Ellenfény Offline - Archívum - 2011 - 2011/9. - Fókuszban - A Táncművészet Közönsége - A Kevesek Művészete?

A kevesek művészete?

Kerekasztal-beszélgetés a táncművészet közönségéről, a közönségnevelésről és a beavató programokról

A táncművészet közönségéről, a nézőkkel való kapcsolattartás formáiról, a közönségteremtés lehetőségeiről, illetve a beavató programokról rendezett kerekasztal-beszélgetést az Ellenfény és a Gödör Klub. A beszélgetés szerkesztett változatát az Ellenfény új száma közöli.

Meghívott vendégünk volt Barta Dóra, az egri Gárdonyi Géza Színház tánctársulatának volt vezetője, Filep Ákos, a Gödör Klub vezetője, Halász Glória, a Tünet Együttes kommunikációs munkatársa, Szabó György, a Trafó igazgatója, Szabó Tamás, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeti tanácsadója, Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház igazgatója, Varga Nikoletta, a Nemzeti Táncszínház művészeti munkatársa valamint Ladjánszki Márta táncművész-koreográfus. A beszélgetésben nemcsak általános kérdésekről esett szó, hanem az egyes társulatok és helyek konkrét történeteiről is. Ezek közül emelünk ki egyet.

 

A Gödörben

 

Filep Ákos: A Gödör Klub története azért rendhagyó, mert mi nem kapunk állami pénzt. 2003-ban találtunk ki egy tervet arra, hogy miképp lehet ide behozni a kortárs táncot. Úgy képzeltük el a Gödör Klubot, mint egy agorát, ami főleg a 25–35 éves korosztály számára teremt fórumot. A táncot tekintve pedig úgy gondoltuk, elsősorban az a szerepünk a tánc népszerűsítésében, hogy a táncért rajongó, ám kispénzű vagy a táncra addig nem feltétlenül nyitott, a műfajt addig nem ismerő közönségnek is lehetőséget teremtsünk arra, hogy találkozzon a tánc műfajával. Az első lépés az volt, hogy két koncert között legyen táncperformansz. Ezt Máthé Gabriella kezdte 2003-ban. Fölszaladt a falra, fölszaladt az állványra. Szilánkos porszemek volt az előadás címe. Hússzor adták elő, most is őrjöng a közönség, ha meglátják őket. A második lépés egy amatőr táncstúdió beindítása volt, ami 2007-re jött létre. A harmadik lépés a Spicc színpad beindítása volt, ami most évadonként 34 előadással működik. A terv szerint a következő lépés az lenne, ha be tudnánk fogadni külföldi előadásokat is. Erre akad azért már most is példa (ilyen a már második alkalommal megrendezett rezidencia programból és külföldi, valamint hazai előadásokból álló, D’Watt névre hallgató kortárs tánc- és cirkuszfesztiválunk), de jó  lenne, ha ez rendszeresen megtörténhetne komolyabb pályázati pénzekkel megtámogatva. Mint azt már említettem, költségvetési pénzeket nem kapunk, ennek előnye, hogy anyagilag függetlenek vagyunk az államtól. Az átalányt fizető büféből és az üzleti rendezvényeinkből működünk keresztfinanszírozással, a közüzemi díjakat és a karbantartásokat a minisztérium elvben a mélygarázs bevételeiből fizeti. Ha ez így tud maradni a jövőben is, akkor nincs probléma, hogy miből létezünk. A problémát a technikai háttér jelentette, amit szép lassan raktunk össze, ebben is tervszerűen, tudatosan haladva előre.

 

Frenák Pál: InTime

 

A Gödörben elsősorban azt látjuk izgalmasnak, hogy mi születik meg a nem hagyományos táncelőadások performansz-jellegéből (random jelleggel megtörténő táncimprovizációk a Kávézóban, Teraszon) és a társművészetek találkozásából. Míg kezdetben Máthé Gabi a férfi-nő, nő-férfi viszony szerelmi, érzelmi konfliktusaiból készítette a darabjait, most már ott tartunk, hogy a New York-i Living Theaterrel csinálunk on-line közvetített műsort a rasszizmus ellen a kortárs tánc, az improvizációs jazz és a slam poetry műfajainak keveredésével. Profi, befutott, nagy közönséget vonzó táncelőadásokra is volt már példa: Frenákék InTime című előadásán háromszor ezer ember őrjöngött. Szabadtéri, ingyenes előadás volt, körbeállták a nézők, még az utcaszinten lévő korlátoknál is, és csodálkoztak, hogy meztelen nők meg férfiak táncolnak, a végén meg síri csend volt. A szakma azt kifogásolta, hogy ingyen játszottuk a produkciót, degradálva így a tánc műfaját és konkurenciát jelentve a többi helynek, ahol fizetős az előadás. Pedig mi csak a kortárs táncra akartuk felhívni a nézők figyelmét: nézzétek, ez ilyen, és ha tetszik, menjetek, és nézzetek előadásokat a MU-ban, a Trafóban, a Nemzeti Táncszínházban. Szerencsére fél évvel az InTime szabadtéri, ingyenes előadása után, mikor a Trafó is műsorra tűzte a produkciót, szó sem volt arról, hogy ne lettek volna nézők. Nem biztos, hogy ez minket igazol, de mi úgy gondoljuk, hogy nem elszívjuk, hanem generáljuk a közönséget, és akit megérint a műfaj, megy

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/9. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


11. 10. 29. | Nyomtatás |