiváló technikai felkészültséggel, négy rövid modern koreográfiát tartalmazó, inspiráló táncszínházi élményt nyújtó műsorral lépett fel a Budapest Táncfesztivál égisze alatt a South Bohemian Balett és a Magyar Balett Színház a Művészetek Palotájában. A vegyes formációra jellemző korábbi gyakorlatnak megfelelően a vendégkoreográfusok (a portugál származású Rui Horta és a cseh Petr Zuska) művei mellett Egerházi Attila, a South Bohemian Balett művészeti igazgatójának két művével is megismerkedhetett a közönség. A Zero Gravity című estről Pónyai Györgyi ír.

Pónyai Györgyi

Intenzív mozdulati megoldásaival, nagyvonalú, lendületes térhasználatával, karakteres zenei anyagával rögtön megragadta a figyelmet az első darab, Rui Horta Hétköznapi események című koreográfiája. A darabot hatan táncolták, de a szimmetriát megbontotta, és az egyensúlyt érdekesen billentette, hogy párokba rendeződve az egyik kettős rendszerint fiú-fiú volt. A vad, fémes hangzású dobszóló, a mellette hangzó ordítozás és az erőteljes, kar- és lábkörzésekkel, átlós testdobásokkal, hirtelen dőlésekkel tarkított mozgásanyag agresszívvá és nyomasztóvá tette a darab hangulatát. Ezt még a jelentőségteljes körben-járások, lefojtottan nyugodt ide-oda sétálások is csak alig tudták feloldani. A hol szigorú, kínosan precíz szinkronitásban, hol egymástól teljesen függetlenül mozgó testek látványa nehezen megzabolázott, szertelen vadságot, de összességében mégis egyfajta egységet sugárzott. Erősítette ezt a darab vörös-fekete látványvilága, jelmezei és a színpadon párhuzamosan futó három vörös szőnyeg is. Szerepelt még három, a koreográfiába szervesen illeszkedő szék, ezek aktívan bevonódtak a mozgásba – róluk indultak és rájuk érkeztek meg a táncosok, tornáztak rajtuk fel-alá. Csak átmeneti megnyugvást hoztak a teljes csendben végzett, lassabb szinkron mozdulatok, majd a váratlanul ismét felhangzó dobszólóra a párok összekeveredtek, a koreográfia elveszítette minden maradék lágyságát, heves, feszes mozdulatsorok követték egymást. A párok tagjai között ritkán érzékelhettünk a szoros fizikainál több kapcsolatot, szenvtelen eltökéltséggel táncoltak egymás mellett – sokszor még a szemkontaktus is hiányzott. A koreográfus nagyon sarkosan kijelölte a darab helyét az időben és térben. Egy adott időponttól és helytől (a „rajt” pillanata, a színpad bal széle) egy másik meghatározott időpontig és helyig (a színpad jobb széle) „jutottunk el”, ahol a táncosok számára ez a „verseny” (?) véget ért, és kezdődhetett a következő.

A darab nem csak az előadók számára lehetett fárasztó: az alig húsz perc után a néző – elismerve a sűrű koreográfiai anyag feszes szerkesztettségének nagyszerűségét – azért jóleső megkönnyebbüléssel állt fel, és járt egyet a szünetben, hogy szabaduljon kissé a darab lehengerlő, komplex hatása alól.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/1. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 495 Ft

 

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 06. 22. | Nyomtatás |