Nekem is énekelni kezdtek a szirének

Beszélgetés Dömötör Andrással

Az évad egyik fontos eseménye Nádas Péter új darabjának bemutatója a Kamrában. Az értő, friss szellemű előadást Dömötör András (1978) rendezte, aki előbb az ELTE magyar-esztétika szakán tanult (1996-99), ezután Máté Gábor színész osztályában végzett (2003), majd rendezői diplomát is szerzett Székely Gábor osztályában (2007). Eddigi munkái közöl kiemelkedik a Párnameber (Eger, 2007), az Alíz (Eger, 2008), a Homburg hercege (Örkény Színház, 2009), az E. T. (2010) rendezése, és természetesen a Szirénének bemutatója a Kamrában. Dömötör Andrással Sándor L. István beszélgetett.
Sándor L. István

 

Nádas-mánia

 

– Te rendezted a Szirénének magyarországi bemutatóját a Kamrában. Hogy került hozzád a darab?

– Máté Gábor hívott, hogy rendezzek a Katonában. És ahogy ilyenkor lenni szokott, leadtam egy listát, hogy mivel foglalkoznék szívesen. Ezen ott volt Nádas Péter neve is. Nekem ő az egyik legfontosabb szerző az életemben. Iszonyatosan közel áll hozzám, megkerülhetetlen írónak gondolom. De akkor még nem tudtam a Szirénénekről, az én listámon a Saját halál szerepelt, abból szerettem volna előadást csinálni. Ebben az a vicces, hogy valahogy úgy képzeltem el a színpadi megvalósítását, mint ahogy a Szirénének is építkezik: az egyes szám első személyben megírt szöveget különféle szekvenciákra választottam volna szét, és több színész szájába adtam volna.

Aztán egyszer csak azt mondta Máté Gábor, hogy ad nekem valamit, és átküldte a Szirénéneket. Ettől hanyatt vágtam magam, mert olyan volt, mintha kiderült volna, hogy van egy testvérem, akiről eddig nem tudtam. Meglepett, hogy Nádas ennyi idő után írt egy új darabot, és azt pedig kegyelmi állapotnak éreztem, hogy ez hozzám kerülhet.

– Mi az, ami Nádas szövegeiben, világában ennyire vonz téged?

– A teljesség igénye. Valahogy úgy képzeltem el őt (és ahogy személyesen megismertem, ilyennek is tűnik), hogy Nádas eljutott addig, ameddig egy ember a megismerésben ma eljuthat. Egy érzéki, zsigeri irányban is, amelyet egészen végletesen és kompromisszummentesen jár be, ugyanakkor intellektuálisan is, ami reflektív és önreflexív viszonyt képez a világgal. Teljesen egyedülálló az a mód, ahogy összeköti és átjárhatóvá teszi ezeket a tartományokat. Hozzám nagyon közel áll, hogy valaki így szemléli a világot.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/5. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


11. 06. 22. | Nyomtatás |