Talpuk alatt ropog a törmelék

Kun Attila: Horda - Közép-Európa Táncszínház

Rögös-göröngyös csapáson vezet a horda útja, és valami utópikus, dübörgő célt keres: egy tisztást, melyben zakatolva morajlik a nyugalom, és üvöltve csendesül a szeretet. Egy világot, ahol szülőföld és sírhalom, múlt, jelen és jövő egymásba görbül, a különbségeket pedig az azonosság dúdolója csitítja. Olybá tűnik, Kun Attila ars poeticája, a Horda az identitás rengetegének önfaló vigasza, mely űzött zsákmányállatként saját útvesztőibe téved. A Közép-Európa Táncszínház bemutatójáról, melyet a Budapest Táncfesztiválon tartottak, Komjáthy Zsuzsanna ír.

Komjáthy Zsuzsanna

Kun Attila ritkán mutat be egész estés előadásokat az utóbbi időben. Ha mégis munkához lát, azt a nemzeti és saját önazonosságának ostorozó metszetében teszi, melyben a nosztalgia, a düh és a sóvárgás romantikus találkozóját a kínzó hiány és kiáltó üresség mérgezi. Kun nemcsak mostani, de újradebütálását követő Bestia és Vadkelet című töredékében is a kortárs erővonalak deficitjéről és a magyarnak-való-lét e vektorok torzította viszonyrendszeréről vall. Művészete egyértelműen problémacentrikus, előadásait ennek megfelelően egy-egy világos, adekvát üzenettel vértezi. A horatiusi elvekhez hűen Kun ugyanis nemcsak gyönyörködteti, de okítja is közönségét, édeset és sósat kever. Miközben táncosainak (pontosabban a nyolcvanötödik, jubileumi bemutató alkalmából együttműködő Közép-Európa Táncszínház táncosainak) kifinomult, precíz mozgása a tekintet éhségét csillapítja, könnyen emészthető, primer értékek, summázatok és esszenciák kommunikálására vállalkozik. A Bestia a túlélést, a Vadkelet az itt maradást, a Horda az eredet, a gyökerek, a föld mindenhatóságát hirdeti. Az esztétikai és didaktikai hangsúly relevanciájáról Ady Endre a 20. század hajnalán ekképp ír: „Okos ember úgy van a formákkal, hogy megbecsüli őket, de töprengés nélkül áldozza fel az igazságért”.

Nos, a Horda tanúsága szerint Kun meghajlik Ady intése előtt, mikor a formai koherenciát a verbális jelentés oltárán áldozattá magasztosítja. Az előadásban lírai, humoros vagy orkanikus erejű mozgássorok váltakoznak szimbólumoktól terhelt képekkel. Ellentétek lendülnek diskurzusba törésvonalak mentén. Statikusság feszül dinamikának, kortárs az anakronisztikusnak, tiszta tánc a táncszínháznak, asszociatív a narratívnak. Az eljárás célja, hogy a különbözőség perspektívájából az azonosságra világítson rá, jóllehet az a differenciák réseiben elakadva minduntalan csapdába esik. A két magatartásmód követezésképp nem simul egymáshoz, az archaikus nem olvad a jelenvalóba és fordítva. Szimultanizmusuk közé betör a fölösleges harmadik, a rés, mellyel sehogy sem lehet teljes bizonyossággal elszámolni. Hogy Kun szándékos módszert követ-e, mikor a dichotómiapárokat szabályosan elidegeníti és elválasztja egymástól, kérdéses. A koreográfia szerkezete mindenesetre olyan jelzőt kíván, mely egyébként a közvetítendő tartalomnak is rokona: törmelékes.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2013/1. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 495 Ft

 

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 06. 22. | Nyomtatás |