Illúziókeltés a négyzeten

Ivan Viripajev: Illúziók – Csokonai Színházban, Debrecen

A Fodrásznő után Viktor Rizsakov ismét egy orosz szerzőt, Ivan Viripajevet rendezett Debrecenben. Az új darab, az Illúziók színészgárdája csak kis mértékben változik a legendássá vált, szakmai körökben elismert és nagy közönségsikert elérő Fodrásznőéhez képest. Ennek megfelelően magasak a várakozások az orosz rendező új munkájával szemben.
Sándor Zita

A két részre osztott színpadon, két szálon, két elgondolás mentén követhetjük az eseményeket – a valóság és az illúzió át- meg átszövi egymást, többször is meggyőzvén a nézőket a maga igazáról, majd többször is megkérdőjelezvén a maga vagy a másik oldal érvényességét.

A színpadon középen négy mikrofon, ezekbe beszélnek a színészek. Vass Magdolna hosszú monológjával indul a szövegfolyam, ami két házaspár fél évszázadon át egymásba fonódott életét meséli el. Bár kézenfekvő volna, a négy színész csak nehézségek árán feleltethető meg egy-egy szereplőnek: a beazonosítás maga is játékká válik (a színházi illúzió játékává), hiszen a színészek nem csak egyetlen figurának a monológjait, gondolatait mondják, ráadásul bizonyos szövegrészletek narrátori megjegyzésként is értelmezhetőek. A színészek ennek megfelelően nem is igyekeznek karaktereket ábrázolni, inkább a rájuk eső, igen hosszú és bravúros bonyolultságú szövegekhez, annak pillanatnyi igazságához társítanak megfelelő érzelmeket, hangsúlyokat, mimikát. A monológ magányos műfaj, az éppen soron lévőt a többiek a háttérben ülve vagy állva szenvtelen arccal figyelik; előfordul, hogy egy ritmusban, röviden reagálnak; esetleg Trill Zsolt közbeszól.

A zuhatagszerű szöveg Kozma András fordításának köszönhetően követhető és szépen gördülő-hullámzó, meglepően tekergőznek benne az élet nagy kérdéseire, a szerelemre és a szeretetre vonatkozó állítások, kérdések, válaszok és cáfolatok. Egyszer meggyőződünk arról, hogy csak a viszonzott szerelem lehetséges, aztán arról, hogy mégiscsak létezik igazi viszonzatlan szerelem, majd kiderül, hogy a viszonzatlan kölcsönös, aztán ez az egész csak viccnek tűnik, de lehet, hogy mégsem az. Az egymás mellé kerülő tézisek és antitézisek egyik monológtól a másikig érve, a történet szereplőinek életéből vett példákkal alátámasztva többször is bebizonyítódnak majd megcáfolódnak, az előadás kilencven perce alatt több esetben is alkalmunk lehet átértékelni egy-egy stabilnak hitt magyarázatot, meggyőződést.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2012/4. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

12. 12. 12. | Nyomtatás |