Forradalmat csináltunk

Kiss Jánossal beszélget Sándor L. István

Kiss János a Győri Balett alapítója, az együttes létrejöttének egyik kezdeményezője. Markó Iván táncszínházában számos fontos szerepet táncolt el. Markó távozása után a társulat őt választotta meg vezetőnek. A Győri Balettet 1991-től igazgatja. Az együttes különböző korszakairól, mai jellemzőiről Sándor L. István beszélgetett Kiss Jánossal. Az interjú a Carmen felújításának budapesti bemutatója előtt készült.

Sándor L. István

 

Ez egy másik világban történt

 

– Az Ellenfény négyrészes cikksorozata hangsúlyozottan külső nézőpontból rajzol képet a Győri Balettről. Králl Csaba elsősorban a megjelent írások tükrében próbálja elemezni, hogy mi is történt az elmúlt harminc évben. Ez a kritikákból kirajzolódó külső kép és a benned élő belső kép mennyire találkozik egymással?

– Természetesen vannak találkozási pontok, de azért a belső kép teljesen más. Az én történetem kiinduló pontja az, hogy mi 30 évvel ezelőtt táncforradalmat csináltunk. Mi, 18 éves ifjú titánok végig tudtuk vinni, amit elhatároztunk. A mi évfolyamunk, mint tulajdonképpen minden évfolyam, együtt akart maradni. Ám többnyire mindenki feladja ezt a vágyát, amikor elkövetkezik a „lóvásárnak” nevezett procedúrája a szerződtetéseknek, mert abban a pillanatban az egyéni karrier szempontjai lesznek fontosabbá. A mi esetünkben azonban nem így történt. Mi Király Melindával egyenesen Moszkvába mehettünk volna akadémiára, mégis helyette Győrt választottuk, egy várost, ahol a táncnak nem voltak hagyományai. És választottunk magunknak egy vezetőt, létrehoztunk egy új balettegyüttest. Ez annyira extra dolog volt, hogy nem is tudom, hány fiatallal történhet valami hasonló. Ráadásul ez még egy másik világban, a pártállami időszakban történt.

– Hogyan láttatok hozzá az együttes megalapításához?

– 1977 márciusában volt Szentendrén a művészeti főiskolák fesztiválja, ahol mindenkit köszöntöttek, a színművészetit, az ipar- és zeneművészeti főiskolát, csak minket nem. Akkor én felálltam, és mondtam, hogy mi is itt vagyunk, a Balettintézet képviselői (ami akkor még főiskola sem volt). És ott Pozsgay Imrének, a frissen kinevezett kulturális miniszternek elmondtuk a szünetben, hogy szeretnénk egy együttest alapítani. Ekkor elkérték a telefonomat, és augusztusban csörgött a lakásunkon a telefon, hogy a miniszter úr vár bennünket.

– A bennünket kit takar?

– Krámer Gyurival mentünk ketten tárgyalni, és mint a filmekben, nyílt a miniszter ajtaja, és ott álltunk előtte remegő lábakkal 17 évesen (Gyuri talán egy kicsit idősebb volt). Így kezdtük el az együttest szervezni. Pozsgay Imre természetesen a szakmához fordult, és az akkori Táncszövetségnek az volt a szakvéleménye, hogy nincs szükség Győrben balettegyüttesre. Azt hangsúlyozták, hogy Győr egy iparváros, nincsenek tánchagyományai, ráadásul – mivel mi egy végzős évfolyam vagyunk – nem lehet tudni, hogy ebből a 14 emberből ki lesz tehetséges, ki nem. A harmadik „súlyosbító” körülmény az volt – ami akár pozitívumként is felfogható –, hogy Markó Iván, Maurice Béjart társulatának szólistája még életében egyetlen koreográfiát sem csinált. Tehát semmiféle garancia nincs arra, hogy ez a formáció életképes legyen. És mégis, talán a hatalmas akaraterőnknek, talán a csillagok állásának köszönhetően, végül mindenkit meg tudtunk győzni.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


10. 06. 12. | Nyomtatás |