A hagyományok útján

Csehov: Ványa bácsi - Vígszínház; Csehov: Cseresznyéskert - Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg

 

 

150 éve született Csehov, aki máig az egyik legtöbbet játszott, legnagyobb művészi presztízzsel rendelkező szerző a magyar színpadokon. Ebből az alkalomból több Csehov-darab is színre került az évad elején. Mátyás Edina két olyan előadásról ír, mely hagyományos módon közelít az orosz klasszikushoz: a Vígszínház Ványa bácsi című előadásáról és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Cseresznyéskertjéről.

Mátyás Edina

Csehov hagyományos színpadra állítása realista közelítésmódot jelent. Ekkor a jelenetek valóságos élethelyzetekkel azonosítható szituációkat festenek, az alakok pedig természetes, mindennapi gesztusokat használnak, amelyekből a szereplők tulajdonságai válnak megismerhetővé. Az azonban már nem színházi közelítésmód, hanem színházi minőség kérdése, hogy a helyzetek összetettnek, többértelműnek hatnak-e. Hogy a figurák viselkedéséből, a benne felismerhető motivációkból egyszerű emberi alaptípusok vagy bonyolult jellemrajzok sejlenek-e? Hogy a helyzetek egymásutánjából felépül-e a szereplők bonyolult, ellentmondásos kapcsolatrendszere? És hogy megmutatkozik-e a Csehov-daraboknak értelmet adó láthatatlan történet, amelyben a banális élethelyzetek szívszorítóan sorsszerűen hatnak? Vagyis a fő kérdés az, hogy a rendezőnek van-e kortárs víziója Csehovról (még ha ezt hagyományos módon is állítja színpadra), és ehhez megfelelő partnerekre talál-e a színészekben. E tekintetben két hagyományos szemléletű Csehov-előadás épp ellentétes eredményt mutatott.

 

Színészszínház

 

A Vígszínház Ványa bácsi-bemutatója azt a magyar hagyományt folytatja, amely a Csehov-szerepekben nagy színészeket léptet színre. Feltűnő például, hogy Vojnyickaja epizódszerepére Margitai Ágit hívták meg, aki a mai magyar színház egyik legjelentősebb művésze. Vagy Jefim néhány mondatos „statisztaszerepében” Dengyel Iván lép színre (aki az Új Színház Alföldi Róbert rendezte 2004-es előadásában Versinyint, Tompa Gábor 2008-as kolozsvári Három nővérében Csebutikint játszotta, a tavalyi székesfehérvári Cseresznyéskertben pedig Firszet alakította). De például Marinát, az öreg dajkát sem szokták olyan jelentős színészek alakítani, mint amilyen Kútvölgyi Erzsébet.

Igazi sztárszereposztásban kerül tehát színpadra a Ványa bácsi. Ezt az érzést erősíti, hogy a főszerepekre vendégművészeket, Gálffi Lászlót, Hámor Gabriellát és Benedek Miklóst hívta meg a rendező, Marton László. Igaz, olyan színészek ők, akik azért erős szálakkal kötődnek a Vígszínházhoz: Gálffi a főiskola elvégzése után 23 évig volt a társulat tagja, Benedek Miklós (a Csókos asszonytól kezdve a Nórán át egészen a Játék a kastéyban-ig) rendszeresen vendégeskedik itt, Hámori Gabriella pedig a Vígszínházat 24 éven át igazgató Marton László főiskolai osztályában végzett.

Azt is mondhatjuk, hogy színészközpontú előadás született a Ványa bácsiból, amely színészi minőségében nem is okozott csalódást. Elsősorban Gálffi László és Hegedűs D. Géza mutatkozik jelentős művésznek benne. Alapvetően róluk szól az előadás, mert az ő figuráikat állítja középpontba a rendezés is.

 

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/10. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


10. 11. 15. | Nyomtatás |