Vágyak a ketrecben

Az Ezeregyéjszaka virágai - Bozsik Yvette Társulat

Bár Az Ezeregyéjszaka virágainak ihletforrása bevallottan Pier Paolo Pasolini azonos című filmje volt, Bozsik Yvette mégsem a film történetét szerette volna táncba ültetni, hanem a benne lüktető, gyakran elfojtott vágyálmokat, szenvedélyt, a „felnőtté válás megpróbáltatásait”. Egy mesét felnőtteknek a „felnőtt léttől való félelmekről”. A Bozsik Yvette Társulat előadásáról Kovács Emese ír.

Kovács Emese

Az Ezeregy éjszaka virágainak középpontjában az erotika és annak különféle megnyilvánulási formái állnak: külsőséges, imitált érzékiség és valódi szenvedély. A két szélsőséget két duett képviseli a darabban: Valencia James és Székely Szilveszter kettőse válik az érzések, vágyak tüzének és szépségének igaz − szinte szakrális − megmutatójává, a darab csúcspontjává; Fülöp Tímea és Vati Tamás agresszióval, képmutatással, hatalmi harcokkal terhelt duettje ennek szöges ellentétét képviseli. Ez utóbbi páros női alakja az előadás főalakja: Fülöp Tímea mozdulatai visszafogottan finomkodóak, figuráját mindvégig távolságtartó álca takarja, bábuszerű idegenség lengi körül, enyhén pozőrködve játssza az örömöt, a kielégülést. Egy a maszkját letörölni képtelen, porcelánbabára emlékeztető nőt látunk, aki megpróbál felülkerekedni a játszmában, de igazából mindig ő marad a játékszer.

Ő jön be először a színpadra, melyet függőlegesen lelógatott fényes csövek szegélyeznek, mintegy ketrecet alkotva (a látvány Pető József és Vati Tamás munkája). Fellépdel a férfi térdek, félmeztelen hátak, vállak által képezett lépcsőn, melynek tetejéről magát elengedve zuhan a kitartott karokba, majd gurul le a földre. Őt követi többi − itt még fekete csipkedresszt viselő − nőtársa is (jelmeztervező: Juristovszky Sosa). Ez a beavatási jelenet visszaköszön majd az előadás végén, keretbe foglalva azt. Aztán párok jönnek össze, majd mennek szét, a szereplők és felállások állandóan változnak, van itt férfi-férfi illetve nő-nő kettős is némi homoerotikus kicsengéssel. Székely Sziveszter és Vati Tamás lendületes és ötletgazdag tánca először játékos harcnak indul (egymás átfordítgatásával, nyakba ültetésével), majd az eddig ellenkező fél megadja magát az őt ostromlónak – és saját elfojtott vágyának is. Az egyre gyorsabbá váló, akrobatikus emelésekben bővelkedő párcserék szaladgálós forgatagát végül egy piros fénnyel megvilágított csoportos női koreográfia töri meg, mely főleg hullámzó karokra, néhány jazzbalettes mozdulatra és csípőkörzésre épül. Van benne valami lokált (vagy háremet) idéző kitettség, külsőségesség, de akár egy musical táncbetétének is elmenne, ha nem keleties dallamokat feldolgozó elektronikus zene szólna. Ezek a néha erőteljes, kattogó ritmusok, melyek olykor meghitt arab énekké szelídülnek, egyébként jól szolgálják a táncokat, és odavarázsolják nekünk a másban kevésbé megjelenő Közel-Keletet (a zeneszerző Bozsik rendszeres munkatársa: Philippe Héritier).

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2012/7. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 495 Ft

 

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 06. 22. | Nyomtatás |