Bűnösök

Egy óra tizennyolc (perc) - Teatr.doc

Az idei Kortárs Drámafesztivál középpontjában a dokumentumszínház állt. A program keretében mutatták be a Teatr.doc Egy óra tizennyolc (perc) című produkcióját. Az előadást Nánay Fanni elemzi.

Nánay Fanni



Szergej Magnyickij, egy oroszországi befektető cég, a Hermitage Capital Management Beruházási Alap tanácsadója a vállalata (valamint személye) ellen adócsalás vádjával indított támadásra igyekezett fényt deríteni, ám az orosz hatóságok rövid időn belül őrizetbe vették. Magnyickij egy évig ült előzetes letartóztatásban, anélkül hogy vádat emeltek volna ellene. A börtönben embertelen körülmények között tartották fogva, sőt minden egyes kihallgatás után egyre mostohábbá vált a helyzete. Bár hasnyálmirigy-gyulladást állapítottak meg nála, orvosi kezelésben nem részesült. Élete utolsó órájában, pontosabban az utolsó egy óra tizennyolc percben kikötözték cellájában, így hagyták meghalni. Első hallásra a fenti esetet akár az 1950-es évekre is datálhatnánk, pedig Magnyickij 2009. november 16-án halt meg a moszkvai Matrosszkaja Tyisina börtönben. Története nem egyedi, „honfitársaink ezreit – ha nem is olyan ismert embereket, mint Magnyickij – alázzák meg, kínozzák halálra még napjainkban is, itt a közvetlen közelünkben”, írja az előadás ismertetője.

 

A Teatr.doc dokumentumszínházi formában igyekezett feldolgozni a fenti tragikus eseményt. Az előadás létrehozására különböző területekről érkező alkotók szövetkeztek: színészek, riporterek, újságírók, dokumentumfilmesek, akik közösen készítettek interjúkat aktivistákkal és újságírókkal (de az események „szereplőivel” nem), írott dokumentumokat tanulmányoztak, valamint különböző internetes fórumokon zajló vitákat követtek nyomon. Az előadás anyagának gerincét Magnyickij naplója és levelei, anyjának a Moszkva visszhangja rádiónak adott interjúja, valamint a Társadalmi Megfigyelői Bizottság beszámolója képezte, melye a kényszerkörülmények között biztosítandó emberi jogok ellenőrzéséről íródott. Az alkotók ezek felhasználásával állítottak össze hét rövid monológot, amelyekben az Anya, a Bíró, a Nyomozó, az Orvos, a Lány a mentőautó első ülésén, az Ápoló, valamint a Másik bíró megszemélyesítői szólalnak meg – pontosabban a színészek elmondják a szereplőknek tulajdonított fiktív szövegeket. Ugyanezen szövegek kivonatát nyomtatott formában megkapjuk az előadást megelőzően, a nyolcadik szereplő, a Színész pedig minden „pont” előtt felszólít minket, hogy olvassuk el a megfelelő szövegrészt (miközben ugyanaz a színpadon is elhangzik egyes szám első személyű vallomás formájába öntve). A félkörben elhelyezett székeken (több díszlet nincs is színpadon) helyet foglaló szereplők egyenként felemelkednek, és középre kiállva, visszafogott színészi eszközökkel adják elő „vallomásukat”. Csupán az utolsó három „pont” rejt magában némi színházi izgalmat. A Színész, aki egész eddig egyfajta konferanszié szerepét töltötte be, rekonstruálja azt a bizonyos egy óra tizennyolc percet, vagyis az őrizetes haláltusáját. Ezt követően Magnyickij családjához írt egyik levelének részletét halljuk a hősök és hétköznapi emberek haláláról, végül egy szürreális jelenet zárja az előadást: a Bíró, aki megtagadta Magnyickijtól, hogy egy bögre forró vizet kapjon az instant leves elkészítéséhez, a túlvilágon szintén egy bögre forró vízért könyörög, amelyet – mivel kifizette – meg is kap, ám pohara nincs, ezért markába öntik a vizet a gőzölgő kannából.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/11. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 395 Ft
Az adott évfolyam számai: 345 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft


11. 12. 20. | Nyomtatás |