Belső viták, külső képek

Madách: Az ember tragédiája - Szegedi Szabadtéri Játékok

Vidnyánszky Attila harmadszor rendezte meg Az ember tragédiáját. Az 1998-as és a 2008-as előadása a beregszászi társulattal készült. A Szegedi Szabadtéri Játékok idei bemutatóján is ők alkották a szereplőgárda gerincét (és Lucifert harmadszor is Trill Zsolt játszotta), de a szegedi előadásban közismert színészek (Ónodi Eszter, Rátóti Zoltán, Cserhalmi György, Gáspár Sándor, Blaskó Péter) is fontos szerepet kaptak. Az előző két változat szinte eszköztelen, stilizált játékával szemben Szegeden látványos, gazdag kiállítású produkció született. Az előadásról Sándor L. István ír.
Sándor L. István

 

A beregszászi színház az egyik legjobb magyar (nyelvű) nem kőszínházi (formában működő) társulat. Ennek vezetőjeként Vidnyánszky Attila maga is úgy dolgozott, mint egy alternatív alkotó. Nem darabokat állított meghatározott idő alatt színpadra, hanem művek, témák foglalkoztatták (ezek sokszor nem is drámai alkotások voltak), amelyekhez állandóan visszatért, hosszasan dolgozott rajtuk a társulatával. Egy-egy bemutató nem a munka lezárását, hanem csak a folyamat egyik állomását jelentette, amelynek tapasztalatai beépültek a későbbi előadásokba. Azaz a darabok sajátos életet éltek, folyton alakultak, változtak, adaptálódtak az előadás teréhez, újabb rövidebb vagy hosszabb próbaidőszakon tovább csiszolódtak vagy épp radikális változáson mentek át. (Például a Három nővér a bemutatóját követő harmadik évben teljesen új szerkezetet kapott, amely megerősítette mindazokat az irányokat, amelyek felé az előadás tartott.)

Végső soron a beregszászi társulattal végzett műhelymunka folytatásának tekinthető az idei szegedi Tragédia-bemutató. Ha ugyanis végignézzük az 1998-as, a 2008-as és a 2011-es előadásokról készített felvételeket, teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy nem három különböző megközelítésről van szó, hanem ugyanannak a rendezésnek három változatáról, amelyekben egy alkotó és egy társulat, illetve az őket foglalkoztató téma együttélésének folyamatát követhetjük nyomon. Vidnyánszky az újabb változatokban nem kezdi elölről a munkát, hanem magától értetődő módon épít a korábbi eredményekre. Átvesz, továbbgondol, továbbépít megoldásokat, vagy épp módosítja, esetleg elhagyja őket. Láthatóan ugyanaz a szövegváltozat az alapja mindhárom verziónak, és hasonló rendezői megoldásokra épülnek a színpadi megvalósulások is. Van olyan tárgy, kellék, gesztus, koreográfiai vagy térszervezési megoldás, játékötlet, ami mindhárom esetben változatlan formában jelenik meg. Más elemeknek viszont épp az átalakulása mond igen sokat. És azok a részletek is rengeteg mindent elárulnak a koncepcióról (illetve változásáról), amelyek eltűnnek a korábbi változatokból.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/10. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


11. 12. 4. | Nyomtatás |