Embert barátjáról

A vadon szava (Jack London regénye alapján) – Münchner Kammerspiele (D)

Café Budapest – Kortárs Művészeti Fesztivál

Alvis Hermanis előadásainak lenyűgöző a színpadképe – elég említeni a Hosszú élet és A csend hangjai társbérletének korhű kellékekkel telezsúfolt szobáit vagy a Lett történetek tóparti kunyhóját. A vadon szava esetében a színpad kb. a felénél „megbillen”, a nézőtér felé lejtő síkot alkot, amelyet szőnyegek borítanak, és szinte szimmetrikus félkörben hat különböző stílusú kanapé helyezkedik el rajta. A hat kanapén hat kutya ücsörög fegyelmezetten.
Nánay Fanni

Közhely, hogy kutyák és gazdáik hasonlítanak egymásra. Hermanis A vadon szavában „kijátssza” e közhelyet, sőt nem csupán a kutyák, hanem a kanapék is tükrözik az egyes tulajdonosok jellemét. E jellemrajzok pedig a szereplők által elmesélt történetekből (s nem utolsósorban a mesélés stílusából, jellegzetességeiből) bontakoznak ki.

Hermanisnak az elmúlt pár évben készített előadásaira (a korábbi pszichologizáló és realistább rendezések után) hangsúlyozottan jellemző a mesélés, valamint a valóság sajátos beemelése a színházba – ami szintén a mesélésen keresztül valósul meg. A Lett történetekben (2004), a Lett szerelemben (2006) vagy a Nagypapa és Márta a Kék Hegyről c. előadásban (2009) a rendező valós emberek valós élettörténeteit használja fel, amelyet az alkotók fantáziája lényegít át színpadi művé. Az adaptált történetekben gyakran a lett társadalom prototípusai öltenek testet, s igencsak megértőnek mutatkoznak e társadalom visszásságaival szemben.

 

 

A vadon szavában Hermanis rendezői érdeklődésének egy másik szála is folytatásra talál: a By Gorky (2004) c. produkcióban kísérletezett első alkalommal azzal, hogy egy klasszikus mű rendhagyó adaptációján, kollázsszerű újraalkotásán keresztül szóljon az emberi jellemről. Ott az Éjjeli menedékhely szereplőit és történetét ültette át egy valóságshow közegébe, s az összezártság „kísérleti” szituációjában jelenítette meg a különböző karaktereket, embertípusokat, viselkedési módokat. A színpadon elhangzó szövegek, párbeszédek Gorkij művéből származnak, még ha az idézések nem is teljesen szöveghűek. Mivel az Éjjeli menedékhely alaphelyzete és egy valóságshow szituációja között sok szempontból „magától adódik” a párhuzam, itt a rendező nem érezte szükségét annak, hogy vendégszövegeket emeljen be az előadásba. A vadon szava esetében azonban Jack London műve inkább csak inspirációt, apropót szolgáltat az emberi jellemről folytatott eszmefuttatáshoz, s bőséges teret enged a már említett történetmesélésnek.

 

 

 


A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2011/10. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

 

 

A vadon szava

 

Díszlet: Rudolf Bekic

Jelmez: Monika Pormale

Fény: Björn Gerum

Dramaturg: Julia Lochte, Jeroen Versteele

Rendező: Alvis Hermanis

Előadók: Benny Claessens, Walter Hess, Annette Paulmann, Thomas Schmauser, Katharina Marie Schubert, Kristof Van Boven

 

Helyszín: Nemzeti Színház

Időpont: 2011. október 13.

 

 

Más is látta:

Bóta Gábor: Elállatiasodott emberek és humánus kutyák

Turbuly Lilla: Vissza a zsigerekhez

Urbán Balázs: Állati


11. 10. 21. | Nyomtatás |