Egyforma nem egyforma

Kris Verdonck: I-II-III-IIII

Az üres térben, egyetlen fejgép oldalról jövő fényében átlebeg a színpad felett egy táncosnő. Tartása egyenes, egyszerű fekete ruhát visel, ami szabadon hagyja a hátát, és rövid szoknyában végződik. A gépezet, amire az előadó fel van függesztve, alig látszik a sötétben, annál inkább hallatszik, ahogy végigcsúszik a magasban futó síneken.

Nánay Fanni

Monoton zene hangjaira a táncosnő egy alig 10 perces szekvenciát ad elő, majd elnyeli a sötétség. Ezt követően a már látott mozgássorozatot megismétli kettő, három, majd négy előadó. A struktúra rendkívül egyszerű, a színpadon látottak lenyűgözhetik vagy untathatják a nézőt, talán némiképp el is gondolkodtathatják – hiszen a flamand Kris Verdonck előadása erős háttérkoncepcióra épül.

A táncosnők száma az egyes „felvonásokban” némi számmisztikát sugall (ahogy Marianne Van Kerkhoven, az előadás dramaturgjának bevezetőjében is olvasható): az 1 mint az egység szimbóluma, a 2 mint a tükröződés és a másolat jelképe, a 3 mint az összehasonlítás és a káosz megtestesítője, a 4 mint a harmónia és az igazság száma. Az előadók megduplázódása és megsokszorozódása azonban inkább színpadi, színházi szempontból érdekes.

 


A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2010/10. számában.

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


10. 11. 15. | Nyomtatás |