Egy értelmiségi vége

Moliére: A mizantróp – Katona József Színház

Sikeres előadással búcsúzott igazgatóként Zsámbéki Gábor a Katona József Színháztól. (A rendezéstől természetesen nem köszönt el, hisz az új évadban is készít előadást színházában.) A mizantróp különdíjat nyert a POSZT-on, a színikritikusok is több kategóriában jelölték (a legjobb előadás, a legjobb rendezés, valamint Fekete Ernőt a legjobb férfi főszereplő díjára). A Katona József Színház társulaton belüli elismerésként a Vastaps Alapítvány két díját kapta meg a produkció (a legjobb rendezésért Zsámbéki Gábor, a legjobb férfi főszerepként Fekete Ernő). A Molière-előadást Szűcs Mónika és Sándor L. István elemzi.
Szűcs Mónika-Sándor L. Istvá-

 

Előadástörténet és a szövegváltozat

 

Úgy tűnik, hogy a magyar színházi életben kitüntetett szerepe van A mizantrópnak, bár sokáig nem tartozott az igazán kedvelt Molière-darabok közé. Az 1971-es bemutató kapcsán még azt írta a főszerepet játszó Gábor Miklós, hogy ez a mű sosem aratott sikert Budapesten(1)[1]. Vámos László Madách Kamarában bemutatott rendezése azonban nagy figyelmet keltett. Nemcsak azért, mert az előadáshoz Mészöly Dezső új fordítást készített (mely a következő évtizedekben együtt élt Szabó Lőrinc 1956-ban készített fordításával), hanem azért is, mert a rendező a 60-as, 70-es évek fordulójának ruháiba öltöztette szereplőit, a díszletek és a gesztusok is korabeli hangulatot teremtettek (az első jelenet előtt például a Hairből vett idézet csendült fel, a társas összejövetelek narkót sem nélkülöző házibulikká alakultak stb.). Az előadás után élénk vita bontakozott ki (elsősorban a Színház című folyóirat hasábjain), hogy van-e létjogosultsága a klasszikusok ilyen korszerűsítésének.

A darab magyarországi színpadi történetében a fordulatot Székely Gábor rendezése jelentette. A Katona József Színház 1988-as előadása elnyerte a színikritikusoktól az évad legjobb előadásának díját(2)[2], s mint később kiderült, ez volt Székely utolsó munkája a színházában, mert 1989-ben távozott az igazgatói székből (s utána hét évig egyetlen rendezést sem készített Magyarországon(3)[3]). A kivonulásnak ez a(z utólag beigazolódott) gesztusa rendkívül személyessé tette Székely rendezését. De az előadás korántsem magánélményeket fogalmazott meg: egy morális alapon álló értelmiségi attitűd jelent meg benne, amely képtelen kompromisszumokat kötni a világot működtető alattomos mechanizmusokkal.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/8. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


[1] Molière műhelyében. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1975.

[2] Akkoriban a kritikusok a mostani 15-tel szemben még csak 9 díjat adtak ki, s nem szavaztak külön az előadásra és a rendezésre.

[3] Akkor is csak kettőt, mert miután Székely Gábor alulmaradt az Új Színház igazgatói pályázatán Márta Istvánnal szemben, többé nem rendezett.

11. 09. 29. | Nyomtatás |