Innováció, emberközpontúság közönségbarát módon

A Pécsi Balett 50 éve

Uhrik Dórával és Lovas Pállal beszélget Gaál Mariann

50 éve, 1960-ban alakult meg a Pécsi Balett. A jubileumi év nyitóelőadásának egyik darabja a társulatalapító Eck Imre legelső koreográfiájának, Az iszonyat balladájának felújítása volt. A mű újbóli színpadra állítását próbavezetőként (Czebe Tünde társaságban) Uhrik Dóra és Lovas Pál végezte. Velük beszélgetett a Pécsi Balett ötven évéről Gaál Mariann.  (Uhrik Dóra 1961-től, Lovas Pál 1971-től volt tagja az együttesnek.)

Gaál Mariann

 

A kezdetek

 

Gaál Mariann: Hogy lehet az, hogy Aczél György a szocializmus egyik legkeményebb időszakában nyitott volt arra, hogy az Operaházon kívül létrejöjjön egy új balettegyüttes?

Uhrik Dóra: Ez volt ugye három T-s kultúrpolitika időszaka. Tudjuk, voltak tűrt, tiltott és támogatott művek, alkotók, együttesek. Aczél elvtárs nagyszerű kultúrpolitikus volt, mert tudta, hogy a Nyugat felé azt kell mutatnia, hogy nem élünk diktatúrában, és nálunk is lehet haladni az idővel. Tehát úgy gondolta, hogy szükség van az együttesre. Így lettünk mi kinevezve modern balettegyüttesnek, és képviseltük Magyarországot tizenöt éven keresztül különféle külföldi turnékon. Így alakult meg Pécsi Balett, amit a Pécsi Nemzeti Színház fogadott be.

Gaál Mariann: Miért pont Eck Imre kapta meg a vezetői szerepet?

Uhrik Dóra: Eck Imre alkotói impulzusokat Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv műhelyében kapott. „Belekeveredett” a munkafolyamataikba, ült és figyelt. Ő volt az a fiatal, érdeklődő táncos, aki elleste ettől a két idős, nagyszerű művésztől a rendezés, a tervezés művészetét, egyáltalán a színházról való tudnivalókat. Akkor nem volt olyan hivatalos továbbtanulási lehetőség, amely ezt biztosította volna. Eck széles körű műveltsége sem az egyetemekről, hanem az életből származott.

Gaál Mariann: „Aczél elvtárs” nem gondolta akkor azt, hogy a modern tánc túlságosan nyugatorientált lenne?

Uhrik Dóra: Nem. Ez egy balettegyüttes volt, ami korszerű törekvésekkel bírt, de elsősorban nem tánctechnikájában volt modern, hanem a gondolatiságban. Aczélék ennyit láttak belőle. Az addigi mesebalettek helyett emberekről kezdett szólni a tánc. Emberi problémák, emberi kapcsolatok jelentek meg a színpadon, mindig olyan megvalósításban, amelyben a humánum győzedelmeskedett. Tehát mindig valamilyenfajta pozitív, reményt keltő végkicsengése volt a daraboknak. Ezért az értelmiség hihetetlen módon vonzódott felénk. Mi voltunk a tánc-szamizdat. A közönség őrjítő volt, mert ugye lejöttek kétszáz kilométerről is előadást nézni, és mi is sokat jártunk Pestre. Ma már az emberek a költségek miatt is meggondolják, hogy elutazzanak-e kétszáz kilométert.

Gaál Mariann: A „szamizdat” szerepe nem okozott problémákat a Pécsi Balettnek?

Uhrik Dóra: Nem, mert a tánc szimbolikus művészet, itt nem kellett verbálisan kimondani dolgokat. A cenzúra ezen meg is akadt, mert a tanácsi elvtársak nem értették, hogy miről van szó. Jöttek a főpróbára cenzúrázni, hogy szabad-e játszani mondjuk a Bányász balladát, de nagyon nagy bajba kerültek, mert a darabban didaktikusan nem volt semmi kimondva. Ehelyett láttak valami nagyon izgalmasat. Nálunk mindig mindenben hatalmas feszültségek jelentek meg a színpadon. Fantasztikus volt az előadások dramaturgiája. Eck Imre nem egy modern mozgásnyelvet talált ki, hanem emberi mozdulatokkal keverte a klasszikus, nagyon kemény klasszikus balett alapokat. De tüllszoknya vagy hagyományos jelmezek helyett testtrikóban vagy például ballonkabátban táncoltunk. Ez volt a mi mai embert ábrázoló művészetünk.

Gaál Mariann: Kikkel kezdhette meg Eck Imre a munkát?

Uhrik Dóra: 1960-ban végzett osztályunkat kapta meg – úgy, ahogy voltunk. Ez is olyan dolog volt, ami ma már érthetetlen: minket egyszerűen levezényeltek Pécsre. Volt, aki örült ennek, volt, aki nem. Hogy milyen más terveik lehettek volna az osztálytársaimnak? Egyedül az Operaházba lehetett szerződni, máshol nem volt balettegyüttes.

Gaál Mariann: Mekkora volt az együttes? Hány táncosa volt a Pécsi Balettnek?

Uhrik Dóra: Körülbelül tizenhatan kezdtünk, de volt olyan időszak – amikor a Rekviemet játszottuk –, hogy harminchatan voltunk. Ez ma már elképzelhetetlen létszám.

Gaál Mariann: Most hány táncossal működik a Pécsi Balett?

Uhrik Dóra: Tizenhéttel.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


10. 06. 12. | Nyomtatás |