Klausztrofóbia

Eleven tér; Végtelenbe zárva - Természetes Vészek Kollektíva

Nálunk egyedülálló dologra vállalkozott Árvai György, amikor újrafogalmazta a Természetes Vészek Kollektíva egykori legendás előadását. A Bozsik Yvette-tel közösen készített Elven térnek azonban csak az alapkoncepcióját tartotta meg, így a Végtelenbe zárva – miközben felkínálja az összehasonlítás lehetőségét – teljesen új alkotásnak tekinthető. Ennek elkészítésében ezúttal Góbi Rita, és Imre Zoltán volt Árvai alkotótársa. Sándor L. István írása.
Sándor L. István

 

A Természetes Vészek Kollektíva és a Szkéné

 

Az 1986-ban készült Elven tér a magyar előadó-művészet egyik meghatározó produkciója. Sok szempontból kezdeményezője azoknak a folyamatoknak, amelyek a 80-as években indultak el. Nemcsak a színházról és a mozgásról való radikálisan újfajta gondolkodás igényét jelezte, hanem annak a komplex szemléletnek a szükségességét is, amely lebontja a műfajok és művészeti ágak közötti határokat. Sőt egyáltalán magáról a művészetről való másfajta gondolkodásra kényszerít.[1]

Az Eleven tér annak ellenére korszakos előadás, hogy Magyarországon mindössze négy alkalommal játszották. De számtalan helyre hívták külföldre, így különféle fesztiválokon további 40 alkalommal került bemutatásra.

Az Eleven tér Magyarországon a Szkénében volt látható. Az előadás (és a magyar alternatív előadó-művészet) létrejöttéhez szükség volt erre a helyre. A Műegyetem színháza (amely eredetileg amatőr társulatok állandó otthona volt), akkor váltott profilt, amikor 1979-ben Regős János lett az igazgatója, aki befogadó színházat csinált a helyből „azoknak, akik nem férnek bele semmilyen skatulyába”[2]. Megjelentek itt ún. amatőr műhelyek, a Stúdió „K”, az Utcaszínház, de vidéki kőszínházak legjobb stúdió előadásai is rendszeresen vendégszerepeltek. Emellett egy-egy előadás elkészítéséhez „átmeneti otthont” nyújtottak „olyan profiknak is, akik művészeti életünk akkori keretei között egyáltalán nem jutottak szóhoz., mint például Szikora János, Ascher Tamás, Árkosi Árpád, Jeles András, Márta István, Szemző Tibor, Gaál Erzésbet stb., vagy mert alkotásaiknak szüksége volt a Szkéné szabad levegőjére”.[3] Mindemellett a legerősebb irányzatot a mozgásszínházak képviselték a Szkénében. Az évről évre megrendezett Nemzetközi Mozgásszínházi Találkozókon, illetve azon kívül is fellépett itt M. Kecskés András és a Corpus, Rókás László és barátai, a Párizsban tanuló Nagy József és csoportja, a BME Pantomim Mozgásszínház, Gaál Erzsébet gödöllői amatőr Stúdiója, a Somogyi István vezette Tanulmány csoport, amely később Arvisura néven a Szkéné állandó társulata lett.

A számtalan új kezdeményezés között is különleges, egyedi színt jelentett az 1984-ben alakult Természetes Vészek Kollektíva, amely eleinte többszereplős darabokkal jelentkezett  („…nem térkép e táj!”, Buster Keaton sétája), de hamarosan lényegében két alkotóra szűkült le a csapat: Árvai György rendező-tervező-zeneszerzőre és Bozsik Yvette koreográfus-előadóra, akikhez alkalmilag kapcsolódtak alkotótársak.

Első „páros” munkájuk a Győzelem tegnapja (1985) volt, amelyet a következő évben követett az Eleven tér. A darab születése idején mindketten fiatal alkotók voltak. A 27 éves Árvai épp a képzőművészeti főiskola díszlet- és jelmeztervező szakára járt, voltak már egyéni és csoportos képzőművészeti kiállításai, több éve foglalkozott experimentális zenével, de legfőbb alkotó területe a mozgást, a filmet, a kortárs zenét, a performance-ot fuzionáló kísérleti színházi csoportja, a Természetes Vészek Kollektíva volt. Az Eleven tér készítésekor 18 éves Bozsik Yvette az Állami Balettintézet növendéke volt, de Árvaival való találkozása teljesen más irányba terelte a pályáját (miközben a táncművész diplomája megszerzése után – a Természtes Vészekben végzett munkájával párhuzamosan – néhány évig táncolt a Budapesti Operettszínházban).

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2012/4. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

[1] A Természetes Vészek Kollektíva elnevezése is ebből adódik. „Maga a név kezdetben nem volt több puszta szójátéknál” – mondja Árvai György egy interjúban. – „Engem mindig borzasztóan irritált a művész megnevezés. Részben az a viselkedésmód, modor, ami a művész-léttel szokványosan együtt jár… Maga a név úgy született, hogy a művész szó első szótagját ellenkező értelmű jelzővel helyettesítettem.” „természetes vészek” [Rényi András] Beszélgetés[e] Árvai Györggyel és Bozsik Yvette-tel. Mozgó Világ 1988/2. 111–115. o.

[2] Regős Jánosnak a Soros Alapítványhoz 1984-ben benyújtott pályázatának melléklete. In Regős Pál–Regős János: Szkéné Színház 1968–2008. Műegyetem Kiadó, 2008, 42. o.

[3] Uo.

12. 12. 12. | Nyomtatás |