…a vége egy rövid görcsberepülés

Himnusz – Duna Táncműhely

A Duna Táncműhely új bemutatójára a Szépművészeti Múzeumban került sor: vajon megtalálja-e a helyét az élő anyag a múlt relikviái között? Avagy mit mondjunk, ha valaki megállít az utcán a kérdéssel, kik vagyunk, honnan jöttünk – és hová a csudába tartunk?

Gálla Nóra

A múzeum mint színházi tér legalábbis gondolatébresztő. A múzeum ugyanis a helyhez kötött, materiális művészetek – ha úgy tetszik, a halott dolgok – birodalma, kincstár vagy raktár. Gyűjtemény, s mint ilyen, időbelisége csökevényes. Mégis értékeket sorakoztat fel, kartotékol és kutat – tudományt csinál a művészetből, már azzal is, hogy egymás mellé helyezi a tárgyakat. Aztán ebbe a keretbe, jól definiálható építészeti kontextusba belecsöppen egy kortárs előadás, amely jellegénél fogva idő-alapú, illékony, egyszeri és megismételhetetlen. Ettől lesz értékes, s nem annyira esztétikai vagy minőségi értelemben, mint organikussága miatt. A tárgyak halott birodalmában felnagyítódik minden, ami lélegzik és elmúlik. Emellett sokkal nyilvánvalóbb oka is lehet a helyszínválasztásnak: ha valaki a saját identitását kapargatja, óhatatlanul visszatér a gyökereihez. Pláne, ha néptáncban gondolkodik, méghozzá valamiféle néptánc-revivalban, mint Juhász Zsolt.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/3-4. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


11. 04. 24. | Nyomtatás |