Dosztojevszkij-dialógusok

Próbanapló Jeles András rendezéséről

Jeles András kezdettől jelen van az öt éve megalapított Weöres Sándor Színház életében: A nevető ember, A kis Lord és a Zarándokének után most Dosztojevszkijjel lépett dialógusba. Mintha mindhárom korábbi szombathelyi rendezése A félkegyelmű-előadáshoz vezető út egy-egy állomása volna. Jeles András szombathelyi rendezéséről Ölbei Lívia írt próbanaplót.

Ölbei Lívia

(Szövegek találkozása.) „Volt egy ötletem néhány éve: a Messiás feltűnik valahol Ajkán, de tapasztalnia kell, hogy elfelejtették stb. Most találtam egy idevágó adatot: már a II. században íródtak gnosztikus elbeszélések, amelyekben arról van szó, hogy maga a fiú felejti el… ’az anyagba merülten, elbutulva’, hogy ki is valójában. Megrázó ötlet – ilyen messzire sajnos nem merészkedtem”, mondja a Jeles András-bejegyzés a szerző Füzetek című kötetének (Kalligram, 2007) 71. oldalán.

De hát ez A félkegyelmű szinopszisa: Dosztojevszkij pont (vagy majdnem) ilyen messzire merészkedett. A regény tétje számára az, hogy vajon ábrázolható-e „egy tökéletes szépségű ember”, ha „a világon csupán egyetlen pozitív szépségű személyiség létezik: Krisztus”. Az író megjelöli a célt – és bejelenti a kudarcot, hiszen ezek szerint a regényhősnek legalábbis Krisztus-hasonmásnak kell lennie; a megistenülésre törekvő ember viszont Dosztojevszkij felfogásában pusztulást okoz. A messziről jött Miskin („a fiú”) útja a regény terében (és a Jeles-színműben) szó szerint úgy ér véget, ahogy az idézett gnosztikus elbeszélések írják: „az anyagba merülten, elbutulva”. Némely irodalomtudósok úgy látják, hogy A félkegyelmű a legnyomasztóbb, legreménytelenebb Dosztojevszkij-regény: a megváltás leghalványabb ígérete nélkül. Ez persze nem ilyen egyszerű, mindenesetre a Jeles András-átiratban föl sem tűnnek azok a szereplők, akik átfordíthatják, árnyalhatják a kilátástalanság, a pusztulás érzetét. A színháznak azonban csak az egyik (bár alapvető) komponense a szöveg – főleg, ha Jeles-előadásról van szó –, ráadásul érdemes odafigyelni arra a megjegyzésre is, miszerint A félkegyelmű című színművet „Dosztojevszkij műveinek felhasználásával írta Jeles András”. A felhasznált művek közül a Karamazov testvérek és az Ördögök beemelése azonnal szembetűnik. A szöveg nyilván alapos elemzést igényelne, mindenesetre mindjárt az első (föl)olvasás alkalmával megrázó élményt jelent a felfedezés, hogy Jeles egyszer csak – mintegy az epilepsziás rohamoktól szenvedő Miskin lázálmaként – nagy biztonsággal kiosztja az Ördögök főbb szerepeit A félkegyelmű szereplői között: ezekben a furcsa jelenetekben (II. felvonás 2., 3. és 4. kép) Satovot Rogozsin, Lebjadkinát Nasztaszja Filippovna, Verhovenszkijt Tockij, Varvara Petrovnát Jepancsina, Lebjadkint Ferdiscsenko, Sztavrogint Miskin „játssza”. Azon túl, hogy miféle értelmezési utakat nyithatnak meg ezek a megfeleltetések (Miskin és Sztavrogin egymásnak is „hasonmásai”), az Ördögök beemelésének gesztusa más okból is figyelmet érdemel. Szilárd Léna a regény motívumrendszerének vizsgálatával kimutatja, hogy az Ördögök „a megszállott szerepkutatás enciklopédiája”, illetve „olyan maszkok gyűjteménye, amelyek a személyiség centrumának, a valódi önségnek a hiányát igyekeznek kompenzálni”. Az Ördögökben „diadalt ül az egyetemes alakoskodás világa”, amelyben a hősök képtelenek önmagukká válni. (Vagyis élni.)

Bahtyin óta tudjuk, hogy a Dosztojevszkij-regény megszünteti a 19. századi klasszikus nagyregény nagyhatalmú, omnipotens elbeszélőjének végső soron egy, mindent átfogó nézőpontot érvényesítő pozícióját, ehelyett egyenrangú, nyitott, folytonos mozgásban lévő „tudatok” dialógusából hoz létre polifóniát. Ebből szinte egyenesen következik, hogy a Dosztojevszkij-regény „színpadért kiált”. (Több átirat készült A félkegyelműből is.) Szépség, pénz, hiúság, vágy, pletyka, szenvedély, bűn, különös szerelmi négyszög – teátrális, zsúfolt, a pusztulás felé száguldó jelenetekben. Mindemellett a regényben több szempontból rendkívül fontos szerephez jut a kép/képiség: A félkegyelmű plasztikus képek sorozata, sokértelmű képeskönyv. De milyen lesz a Jeles-előadás?

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2012/7. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól:  ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 495 Ft

 

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

13. 06. 22. | Nyomtatás |