A komédiázás hártyarétegei

Fabók Mancsi Bábszínháza

Fabók Mariann színésznő bábszínészként szerzett diplomát, s bár a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett, időről időre a magyar népi anyagokból merítő önálló (báb)színházi előadásokkal jelentkezik: A halhatatlanság országa, A székely menyecske meg az ördög, a Kapós Böske című produkciói a hagyományokat továbbéltető különleges hangulatú játékok.

Mikita Gábor

Kibontani újabb és újabb hártyarétegeket, keresni a megismert mögött búvó ismeretlent, végtelen mélységekbe lejutni – ez vezeti a színésznőt a Fabók Mancsi Bábszínháza bábelőadásainak létrehozásakor (is). S ehhez a törekvéshez leginkább a folklór kínálta témákat, szövegeket találja legalkalmasabbnak. 

 

Az elmúlás ,,árnyai"

 

A halhatalanság országa tematikáját, a témát feldolgozó gazdag forrásanyagot tekintve nemcsak lehetőséget ad, de kívánja is a mélyre ásást. A halhatatlanság titkát kereső királyfi története az Érdy-kódexben található lejegyzéstől a számtalan népi szövegtől Szép Ernő Egyszeri királyfijáig, illetve annak Rév István által Istvánka címen átdolgozott bábszínházi adaptációjáig számtalan variánsban lelhető fel. Mindezekből sikerült a színésznőnek egy egységes hangzású, részleteiben mégis sokszínű szövegkönyvet létrehozni, amivel nemcsak magának teremt gazdag játéklehetőséget, hanem az elmúlás kérdéséről is árnyaltan tud szólni: családi színházként finom lírai megoldásaival szelídebb olvasatot kínál a kicsiknek, remekül oldja a feszültséget például a banya komikus jeleneteivel, míg a felnőttek számára a Halál groteszk monológja szól maian meghökkentő gondolatisággal.

 

Ördögi tréfa

 

A székely menyecske meg az ördög tréfájában – amelyet Arany János „emelt irodalmi szintre" a Jóka ördögében – nehéz lenne filozofikus mélységeket keresni, Fabók Mariann azonban a tréfát is elmélyíti: a játék folyamán a menyecske önfejűségét a végletekig felerősíti, szinte népi abszurdot teremt, majd a befejezéskor a történethez kapcsolt példázat ad sajátos gondolatiságot a játéknak. A makacs menyecske a mennyország és a pokol kapujába bekukkantva szembesül azzal, rajtunk múlik, hogy ugyanazokkal a feltételekkel, ugyanazon körülmények között pokollá tesszük-e vagy boldogsággá varázsoljuk életünket. Ezzel a befejezéssel a történet több mint az ördögűzés anekdotikus meséje: önsorsrontásainkkal is képes szembesíteni.

 

,,Kapós" példázat

 

Hasonlóképpen a népi pajzán tréfákból válogató Kapós Böske történetéből is több kerekedik ki erotikus vidámságnál. Azon túl, hogy itt is – a szerelem kiegyensúlyozottságának fontosságáról szóló – példázat zárja le a játékot, az előadás dramaturgiájával mélyíti el a magukban egyébként több esetben a pajzán vicc kategóriába sorolható, önmagukban egy-egy poénnál többet nem kínáló szövegek füzérét. Fabók Mariann ugyanis egy jellegzetes női életutat rak ki a tréfákból: a testi szerelmet felfedező, majd abban egyre vadabbul fejest ugró, végül érdekházasságba kényszerülő, sokszorosan házasságtörő nő portréját teremti meg. A háromnegyed órás kacagás után elgondolkodva távozik a néző: egy testi élvezetekben gazdag, de igazi szerelmet nélkülöző nőalak egyáltalán nem vidám sorsa áll össze a semmi kis pajzán tréfákból.
A szövegkönyv dramaturgiai megoldásai mellett népi dalbetétek is segítik a játékok árnyalását. A székely menyecskében a „Hallod-e Te, szelídecske..." a katona és a királylány egymásra találását sűríti magába: megejtő humor és lírai érzékenység váltakozásával a naiv egymásra csodálkozó évődéstől vezet el az igazi szerelemhez – emberien kibontva ezzel a szövegben talán ha egy mondatot kapó szerelmet. A Kapós Böskében pedig egy moldvai csángó esti imába sűríti a lányság lezárását, a „hivatalosan is" asszonnyá válás sorsfordító pillanatát.

 

Égigérő (zene)fa...

 

A Mátravölgyi Ákos tervezte játékterek is többek egyszerű bábszínházi paravánnál: A halhatatlanság országában az égigérő (zene)fa mellett festett láda – amely ősi szimbólumaival a mindenséget jelképezi, rajta a lábsugaras kerék időszimbólum – végtelenbe emelik a történetet. A székely menyecske rafinált nyílásokkal, ablakokkal kialakított székelykapuja nemcsak a történet származási meg a befejezés helyszínére utal, de a nyitottság, bezárkózás, kitárulkozás, elutasítás motívumainak sajátos kifejezése is. A Kapós Böske ide-odaforgatható barokk népi ágya függönyeivel árnyjátékhoz, bábozáshoz egyaránt jól használható, egy pillanat alatt akár gyóntatófülkévé alakítható, de jelzi a fiatal lány örök kielégítetlenségét, „ágybavágyását".

Fabók Mariann állandó munkatársa Lellei Pál: a bábok tervezőjeként és kivitelezőjeként egyrészt pontosan illeszkedik e népi világhoz, a paraszti kultúra rusztikus háncs- és vászonanyagait, jellegzetes tárgyait használja fel a karakterek elkészítéséhez. A markánsan megformált figurák bugyutaságukban is szerethetőek, pontosan tükrözik vissza a történetek felszabadult játékosságát.

Az előadások legfőbb varázsát persze a (szövegíró, rendező) színésznő játéka jelenti: népi játszóként jelenik meg, mint egy a faluszélről színpadra perdülő lány meséli történeteit. Veszélyes lehet ez a megoldás, hiszen a színésznő született pesti, csináltnak tűnhetne a felvett szerep. Fabók Mariann azonban Mancsiként magától értetődő természetességgel és üdeséggel hozza a népi vásározó alakját, s közben a mesemondó szerepéből pillanatról pillanatra lép át más és más karakterbe. A halhatatlanság országában báb jeleníti meg a főszereplő királyfit, a másik két előadásban a színésznő hozza egy-egy jellegzetes kiegészítő maszkkal átváltozva a címszerepeket, s így gyakorlatilag két különböző népi női figura uralja a játékot. A narrátor és a főhősnő szerepeiből pedig folyamatosan vált át bábosba is: hang- és alakváltásai mellett bravúros a bábos technikája is. Különösen lenyűgözőek azok a pillanatok, amelyekben egyszerre látjuk a szerepet formázó színészt és a bábmozgató rafinált megoldásait: A székely menyecskében pl. az ördögön lovagolás, a Kapós Böskében az első szerelmi játszadozás Böske és a bábfigura között nem mindennapi koncentrációt, megsokszorozott színészi jelenlétet igényel. A közönséghez való kiszólásaiban pedig kiváló rögtönzőnek bizonyul, kellőképpen „felvágták a nyelvét", és „megvan a magához való esze", így a legváratalanabb nézői válaszokra is szellemes, a játszókat jól továbbvivő válaszokkal felel meg.

S noha az alapkeret a vásári komédiázást, bábozást idézi, nem érezzük, hogy egy múltidejű műfaj rekonstrukcióját látnánk – sokhúrú, frissen szóló, mai játékok szórakoztatják a ,,kis-„ és nagyérdeműt.

 

 

 

 

13. 06. 22. | Nyomtatás |