Két világ küszöbén

Paul Claudel: A selyemcipő - Gárdonyi Géza Színház, Eger

Paul Claudel (1868–1955) legtöbbre tartott, de Magyarországon sosem játszott darabját, A selyemcipőt vitte színre az egri Gárdonyi Géza Színház Zsótér Sándor rendezésében. Az előadást Sándor L. István elemzi.

Sándor L. István

 

A darab és a szövegváltozat

 

A selyemcipő már terjedelme miatt is gigantikus műnek nevezhető. A nyomtatásban több mint 350 oldalas szöveg teljes előadása körülbelül 12 órát venne igénybe. Ebből Egerben egy négy órás változatot készítettek (mely a bemutató után még 25 perccel rövidült). De koncepciója alapján is nagyformátumú darab A selyemcipő: „a dráma színhelye az egész világ”[1] – mind térbeli, mind időbeli értelemben. A „spanyol történet” Európa számos országban, Afrikában, Amerikában, Kínában, Japánban és a világóceánon játszódik. Időben a XVI. század végére, a XVII. század elejére helyezhetők az események, de kronológiailag keverednek bennük a különböző történelmi utalások, amelyek közé jóval későbbi történések is vegyülnek. (Például a főhős nagy műve a két óceánt összekötő csatorna, miközben a Panama-csatorna építése 1880-ban kezdődött, és 1914-ben fejeződött be, bár a megépítésének ötlete valóban a XVI. századból származik.)

Paul Claudel 1919 és 1924 között írt műve valahol Shakespeare és Goethe között helyezhető el. Egyrészt számos párhuzamos szálat mozgat, amelyek különféle analógiák (párhuzamok és ellentétek) alapján kapcsolódnak egymáshoz, ugyanakkor – akárcsak egy Shakespeare-darabban[2] – az egymást követő jelenetekből mozaikszerűen áll össze a cselekmény, rengeteg utalással és kihagyással. Másrészt ez a történet – akárcsak Goethe Faustjában – jelképes értelmű, nem konkrét fordulataiban, hanem filozófiai-metafizikai tartalmaiban érdekes. Ugyanakkor a szereplők is általános alakok, a különféle emberi magatartásmódokat, sőt magát az emberi létezést (annak különféle formáit) megtestesítő figurák.

Mindezek alapján A selyemcipőt leghelyesebb drámai költeménynek tekinteni. A dialógusoknak alig van dramatikus jellegük (nem szituációkat bontanak ki, nem cselekményt építenek), inkább a költői-filozófiai utalások hangsúlyosak benne. Világdrámát, emberiségkölteményt írt Claudel, melyben végeredményben a világtörténelem teljes működésmódját, az emberi létezés összetett dimenzióit kívánja megjeleníteni.

A darab első magyar fordítója, Semjén Gyula 1934-ben írt előszavában három réteget különböztet meg a műben. „Az egyik sík az a földi dráma, amely Rodrigo és Prouhèze szívét gyötri meg. A hódítónak és a férjes asszonynak a szerelme, amely a katolikus világrend törvényeibe ütődve a földön kielégülést nem talál… A másik sík világtörténelmi távlatot mutat. A hódító és az emberiség drámáját. Mert az egész Föld tevékenyen kapcsolódik be Rodrigo életébe. Az új világ [Amerika]… parancsolóra vár, hogy hitet és törvényt hozzon neki. És Rodrigo elindul, hogy… kitépvén lelkéből Afrika mérgező nyilát, megpillantsa a másik Óceánt. Panama földszorosán szállítja át hajóit, utat, rendet, egységet teremt. És kiszélesítve a világot, meg akarja találni a földgömb homályba takart vidékeit is, Ázsia rejtett zugait… A harmadik sík misztikus köre tartalmazza a metafizikai magvát…”[3]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/10. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


[1] Semjén Gyula fordítása.

[2] Shakespeare művei közül leginkább a regényes színművekkel rokonítható A selyemcipő. A Periclesszel például számos párhuzam vethető fel.

[3] Semjén Gyula: Előszó [A selyemcipőhöz] In Válogatás Paul Claudel műveiből. Szent István Társulat, Budapest 1982. 431–432. o.

10. 11. 15. | Nyomtatás |