Modern klasszikusok, klasszikus modernek kortársaink az Operában

Örvényben – Magyar Nemzeti Balett

„Madame, a „modern” ballethez nem kell táncművészet, nem kell tudás, nem kell virtuozitás. Szerződtetnek száz szép, fiatal leányt, akik sohasem tanultak táncolni, s két hét alatt kész a modern ballet. Amit ezek nem tudnak, azt majd elvégzi a rendező, az öltöztető, a világosító és főleg a reklám. Kár valakinek tizenöt évig gyötörnie magát azért, hogy „modern” lehessen” – idézte közel száz éve Enrico Cecchetti, a kiváló balettmester gondolatait Nirschy Emília. Az Operaház ünnepelt prímabalerinájának 1918-ban megjelent könyve abban az időben látott napvilágot, amikor az 1900-as évek elején indult modern táncmozgalmak már kellően megerősödtek ahhoz, hogy komolyan veszélyeztessék az akadémikus balett állásait, és komoly harc dúlt a „klasszikusok” és „modernek” között.
Pónyai Györgyi

Egy évszázad távlatából szemlélve a kérdést elmondhatjuk, hogy ma már szerencsére más a helyzet, és az álláspontok is sokat közeledtek. A modern táncnyelvek és művek egyrészt a klasszikus táncosok számára is megkerülhetetlenekké váltak. Többek között azért is, mert a világ nagy, hagyományőrző balettszínpadai (az operai együttesek) egymás után és egyre nagyobb mértékben nyitnak A hattyúk tava mellett a múlt század második felének modern művei és napjaink koreográfusainak alkotásai felé. Az átmenet persze nem lehet hirtelen, hiszen minden műfajnak megvan a maga közönsége, és – tény, ami tény – van, ami valóban nem illik egy Opera színpadára. A koreográfus pedig – igaz a táncos testén „keresztül”, de – mégiscsak a nézővel folytat kommunikációt. Ugyanakkor már nem lehet hivatkozni a közönség konzervatív igényeire sem, hiszen előbb-utóbb a nézőknek is el kell sajátítaniuk egy újfajta szemléletmódot: a klasszikus, tisztán esztétikai balett alkotás élvezete mellett a modern, intellektuális művek befogadását. De a klasszikus stílus elvetésének sokszor hangoztatott követelése sem elfogadható (különösen, hogy ez sokszor olyanok részéről merül fel, akik e művek interpretálására egyszerűen nem lennének képesek), hiszen egyértelmű, hogy a kemény akadémikus iskola neveltjei azok, akik (kis túlzással) bármely műfajban született koreográfiát képesek eltáncolni.

A Magyar Nemzeti Balett Örvényben című új estjének darabjait jó érzékkel választották ki az arra hivatottak, hiszen mind a klasszikus, mind a modern táncalkotások rajongóinak ízlésével találkozhatnak, mondanivalójukban, témájukban, formanyelvükben és külsőségeikben megfelelhetnek a várakozásoknak. Ezek a művek rendelkeznek a klasszika esztétikájával, ugyanakkor érzelmileg és/vagy intellektuálisan valóban megszólítják a nézőt, és – képletesen szólva – nem odaköpnek neki valamit nyeglén, vagy ráordítanak a színpadról – mint ahogy azt némely mai táncdarabnál tapasztalhatjuk. Alkotóik valódi kortársaink, valamennyien élő, aktív koreográfusok, ki ereje teljében, pályája zenitjén, ki annak kezdetén, ígéretes tehetségként mutatkozott be most valamely művével.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/7. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

 

 


10. 08. 13. | Nyomtatás |