Összebékíthetetlen világok

Két darab összeillesztéséből született a Katona József Színház idei első bemutatója: Tersánszky Józsi Jenő Cigányok című művét Grecsó Krisztián írta tovább. De a Máté Gábor rendezte előadásban nem folytatásról, hanem éles vágásról van szó: csak a szereplők nevei maradnak meg, a falusi életkép helyére a napjaink magyarországi cigánygyilkosságait feldolgozó látlelet lép. A Cigányokat Szűcs Mónika és Sándor L. István elemzi.
Szűcs Mónika-Sándor L. István

 

 

Félig elfelejtett történetek

 

A közelmúlt egyik legsötétebb eseménysorozatára, a cigánygyilkosságokra irányítja a figyelmet a Katona előadása. 2008. július 21. és 2009. augusztus 3. között összesen kilenc helyszínen támadtak meg faluszéli, cigányok lakta házakat, az épületekbe Molotov-koktélt dobtak, a házakból kimenekülőkre rálőttek. Összesen hat embert öltek meg így, de több súlyos sebesültje is volt a támadásoknak.

Grecsó Krisztián darabja (az előadás második része) több eset motívumait sűríti össze. Leginkább két esemény konkrétumai idéződhetnek fel bennünk: egyrészt a tiszalöki gyilkosság, amikor egy éppen munkába induló 53 éves férfi volt a véletlenszerűen kiválasztott áldozat, másrészt a tatárszentgyörgyi orvtámadás (amikor az égő házból kimenekülő apát és öt éves kisfiát lőtték le), ahol a helyszínelésnél a rendőrök és a tűzvizsgálók számtalan komoly hibát követtek el, és ahol az áldozatok temetése is nagy sajtóvisszhangot kapott.

Fontos és bátor vállalkozás a Katona előadása: a közelmúlt eseményeinek tükrében megmutatni valamit abból, hogy mi történhetett velünk, hogy mivé lettünk. Az elmúlt 5, 10, 20 évben számos olyan traumatikus élmény érte az egész magyar társadalmat (Olaszliszkától az augusztus 20-i tragikus viharon és a tévészékház ostromán keresztül a cigánygyilkosságig sorolhatnánk a legfrissebbeket), aminek többé-kevésbé elmaradt a művészi reflexiója. Korábbiakat azért nem tudunk kapásból idézni, mert ezek a történetek felejtésre vannak ítélve. A jelenidejű sajtó híreiből, a történtek újra és újra felülírt, gyakran egymáshoz nem illő mozaikdarabkáiból nehezen áll össze egy később is felidézhető történet. Mire az összegzésre kerülhetne sor, már mások a vezető hírek, a – jó esetben – később megjelenő, összefüggéseket feltáró elemzések pedig már csak igen kevesekhez érnek el. A többségben csak a megrázó képek, az érzelmeket és indulatokat kiváltó töredékek maradnak meg, ezek is egyre mélyebbre süllyednek a társadalmi tudatalattiba, ahol egyre vészesebb eróziókat indítanak el. És újra felszínre többnyire a politikai manipuláció eszközeként kerülnek, hogy megint csak indulatokat gerjesszenek. A félig elfelejtett történeteket a manipulátorok a saját szándékaik szerint mesélik újra, szabadon alakítva a tényeket is.

Ezért fontos elhatározás, hogy egy alkotóközösség kiragad egy történetet az éppenhogy elmúltból, és újra a figyelem fókuszába helyezi. Mert leginkább a művészet teremtheti meg annak az esélyét, hogy ezek a sokkoló események katartikus történetekké váljanak – legalább a művészettel találkozó egyre szűkülő réteg számára. A művészet képes arra, hogy lehetőséget adjon a személyes szembenézésre, az elszámolásra, és esélyt adjon egy álszent önhitegetéstől mentes kor- és valóságismeret számára.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/11. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


10. 12. 13. | Nyomtatás |