A tánc hatalma

A művészet és a hatalom összefüggéseiről

A művészet és a gazdaság összefüggéseiről kiváló feltárások születtek az utóbbi években, ám a gazdaság és a hatalom összefüggéseit az új írások figyelmen kívül hagyják. A művészet ugyanis – imázsa szerint – még valami mástól is teljesen független: a hatalmi rendszertől. Ezt a művészet célnélküliségének hite élteti, miszerint már ideológiai kötődések felmutatása is érdemtelenné teszi a művészetet a nevére. Ám a hatalommal különös szimbiózis mutatható ki. Erről a kapcsolatról szól – a táncművészetet a középpontba állítva – Forgács D. Péter tanulmánya.

Forgács D. Péter

 

 

A művészet imázsának egyik leglényegesebb vonása a művészet függetlensége a piactól, a hit, hogy az a piac törvényeire nem hallgat, Bourdieu kifejezésével élve „részlegesen autonóm” (Bourdieu 1974, 83; Graw 2008, 148). És valóban, a múlt század hetvenes éveiben még joggal lehetett állítani, hogy az anyagilag is sikeres művészt közönsége lenézi. A művészet „igazi” értékét sokkal inkább az elefántcsonttoronyba zárkózott alkotókért lelkesedő közönség, az értők eufórikus és önzetlen tábora határozta meg. A beavatottak úgy határolták el magukat a társadalom többi részétől, hogy a gazdasági kényszereket kikerülték, azokon (önleírásuk szerint) felülemelkedtek.

A művészet értékét nem lehet az előállítására fordított időre és más költségekre racionalizálni, hiszen – imázsa szerint – fennkölt és individuális tartalommal rendelkezik. A német romantika idejéből származik az autonómia-gondolat (Wittkowski 1990, 287), miszerint a művészet értéke szimbolikus töltése miatt pénzben aligha mérhető. A művészet érdekmentessége – Kant értelmében – kizárja és elutasítja a reális valóság gazdasági törvényeit (Kant 1957, 302). Pontosan ez a képzet okozza, hogy a művészet piaci értéke mind felfelé, mind lefelé nyitott skálán mozog (Graw 2008, 36). Ez teszi lehetővé, hogy a sztárok kozmikus honoráriumokat érjenek el, míg a kegyvesztett alkotók díjazása közel nulla.

A művészet és a gazdaság összefüggéseiről kiváló feltárások születtek az utóbbi években, ám a gazdaság és a hatalom összefüggéseit az új írások figyelmen kívül hagyják. A művészet ugyanis – imázsa szerint – még valami mástól is teljesen független: a hatalmi rendszertől. Ezt a művészet célnélküliségének hite élteti, miszerint már ideológiai kötődések felmutatása is érdemtelenné teszi a művészetet a nevére. Ám a hatalommal különös szimbiózis mutatható ki.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/9. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


10. 10. 14. | Nyomtatás |