A múló idő pillanatai

Beszélgetés Gáspár Ildikóval

Gáspár Ildikó (1975) a Veszprémi Egyetem német nyelv és irodalom- színháztörténet szakára járt (1998)-ig, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakán (2003) szerzett diplomát. Az Örkény Színháznak 2005-től tagja. Újabban nemcsak dramaturgként, hanem a színpadi változatok szerzőjeként is fontos szerepe van az Örkény István Színház előadásaiban. Két idei munkájáról beszélgettünk vele, a Macskajátékról és a Bohéméletről.

 

- Stilisztikai szempontból hasonló irányba mutatnak az Örkény Színház idei bemutatói, hiszen mind a Kasimir és Karolinéban, mind a Macskajátékban, mind a Bohéméletben fontosak a narratív részek, amikor nemcsak dialógusok hangoznak el a szereplők szájából, hanem a helyzetre, a cselekvésre vonatkozó elbeszélő mondatok is. (Bizonyos értelemben még az Arturo Ui is ide sorolható, hiszen Brecht eleve használja a narrációt.) Hogyan, miért alakult ez így?

- A Kasimirt Bagossy László már rendezte korábban német nyelven, tehát volt már egy kipróbált, általa meghúzott példánya. Viszont az, hogy új fordítás készüljön belőle, már közös döntés volt. Parti Nagy Lajos lefordította nyáron a darabot, ősszel, a próbák előtt még néhányszor leültünk hármasban, és végigolvastuk a szöveget, hogy a magyar fordítás minél inkább megfeleljen a német szöveg különös és abszurd nyelvi világának, amelyben csöppet sem olyan kerekre és hibanélkülire fogalmazottak a mondatok, mint a korábbi fordításokban. Visszatérve a narrációra: Bagossy arra használja a narrációt, hogy csak azt kelljen megjelenítenie, ami fontos. A színleírások elmondásával megjelenik az ember fejében a helyszín, és így lehet már a dialógusokra koncentrálni. Nem szükséges, hogy a beszélők körül részletesen ábrázolt élet jelenjen meg, vagyis az októberfesti forgatag. Csak azt látjuk és halljuk, ami valóban lényeges. Egyébként Ödön von Horváth Használati utasítás című, a Kasimir előadásához írott esszéjében valami ilyesmit „kér". A Bagossy-féle stilizáció a filmhez közelíti a színdarabot.

A Macskajáték és a Bohémélet kapcsán a színdarabnak mint műfajnak a határait szerettem volna tágítani. Ha mondjuk egy regényből vagy egy forgatókönyvből indulunk ki, akkor azt ne tagadjuk le, és ne tegyünk úgy, mintha egy hagyományos drámát állítanánk színpadra. Nem tudom elképzelni, hogy például Kaurismäki filmjéből hagyományos színdarabot írjunk, mert akkor meg kellene szüntetni a sok rövid (élet)képből-jelenetből álló folyamatot, és Kaurismäki-Murger dialógusain keresztül kellene elmesélni egy kerek, egész „történetet." Ennek azonban már semmi köze nem volna sem Kaurismäkihoz, sem a filmhez, amely - a regényhez hasonlóan - jeleneteket mutat a bohéméletből, és mellesleg elmeséli Rodolfo és Mimi szerelmének történetét is. De nem ez a történet a legfontosabb benne. Hanem a közeg, a bohémélet. Ebben rejlik a film alapvető filozófiája: a halál megjelenése a bohéméletben. Szerintem jó az, ha a színház megpróbál más műfajokat is a színpadra vinni, ha nem gondolja azt, hogy csak a megszokott színpadi konvenciónak megfelelő daraboknak van helyük a színházban, hagyományos jelenetekkel, dialógusokkal, lélektani realizmussal és jellemfejlődéssel. Persze, ezzel semmi újdonságot nem mondtam, hiszen ha kicsit messzebbre tekintünk, más európai színpadokon hasonló útkeresés folyik - már elég régóta. Az ember keresi azt a színházi nyelvet, ami egy picit szétfeszíti a megszokott határokat. És ez mindenkire vonatkozik: színészre, rendezőre és a nézőre is. A megszokottól eltérő mesélés segít kizökkenteni abból a rutinból, ahogyan egyébként a darabokat játsszuk és nézzük. Ha például a színészek nemcsak szereplőként vannak jelen, hanem esetleg reflektálnak is arra, hogy ők színészek. Természetesen ezt nem akadémista módon gondolom, hanem játékosan, ahogy ez a Bohéméletből talán látszik is.

 


A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/2-3. számában.


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

10. 03. 4. | Nyomtatás |