Rapszodikus víziók

Magyar rapszódia – Győri Balett

Kitűnő formában lévő együttessel és három, különböző hosszúságú, hangulatú és hatású darabbal lépett fel a Művészetek Palotájában a Győri Balett október utolsó napján. Estjükön a műsor első felében magyar népdal és fiatal honi zeneszerző műve által ihletett táncműveket, a második részben pedig a Liszt-év keretében idén áprilisban, Győrben bemutatott Magyar rapszódia című Fodor Zoltán- koreográfiát láthattuk.
Pónyai Györgyi

A nyitódarab, a Búcsú alkotója, az indiai származású Raphael Bianco korábban már dolgozott a Győri Balettel, 2006-ban készítette számukra a Misztikus víziók című koreográfiáját. Mostani tánckettősét egy Sebestyén Márta előadásában hallott népdal ihlette. A rövid darab az alkotó szándéka szerint egy pár szétválását ábrázolja. A hátsó függönyön vízfolyást látunk, később az eső a könnyeket idézi. A képek szomorúságot, melankóliát sugároznak, a koreográfiai anyag alapján azonban felmerül: vajon tényleg valós és végleges ez a „búcsú”? Igazán két, már össze nem illő ember elválását látjuk? A pár összeszokott, fonódó mozdulatsoraik, egymásba kulcsolódó kezük-lábuk tökéletes összhangot sejtet. A táncosok összesimulnak, szinte el sem engedik egymást, ha különválnak, akkor is szinkronban lépnek, még szembefordulva is tükrözik egymás gesztusait. Hol a konfliktus, a táncban elmesélt egyet nem értés? Hol vannak az ütközések vagy legalább valami diszharmónia? Az arcok közömbösek, nem látszik rajtuk csalódás vagy bánat. Nem érzékelhető fájdalom a mozdulatokban, a gesztusokban sem. Igaz, a nő érezhetően aktívabb, inkább ő kezdeményez, a férfi passzív, talán ezzel jelzi, hogy a maga részéről nem kér a folytatásból. A pár a dal végén szétválik, de szakításukban bőven benne van az újrakezdés lehetősége.

11. 12. 4. | Nyomtatás |