Éjszakai üzemmód

Tasnádi István: Kupidó

Az ALKA.T, az Örkény István Színház, a Nézőművészeti Kft. És az Orlai Produkciós Iroda közös előadása az Iparművészeti Múzeumban

Tasnádi István második rendezésének, a Kupidónak az Iparművészeti Múzeum díszterme ad helyet, mely bizonyos estéken árulkodó vöröslámpás szvinger klubbá alakul át. De mindez csak ámítás.

Sors Vera

Az előadás középpontjában a Kupidó Intim Bár áll, ahol a jelenlévők nickname-mel és fehérneműre vetkőzve múlatják az időt. Bár elviekben gatyában mindenki egyenlő, ennek a világnak ugyanúgy megvan az üzleti-társadalmi hierarchiája, ahogyan a nappalinak is. Sőt, a beszédtémák között is nagy az átfedés: a férfiak üzletről, politikáról, a nők gyereknevelésről diskurálnak. Gyönyörű sztereotípiák.

A színpad egy pódium, a játéktér azonban ennél kiterjedtebb, a bejárat (a Kupidó bejárata) és a pódium közötti sáv kifutóként szolgál, amikor új szereplő jelenik meg a kitáruló ajtók mögött. A nézők a kifutó két oldalán ülnek. A terem oldalfalain reneszánsz szőttesek lógnak (rajtuk elvétve egy-egy kupidó), előttük-mögöttük is játék folyik.

Az előadás elején egy majdnem középkorú házaspárt látunk, amint megérkeznek oda, ahová a nő vágyott születésnapja alkalmából, a Kupidóba. Mia, a klub háziasszonya (Takács Nóra Diána) üdvözli őket. Nickname-et választanak, meghallgatják a rövidített házirendet. A nő, Cate (Für Anikó) izgatott és kíváncsi, a férj, Falk (Gazdag Tibor) dühös is, zavarban is van, úgy érzi magát, mint akit sarokba szorítottak. Különféle módszerekkel próbálja rávenni feleségét, hogy menjenek haza a gyerekekhez. Cate azonban hajthatatlan, ettől az élménytől várja a kisebb csodát, hogy házassága új és jó fordulatot vesz, és hogy majd ő is újra nőnek érezheti magát. Mosoly mögé bújtatott segélykiáltás ez, melyet bár a férfi pontosan érzékel, mégis jobban zavarja saját helyzete.

 

 

Für Anikó - Fotó: Sulyok László

 

Az este folyamán régi, nappali ismerősökkel futnak össze, újakat ismernek meg. A Kupidóban mulat Falk főnöke, Oberon (a tündérek királya - Mucsi Zoltán) és felesége, Merteuil márkiné (a Veszedelmes viszonyok kegyetlen intrikája - Csákányi Eszter), valamint Oberon két cimborája, az Elnök (Scherer Péter) feleségével, Meryllel (Budai Zsófia), valamint a meglehetősen furcsa (vagy különc) Leech-csel (Katona László), akinek párja Mono, a guminő. Falknak attól a pillanattól válik érdekessé a történet, amikor megtudja, hogy bár elveszítette állását, mégsincs veszve semmi, az Elnök segíthet. A férfiak alkotják itt az igazi klubot, összefogást, testvériséget hirdetnek, melyben az Elnöknek hatalma, Oberonnak és Leechnek kapcsolatai vannak. Hajlandóak arra, hogy bevegyék ebbe a közösségbe Falkot is, aki egy lisszaboni lehetőség hallatán másra sem vágyik jobban, ehhez azonban bizonyítania kell. És ő, ha már a felesége nem vállalkozik rá, bizonyít. Önző, gyenge jellem.

Míg a darab férfi figurái gyakorlatilag ugyanazt a sorvezetőt követik, a női alakok szélesebb palettán helyezkednek el. Cate és Mono két ellentétes póluson vannak: Cate saját döntése az a szvinger klub, mely Mono létezésének helyszíne. A guminő amellett, hogy kötelező poénja a férfi szexualitásnak, szimbolikusan is képes működni. Néha tárgy, néha báb, ami Leech aberráltságát jelzi; az este kezdetén felfújják, hajnalban leengedik (mindez egy olyan olvasatot is felkínál, mely a nő szexuális tárgyiasítása körül forog). Mono hús-vér megfelelője Meryll, aki akárhogyan is próbál küzdeni saját akarata érvényesítéséért, nem győzhet, mert egy pofon mindig lezárja az épp aktuális vitát. Se hatalma, se önállósága nincs saját házasságában. Vele ellentétben a rangidős Márkiné vasmarkú, bár néha ő is csak nehezen tudja kézben tartani Oberon csapongásait. A civil és a szvinger élet kettősége legjobban Mia alakján keresztül mutatkozik meg. Ő az, aki leginkább a klubhoz tartozik, és ő az, akit még az előadás elején egy otthoni hívás leleplez, amire klubbéli szerepéből kiesve már az anya szerepében válaszol. Komikus pillanat ez, az új tagokat beavató rutin fél-sztriptíz szám után leopárd mintás kombinéban, magassarkúban, kapkodva szedi össze szertedobált cuccait, és rohan telefonálni.

Cate és Falk közös romjaikon ülnek. Unalomig ismerik egymást, a megszokottság nemcsak a szerelmet, de a szeretetet is kiszorította közülük. Cate ezt felismeri, és bár azt mutatja Falk felé, hogy a szvinger klub egy kapuzárási pánikrohamból született születésnapi ötlet, igazából egy elkeseredett próbálkozás arra, hogy egy új formán keresztül újra egymásra találjon férj és feleség. A hangsúly nem a szexen, hanem az együtt-nevetésen, a szerelmen van, azon, hogy együtt „valami igazit" csináljanak újra. De hiába mondja ki egy-két helyen vágyait szó szerint Cate, Falk süket ezekre a szavakra, nem látja át - vagy nem akarja átlátni - a helyzetet. Így érthető, hogy Cate miért pánikol be - ezúttal komolyan -, amikor Falk kötelességből elvonul Meryllel.

Cate és Falk párja a Márkinő és Oberon, azzal a különbséggel, hogy ők már régóta benne vannak a játékban. Hamar kiderül, hogy az ő látszólag jól működő kapcsolatuk is hazugság, a Márkiné szembetűnő kudarcai ellenére még mindig azon dolgozik, hogy felélesszen valami régi jót közöttük - erről árulkodik féltékenysége (Oberon-Cate) és az elénekelt dal (Woman in Love Barbra Streisandtól) is. Persze miden hiába.

 

 

Scherer Péter, Gazdag Tibor, Mucsi Zoltán, Katona László - Fotó: Sulyok László

 

A szvinger klub a maga titkos vagy inkább titokzatos maiságával erőteljes helyszínként működik, mégsem a szexualitásról szól a Kupidó. A szexualitás egyedül Cate kábulatának víziójában kerül profán és zavaros kimondásra. Sem erotika, sem pornográfia nincs az előadásban, az eszközükként használt szavaknak, mondatoknak sincs igazi hatása.

Sokkal inkább az emberi erkölcs kiüresedéséről beszél a Kupidó, mely egyfelől a világ működésében, másfelől a személyes kapcsolatokban, párkapcsolatokban érhető utol. De mintha ez ellen csak a női figurák küzdenének, mintha csak ők próbálnának meg visszatérni a normákhoz, annak ellenére, hogy kitartó próbálkozásaik kudarcra vannak ítélve. A férfi figurák ezzel szemben inkább alkalmazkodnak az új értékrendhez. Ha innen nézzük a Kupidót, akár a Kasimir és Karoline parafrázisának is olvasható a darab. Ödön von Horváth darabjában Kasimir és Karoline annyira őrzik saját büszkeségüket, hogy eltaszítják magukat egymástól, és szerelmesekből ellenségek lesznek. De míg ők végső soron egymásért küzdenek, ez nem mondható el Cate-ről és Falkról. Mindketten elesnek saját harcukban: a nő a kapcsolatuk megmentésében, a férfi a „világ" látszat-hatalmi játszmáiban. Míg Kasmir és Karolnie tragédiája abból fakad, hogy annyira akarják, hogy végül elvesztik egymást, addig a Kupidó igazi tragédiája Cate tragédiája: Falkot nem pár nap alatt, hanem évek alatt lassan, szinte észrevétlenül veszítette el, és sehogy sem képes visszaszerezni. Az ő személyes kudarca az este, elszánt győztesként indul neki az éjnek, de csapzott vesztesként siet haza reggel.

 

 

 

Tasnádi István: Kupidó

 

Látvány: Szöllősi Géza

Jelmez: Izsák Lili

Bábok, konzultáns: Tengely Gábor

Zene: Keresztes Gábor

Mozgás: Katona Gábor

Produkciós vezető: Gyulay Eszter

Rendező: Tasnádi István

Szereplők: Für Anikó, Gazdag Tibor, Csákányi Eszter, Mucsi Zoltán, Katona László, Takács Nóra Diána, Scherer Péter, Budai Zsófia

Producer: Orlai Tibor

 

Helyszín: Iparművészeti Múzeum, díszterem


 

 


 

10. 03. 4. | Nyomtatás |