Táncművészet, merre tovább?

Beszélgetés a Táncművészeti Bizottság tagjaival

Az előadó-művészeti törvény 2011. augusztus 18-án hatályba lépett módosítása alapján a miniszter döntött az előadóművészeti bizottságokról. A táncművészeti bizottság tagja lett Kiss János, a Győri Balett igazgatója, Kovács Gerzson Péter, a TranzDanz vezetője és Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője. Velük beszélgettünk a magyar táncművészet helyzetéről, jövendő kilátásairól, a bizottság munkájáról, terveiről, a táncművészet területén lezajló változásokról.
Sándor L. István

 

 

A törvénymódosítás után

 

Hogy látjátok, változott a táncművészet helyzete az előadó-művészeti törvény módosításának következtében? Eltűnt a törvényből a hármas kategória, amelyet kifejezetten a táncegyüttesek számára hoztak létre. De eltűntek azok a szorzószámok is, amelyek arra ösztönözték a színházakat, hogy tánctagozatokat működtessenek, vagy táncelőadásokat fogadjanak be. De sehol nem szerepelnek külön szempontként azok a speciális kérdések, amelyek a táncegyüttesek működését jellemzik. Ezek alapján én úgy látom, hogy a törvénymódosítás nyomán romlottak vagy legalábbis nem javultak a táncművészet esélyei.

Kiss János: Én inkább úgy látom, hogy az előadó-művészeti törvény nemrég életbe lépett módosítása egyenrangú művészeti ágként kezeli a színházat, a táncot és a zeneművészetet. Nem véletlenül állt fel három bizottság, és az is fontos, hogy a másik kettőnek nincs beleszólása a táncot érintő kérdésekbe. Mint ahogy nekünk sincs beleszólásunk az ő ügyeikbe. Tehát nem sérült a táncművészek érdekének képviselete. Ebből a szempontból optimista vagyok. Ugyanakkor – mivel rengeteg ponton találkozik a színház, a tánc és zene – jó néhány kérdésben közösen kell majd gondolkodnunk, és közös javaslatokat tennünk a miniszternek.

 

Kiss János

 

Mihályi Gábor: Én is optimista vagyok. Semmiféle bizonyíték nem szól még a mellett, hogy igaz volna a felvetésed, hogy majd rosszabb körülmények közé kerül a táncművészet. Az optimizmusom abból adódik, hogy ez egy kerettörvény. Ahogy Gerzson említette, a végrehajtási utasítások során fog majd gyakorlati tartalmakkal megtöltődni. A táncbizottság rövid működése során eddig is a legaktívabb bizottság volt, mert azt gondoljuk, hogy nagy lehetőségek előtt állunk. Természetesen minden a pénz kérdése lesz. Azokról a keretekről még nem tudunk beszámolni, hogy mi fog majd az előadó-művészetek rendelkezésére állni, és még mi sem tudjuk, hogy milyen felosztási szabályok szerint fognak majd bizonyos pénzek bizonyos területekre áramlani. De a felosztási szabályok kialakításában nekünk is fontos szerepünk lesz. Mint ahogy abban a jelölési folyamatban is, hogy ki kerül majd az egyes előadó-művészeti kategóriákba, a nemzeti státuszba és kiemelt státuszba. De szavunk lesz a külön speciális pályázatok kiírásában is. Említetted azt, hogy az előző törvény lehetőséget biztosított arra, hogy tánc megjelenjen a kőszínházban. A táncbizottságnak eltökélt szándéka, hogy amikor összeül a színházi bizottsággal, akkor javaslatot tegyen közös pályázat kiírására, hogy a kőszínházak érdekeltek legyenek a tánc különböző műfajainak a befogadásában.

Kovács Gerzson Péter: Ez egy nagyon komoly szituáció, amelybe a törvény végül is belekényszeríti a három előadó-művészeti ágat. Egyrészt meg kell találniuk a saját területük legfontosabb problémáit, és ezekben a kérdésekben meg kell fogalmazniuk a véleményüket, ami direkt módon egészen a miniszteri szintig becsatolható a döntéshozatali folyamatokba. Ez szakterületenként nagyon fontos megszólalási, üzenetküldési lehetőség. Másrészt viszont együttműködésre is kényszerül a három terület minden olyan kérdésben, amelyben legalább egy másik terület is érintett. Miközben természetesen minden bizottság a saját hatáskörében hozza a meg a határozatait, de elemi érdeke, hogy a közös ügyeket érintő kérdésekben konzultáljon a másikkal, és olyan határozatok szülessenek, amelyek mindhárom területnek megfelelnek, hiszen az adott kérdésben ez erősíti az érdekérvényesítési kapacitásukat. Például a három szakmai bizottságnak meg kell tudni egyeznie a támogatások elosztásának arányairól. Itt nem lehet izomból játszani, itt diskurzusra van szükség. Az valóban egy kardinális kérdés, hogy mennyi pénz lesz abból, amiről még nem tudjuk, hogy mennyi. Még sem azt nem tudjuk, hogy mekkora lesz a torta, sem azt, hogy ezt hogyan osztjuk majd fel egymás között.

 

Kovács Gerzson Péter

 

 

 

Lesznek változások

 

Tehát 2013-tól működik majd egy új támogatási rendszer, amelynek körvonalai most kezdenek kirajzolódni. Hogy gondoljátok, nagy változások lesznek a táncművészet létezésében, struktúrájában? Átalakulnak az együttesek, más feltételek között fognak működni? Jelentős átrendeződés következik be 2013-ban?

Kiss János: Igen, úgy gondolom, lesz átalakulás. És ez bizonyos szempontból szükséges is. És látok is erre utaló törekvéseket. Azok az együttesek járnak jól, akiknek a vezetői közszolgálati szerződést tudnak kieszközölni valamelyik önkormányzatnál. Ebben nagyon erős harcra számítok, de ehhez kell a fogadókészség a politika, illetve a testületek részéről is. Persze az a rendszer, amin dolgozunk, valójában akkor lenne ideális, ha jobb anyagi környezetben működhetnénk.

Kovács Gerzson Péter: Ha Norvégiában élnénk...

Kiss János: Ha jobb anyagi helyzetben lenne az ország. Ha például bármelyik táncművész odamehetne egy önkormányzathoz, és mondhatná, hogy én olyan alkotó vagyok, akit érdemes támogatni, ezek és ezek az eredményeim és a referenciáim. Különösen fontos lenne ebben a vízfejű országban, ahol minden Budapesten történik, a fővároshoz kötődik, hogy a vidéki önkormányzatok is nagyobb szerepet vállaljanak a táncművészet támogatásában. A zene területén már kialakult az a fajta rendszer, ahol nagy filharmonikus zenekarok ellátnak olyan területeket is, ahová egyébként nem jutna el az igényes komolyzene. A táncművészetben nincs ilyen rendszer. De jó lenne, ha kialakulhatna.

 

Mihályi Gábor

 

Mihályi Gábor: Én azt gondolom, hogy a táncművészet szempontjából drámai változások nem lesznek. Egyének szempontjából azonban lehetnek a változások akár drámaiak is. A táncművészet jó része azért minőségi alapon működött eddig is. Akik ebben a szellemben tevékenykedtek, azok minden védelmet és támogatást megérdemelnek. Hiszem, hogy akik ezt a művészetet létrehozták  és működtetik, kreatívak, hittel megáldottak – a célok érdekében hajlandóak bizonyos változásokra is –, hiszen amit tesznek, az értékteremtés miatt teszik, és nem csak az anyagi motivációk miatt. Az ő számukra nem lesz ez a változás drámai. Azok számára azonban igen, akik csak megélhetési együttesvezetők vagy koreográfusok voltak. De tisztulni kell a közéletnek. A táncos közéletnek is. Ha ez a törvény ehhez lehetőséget ad, akkor nekünk ehhez minden lehetőt meg kell tenni.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/10. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

11. 12. 4. | Nyomtatás |