Költemény a magányról

Leonyid Andrejev: Kutyakeringő – Katona József Színház, Kamra

Leonyid Andrejev így határozza meg 1916-os drámájának műfaját. Figurái szorosan egymáshoz láncolva nyüszítenek, vonyítanak magányukban. Gothár Péter expresszionista jegyeket hordozó rendezése a Kamrában társadalomrajz, danse macabre és krimi egyben. E kissé elemelt világ finoman groteszk szereplői egy szubjektív életérzés kivetülései, talán Heinrich Tiele elméjének torzító tükrén keresztül szűrődik a kép.
Szemerédy Fanni

Elsőre minden csak egy hajszálnyit furcsa. Aztán kicsit jobban. Mintha a hétköznapi világba belopózna valami szürreális. De csak egyes elemeibe: finoman, jelzésszerűen. Egy körülbelül két méter széles folyosó (talán még keskenyebb) két oldalán ülünk mi, nézők. A színpad éppen olyan magas, hogy eltakarja a szemben ülőket. A színészektől, akiket picit alulról látunk (mintha békaperspektívából), elválaszt egy sor függő-lógó ablakkeret, az ablakok sínen mozgathatók, forgathatók. Egy idő után megszokom, hogy rajtuk keresztül nézzem a szereplőket (mintha kísérleti nyulakat). Az emelvény mellett a földön méretes műanyag dézsák vízzel (a csatorna később). Fehér leplek alól csak kicsit furcsa bútordarabok kerülnek elő. Egy szék, aminek az egyik oldala mintha kicsúszott volna maga alól, kifelé áll. A másik oldala teljesen rendben, nett, fess, csinos, rendes. Csak az egyik oldal... az rendellenes. Zavaró. Egy üvegfalú doboz – minibár –, ami mintha megdőlt, megroggyant volna. Egy négyzet alapú asztalka, kecses. De minden oldalán ajtószerűen nyílik oldalra egy körszelet alakú fiók, nyit, csuk, fordít, ott is ugyanaz, nyit, csuk, fordít, ott is ugyanaz, nyit, csuk, fordít... és egy zongora. Néhol fiókok.

Sötét, vonósok, lágy harmónia, már épp ráülhetne az ember lelke, utazhatna valami finom szépségbe, mikor a zene disszonánssá, zaklatottá válik. Karl Tiele (Keresztes Tamás) áll egy miniatűr ventillátor alatt, aminek forgó lapátjai közül felülről esik rá a fény. Magáról beszél, és arról, hogy meg kellene ölnie a bátyját. Közben kutakodik, lop. Hangok, visszhangok: ahogy ecset súrlódik a meszelt falon. Dúdolás. És valami idegesítő zúgás, ami egyre hangosodik. Fúrnak is? Mintha az agyunkba hatolna a fúrógép hegye. Az idegeinken játszanak vonóst? Vagy ezek Karl idegei?

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/11. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


10. 12. 13. | Nyomtatás |