Szabadon

Vihar-fesztivál Gyulán

A gyulai Shakespeare Fesztivál középpontjában idén A vihar állt. Korsunovas tavalyi előadásáról, a darabról rendezett konferenciáról és a dél-koreai Mokwha Társulat előadásáról Szűcs Mónika ír.
Szűcs Mónika

Továbbra is a gyulai a legfontosabb nyári színházi fesztivál, miután a színházi törvények változása és a finanszírozás megoldatlansága teljesen ellehetetlenítette a zsámbékit. A Mátyás Irén által bevezetett tematikus színházi fesztiválok gondolatát Gedeon József vitte tovább nagy szervezőkészséggel. Nyaranta Gyulán az évad legjobb magyar Shakespeare-előadásai mellett jelentős, eseményszámba menő nemzetközi produkciókat is vendégül látnak. A gyulai Shakespeare Fesztiválok nyolc éves történetében is egészen különleges hely illeti meg az ideit, mert nagyrészt egyetlen darab, A vihar köré szerveződött. A fesztivál két hete alatt a mű négy előadását mutatták be (ezek közül Maszlobojscskov és Purcarete rendezésével e számban külön cikkek foglalkoznak – a szerk.), levetítették a darab két filmváltozatát, eljátszották a mű táncszínházi feldolgozását, bemutatták Vukán Györgynek A vihar ihletésére készült zenei kompozícióját, és mindezek mellett szakmai konferenciát is rendeztek a dráma különféle aspektusairól.

Merész lépés volt éppen ezt a darabot választani az idei fesztivál témájául, mert a tavalyi gyulai nyár legemlékezetesebb előadása, a világpremierként bemutatott Miranda is A viharból készült. Korsunovas erős atmoszférájú rendezése egy konkrét korszak (a nyolcvanas évek Szovjetuniója) fullasztóan zárt közegében értelmezte újra Prospero és Miranda történetét. Szuggesztív képekben beszélt az álmok és a vágyak lehetőségeiről és lehetetlenségéről, a szabadságról és a bezártságról, az egymásra utaltságról. És számomra nagyon erősen szólt arról a reménytelenségről, hogy az apák ellopott, lezüllesztett élete a következő generációt is megnyomorítja, magatehetetlen álmodozóvá nyűgözi. Így a megszabadulás groteszk álom csupán. Nem Shakespeare-ből eredeztethető ez a nagyon erős elkeseredés, inkább abból az állapotból fakad, ahogy a lassan az első számvetéshez érkező litván művészek saját (személyes és nemzeti) múltjukhoz viszonyulnak. A szabadsággal való élni tudás vagy nem tudás, a mélyben tovább élő görcsök és meghatározottságok bénító nemzedéki élményéből.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2012/3. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 

 

12. 10. 30. | Nyomtatás |