Ellenfény Offline - Archívum - 2011 - 2011/7. - Fényváltások - Kabaré - Sokaság és Lélek

Sokaság és lélek

Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré - Weöres Sándor, Szombathely; Cabaret - Centrum Színház

Ebben azévadban két előadásban is láthattuk Masteroff-Kander-Ebb musicaljét. Az egyik szofisztikált, ironikus, kemény, posztmodern kirakós játék, amely uralja a káoszt; a másik megrajzolja a történet ívét, magával sodor, és eljuttat a katarzisig. Az egyik a Cabaret a budapesti Centrál Színházból, a másik a szombathelyi Weöres Sándor Színház Kabaréja. Az egyik a kortárs tánc világából érkező Bozsik Yvette, a másik a nagyszabású zenés produkciók világában is otthonos Béres Attila rendezése. Mindkettő – színház a javából. Az előadásokat Ölbei Lívia elemzi.
Ölbei Lívia

 

 

Bozsik Yvette első musical-rendezése bizonyos értelemben a kortárs táncjátékhoz-mozgásszínházhoz közelíti a műfajt: a Centrál Színház Cabaret-előadásának a többértelmű vizualitás a legerőteljesebb, legemlékezetesebb összetevője – a zenével, az énekléssel és a színészi játékkal való összevetésben is.  Ezt – az erőteljes színpadi világ kialakításának fontosságát – látszik alátámasztani az a tény, hogy a Cabaret négy kulcsfiguráját kettős szereposztásban játssza a színház, ráadásul többféle kombinációban. Ezúttal egy olyan előadásról lesz szó, amelyben a Sally Bowles-t játszó Marozsán Erika mellett Csányi Sándor lépett színre Cliff Bradshaw-ként, a Schneider kisasszony–Schultz úr párost Borbás Gabi és Papp János játszotta, a Konferanszié összetett szerepében pedig a táncos Vati Tamást láthatta a közönség. (Elképzelhető, hogy más szereposztásban átrendeződnek az előadás hangsúlyai. Elméletileg talán még az a kérdés is fölvethető, hogy vajon ugyanarról az előadásról beszélünk-e, vagy a különböző szereplő-kombinációk különböző előadásokat teremtenek. Ha a válasz az – márpedig az kell, hogy legyen –, hogy ugyanarról az előadásról van szó, akkor megint csak az erőteljes színpadi világ szavatolja a Cabaret „önazonosságát”. Ez az a keret, amelyben a szereplők biztonságosan elhelyezhetők.)

Amikor az előadás végén a Berlintől búcsúzó Cliff Bradshaw – a balra, fönn, a magasban elhelyezett ablak-kivágásban könyökölve – azt mondja, hogy „fényképezőgép vagyok, egészen nyitott rekesszel. Pillanatfelvételeket készítek. Nem gondolkodom”. Ez a búcsú-monológ kulcsot adhat az előadáshoz (amelyben a nézőkre szegezve is elkattan néhányszor az arcot, személyiséget rabló fényképezőgép). Bozsik Yvette rendezőként a nézőt készteti folyamatos fénykép-készítésre. A gondolkodás nélkül elkészülő pillanatfelvételeket viszont muszáj kontextusba helyezni és értelmezni. (Vagy legalább megpróbálni. És ez a munka, mint tudjuk, soha nem ér véget.)

 


A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/7. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


11. 09. 29. | Nyomtatás |