A táncművészet önrendelkezésének joga

A tánctagozatok helyzetéről, önálló tánctársulatok alakulásának lehetőségeiről beszélget Vincze Balázs, Pataki András, Kunszt Márta, Nagyné Varga Melinda, Megyeri László, Szögi Csaba, Kiss János, Gyimesi László, Mucsi János

A pécsi fórumon nagy hangsúllyal kerültek szóba azok a működési formák is, amelyek leginkább érintik a táncegyütteseket: a színházi tánctagozataként való működés, illetve az önálló tánctársulattá válás lehetősége. Az előbbi önállótlanságot jelent, hisz a tánctagozatok működését meghatározó alapvető kérdésekről a színházigazgatók döntenek. Az önállóvá válás problémáit viszont az jelzi, hogy a színházi törvényben szereplő harmadik kategóriába, amely kifejezetten a táncegyüttesek számára jött létre, csak a Győri Balett (és egy amatőr néptáncegyüttes) tudta magát regisztrálni. A többi táncegyüttes - így a Szegedi Kortárs Balett is - a függetlenek közé került, és csak pályázati forrásokra számíthat.

 

 

Tagozati lét vagy önállóság

 

Vincze Balázs: Én a tánctagozatok szempontjait szeretném felvetni. Ebben az évben az előadó-művészeti törvény kapcsán többletforrások kerültek a színházakhoz, amelyek az előadásszám és nézőszám alapján kerültek szétosztásra. De nem biztos, hogy ez a pénz eljut ahhoz a tagozathoz, amelyik ezt „megtermelte”. Még konkrétabb leszek. Néhány hónap alatt Magyarországon több színház alapított tánctagozatot. Emögött nyilván az van, hogy ahol táncelőadást csinálnak, az a színház a nézőszám alapján kétszeres szorzóval kap támogatást. Úgy látszik tehát, hogy a színházaknak megéri táncelőadásokat bemutatni. Csak épp az nem biztos, hogy ezek a források ténylegesen eljutnak a produkciók létrehozóihoz. Ezzel kapcsolatban egy konkrét kérdésem lenne: tudna-e a törvény rendelkezni arról, hogy a színházakon belül az egyes tagozatok között hogyan osztják el a támogatást? Ha a törvényt nem lehet ebben az irányban módosítani, akkor valahogy a színházak belső szabályzatában kellene biztosítani azt, hogy a források azokhoz kerüljenek, akik ezt „megtermelték”. Enékül ugyanis nem tudnak az együttesek gazdálkodni

Mindez vonatkozik a Pécsi Balettre is, de az egész táncos szakmára. Nem tudom azt, hogy mi hogyan tudunk a következő évben bemutatókat tartani. Például a Pécsi Nemzeti Színház esetében 10-12 új bemutató van egy évadban, amelyek produkciós költségét a színház száz százalékosan finanszírozza. Míg a Pécsi Balettnak azt mondja, hogy adunk nektek egy évre 3 és fél millió forint produkciós pénzt, aztán oldjátok meg a bemutatóitokat ebből, ahogy tudjátok. Nekünk évi két bemutatót kell tartanunk. Azoknak, aki nem ismerik a számokat, elmondanám, hogy egy nem túl bonyolult táncos produkciót 6-7 millió forintból lehet kihozni. Ebben természetesen benne van a koreográfus, a zeneszerző, a díszlettervező, a jelmeztervező tiszteletdíja, a díszletanyag, a ruhaanyag költsége, és sok minden más, amit most nem sorolok tovább. (Most a hírekben lehetett elolvasni, hogy ellopták a Gaudí díszletét, amit a Győri Balett nem tud pótolni, mert 5 és fél millió forintba került.) Nekünk egy-egy produkciónk minimum 2 és fél millió forintba kerül. Szóval nagyon nehéz így működni, ha nem állnak rendelkezésre a megfelelő források.

Sándor L. István: És mit tartasz megoldásnak?

Vincze Balázs: A Pécsi Balett a Pécsi Nemzeti Színház tánctagozata. De talán 50 év után érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a tánctagozati lét strukturálisan és a minőséget tekintve valóban megfelelő forma-e ennek az együttesnek. A kezdetektől 15-20 éven át jól működött ez a forma, de újabban nem igazán működik jól. Amikor 2001-ben Keveházi Gábor átvette az együttest, akkor egy lehetetlen pozícióból el tudott indulni a Pécsi Balett. Én azt remélem, hogy azóta is fölfelé megyünk. De hogy ez folytatódni tudjon, ahhoz rendezni kellene a források, illetve a működési forma problémáit. Mondjuk ki: a Pécsi Balett jogilag tényleg nem létezik. Ez egy fantom. El kellene dönteni, hogy egyáltalán szükség van-e professzionális táncegyüttesre Pécsett.

Sándor L. István: A világért sem szeretnék ünneprontó lenni, de a Szegedi Kortárs Balett „hányattatása” is azzal kezdődött, hogy egy tánctagozatból független együttessé szerettek volna válni.

Pataki András: Így van.

Sándor L. István: Tehát a Pécsi Balett történetének egyik lehetséges folytatását „tanulmányozhatjuk” az önálló Szegedi Kortárs Balett helyzetében, akik épp most esnek el az állandó támogatásuktól, hiszen csak a független együttesek közé sikerült regisztrálniuk magukat, ami azt jelenti, hogy csak pályázati forrásokra számíthatnak.

 

A pécsi helyzet

 

Dr. Kunszt Márta: Az önkormányzat képviselőjeként szeretnék néhány szót mondani a pécsi helyzetről. A város számára természetesen nagyon fontos a Pécsi Balett, és a Táncművészek Szövetségével több fordulóban tárgyaltunk már arról, hogy hogyan lehetne az együttes egyébként nem egyértelmű státuszát rendezni. Ahogy minden, végeredményben ez is a lobbi viszonyokon, illetve a politikai döntéseken múlik. Eddig nem sikerült igazán megnyugtató megoldást találni. De most az új előadói törvény talán alkalmat teremt arra, hogy a színházon belül megfelelő súlyt helyezzünk erre a társulatra, ám ehhez még le kell ülnünk egyeztetni a színház illetékeseivel. Azt mindenképpen tudom garantálni, hogy a törvényben meghatározott szorzók figyelembe vételével fogjuk szorgalmazni a Pécsi Balett finanszírozásának megfelelő kondicionálását. De nekem különben az a személyes  tapasztalatom, hogy teljesen reménytelen felülről szabályozni mindent. („Civilben” a felsőoktatásban dolgozom, és a felsőoktatási törvény alkalmazásakor tapasztaltam, hogy nincs értelme annak, hogy a minisztérium megpróbáljon beleszólni az egyetemek finanszírozásába, például abba, hogy melyik karnak mennyi jusson.)

Szerintem csak az az út járható, ha az üzemeltető egységen belül jönnek létre azok a kompromisszumok, amelyeket aztán írásba lehet foglalni, hogy maradandóan fejthessék ki a kedvező hatásukat. Tehát szerintem ez a törvény jó alkalmat nyújt arra, hogy ameddig a Pécsi Balett a színház keretén belül működik, addig is tisztázzuk a helyzetét, státuszát, azaz a szervezeti helyzetét és a finanszírozási kondícióit. Aztán az egy másik kérdés (mert Pécs egész kulturális élete átformálódóban van), hogy a későbbiekben vajon hogyan fog alakulni a Pécsi Balett státusza. Most minden esetre valami elindulhat, és aztán remélem, hogy megnyugtatóan meg fogjuk tudni oldani a Pécsi Balett gondjait, hiszen semmiképpen nem akarunk lemondani erről az 50 éves tradíciónkról, sőt szeretnénk ezt továbbvinni olyan színvonalon, mint amilyen hajdan, Eck Imre idejében volt.

 

A tagozati önállóság

 

Nagyné Varga Melinda: A törvény alkotása során nagyon sok vita folyt arról, hogy kezeljük külön a tagozatok ügyét. Nagyon sokan gondoltuk úgy, hogy ez jó lenne. Viszont végiggondoltuk azt is, hogy mi jelent az, amikor a törvény ösztönzi az önkormányzatokat arra, hogy tagozatokat alapítsanak. De érdeke-e a törvénynek az, hogy plusz terheket rakjon bárki vállára? Gondoljátok végig, ez nem egy évre szóló elkötelezettséget jelent, hisz egy tagozat fenntartása hosszú távú vállalás. Egyáltalán mit jelent a tagozat fogalma? Kértük a szakmát, fogalmazzák meg, mitől tagozat a tagozat, hány táncostól, hány zenésztől, milyen társulati létszámtól, de nem tudott konszenzus kialakulni ebben a kérdésben.

Kérdés tehát, hogy úgy jár-e jobban az önkormányzat, a fenntartó (hiszen ne felejtsétek el, mi önkormányzatokat támogatunk), ha a tagozatokat támogatjuk, vagy úgy, ha emeljük azokat a szorzókat, amelyek a tagozatok által létrehozott produkciók, pontosabban azok nézői után jár. Például az opera hármas szorzóval, a tánc kettes szorzóval szerepel a költségvetés mellékletében. Ezzel arra ösztönözzük a színházakat, illetve az önkormányzatokat, hogy ezeket a műfajokat részesítsék előnyben. Hogyha egy színház fenntartója azt a plusz támogatási összeget, amit a tagozatával, tánctagozatával, operatagozatával (pontosabban az ilyen műfajú előadásaival) „beszed” – látszik a törvényből, hogy a nézőszám után mennyit kap – akkor az az érdeke, hogy ezt a forrást a továbbiakban is ilyen típusú előadásokra fordítsa, hiszen akkor jövőre is ki tud majd mutatni megfelelő számú nézőt „tagozatos” műfajokban.

Vincze Balázs: Elhangzott, hogy a színházak kétszeres szorzó alapján kapnak támogatást a táncelőadások után. De szerintem ez egyáltalán nem biztos, hogy az adott színház igazgatója ezt a pénzt a következő évadban is táncprodukcióra fogja költeni. Ezért lenne szükség egyfajta önrendelkezésre. Hiába mondja azt szeptemberben az igazgató, hogy áprilisban lesz pénz táncelőadásokra, ez egyáltalán nem biztos. Nem tudom, hogy a minisztérium miért nem szabja meg azt, hogy a táncprodukciók alapján kapott támogatás csak táncra legyen fordítható. Mert most jogilag nem kötelező a színházigazgatónak a befolyt pénzt arra fordítani, ami alapján kapta.

Nagyné Varga Melinda: Mi hogy szabhatnánk azt meg a színházigazgatóknak, hogy milyen műfajú produkciókat mutassanak be?

Megyeri László: Visszatérve Vincze Balázs felvetésére, természetesen lehet olyan javaslatot tenni, hogy a tagozatok legyenek önállóbbak. Össze kell nézni az összes többi törvénnyel, hogy lehetséges-e ilyen pontot beletenni a törvénybe. Úgy gondolom, hogy az a fajta szakmai önigazgatás, amit a törvény lehetővé tett, intézményi szinten is megvalósítható, ha értelmes javaslatok érkeznek a fenntartókhoz. Emlékszem, nagyon-nagyon sok évvel ezelőtt, amikor többek között a szegedi színház átvilágítását csináltam, akkor az egyik javaslatom az volt, hogy önálló keretgazdálkodás jöjjön létre.

 

Nem kaptuk meg az önrendelkezés jogát

 

Pataki András: Azért itt egy komolyabb gondról van szó. Szerintem a törvény pont azt nem adta meg a táncszakmának, ami miatt iszonyatosan lelkesen álltunk mellé: az önrendelkezés jogát, a strukturális és financiális önállóságot. A dupla szorzó pont azokban a kategóriákban jelent meg, amelyekben nem tud önállóan rendelkezni a szakma, mert valóban a színházigazgatók mondják meg, hogy a tagozatok milyen költségvetéssel dolgoznak. A hármas kategória pedig - amely az önálló tánctársulatokat jelentené - üres. Pedig a táncos szakmának nagyon régi törekvése, hogy ne a színházi struktúrától függjünk, hogy ne a színidirektorok mondják meg, hogy mit csináljunk, hogyan dolgozzunk, mert most ők határozzák meg a színház költségvetését elosztó sarokszámokat. (Találkoztunk már nagyon pozitív hozzáállású színidirektorokkal, de tapasztaltuk az ellenkezőjét is.) Ezért vártuk a törvénytől azt, hogy végre kiemelje a gyerekkorból a táncos szakmát. Hogy végre felnőtt státuszba helyezze, azaz bízza ránk a pénzeinket, és mi tudjunk rendelkezni velük. Azt hiszem, hogy a törvény azért rossz, mert egyáltalán nem valósította meg az igényeinket.

A 3. kategória jelentené az egyetlen továbblépési lehetőséget, illetve távlatot az evolúciós folyamatban különböző szinteken álló tánctársulatok számára. Azt hiszem, hogy ezt mindenki elfogadja, hogy egy művészeti műhely egy idő után szeretne önállóvá válni. Ezt a mi példánk is bizonyítja. De a húsz éves folyamat „végeredményeként" most azt érzem, hogy kezdhetjük elölről az egészet. Ugyanis nekünk sem sikerült a 3. kategóriába regisztrálni, pedig a táncos szakma számára ez az egyetlen előremutató kategóriát, ami felé mindenki törekedett volna, ha a pénzek és a strukturális lehetőségek felett önrendelkezési jogot kaptunk volna. Ezt a törvény elmulasztotta. Szerintem ez drámai. Nem tudom, hogy sikerül-e még egyszer úrrá lenni ezen a káoszon.

 

Tragédiák lesznek ebből

 

Sándor L. István: Ennek a „káosznak" az egyik jele, hogy a kifejezetten a táncegyüttesek számára létrehozott 3. kategória helyett a legtöbb, korábban önálló költségvetésből gazdálkodó együttes a 6. kategóriába regisztrált. Pedig ez eredetileg az alternatív társulatok támogatására jött létre.

Szögi Csaba: Nem az én tisztem volt a hármas kategória kidolgozása és ennek törvényben való megjelenítése. De azt mondhatom, hogy valóban sokkal többet vártunk ettől a kategóriától. Azt vártuk tőle, hogy a többtagozatos színházaknál olyan folyamat elindítását fogja ösztönözni, hogy a tánctagozatok jussanak minél nagyobb önállósághoz, és végeredményben váljanak önálló táncegyüttesekké. De ez nem így történt. Nemcsak a Szegedi Balett, hanem az összes többi táncegyüttes megjelenése a hatos kategóriában nagyon komolyan felborítja a rendszert. Mert innentől kezdve nem beszélhetünk arról, amit a törvény elő ír, hogy a össz-színházi költségvetés 10%-át az alternatívok támogatására kell fordítani. Mert most a Fesztiválbalett-től kezdve a Szegedi Balettig mindenki erre a 10%-ra fog pályázni. Innentől kezdve tulajdonképpen más számok alapján kellene tárgyalni a hatos kategóriáról. Ha ezek a társulatok is innen kapnak támogatást, akik nem tudtak máshol regisztrálni és másfajta költségvetési támogatáshoz jutni, akkor ez a 10% pillanatokon belül el fog fogyni, és minimális összegek fognak jutni mind a Szegedi Balettnak, mind Bozsik Yvette társulatának. Ez nagyon komoly feszültségeket fog okozni. Tragédiák lesznek ebből, úgy érzem.

 

Próbáljuk meg közösen kitalálni!

 

Nagyné Varga Melinda: Igen, sajnos valóban kiürült a harmadik kategória. Ez bizony közös felelősségünk, hogy a törvény elkészítése során miért olyan paraméterek kerültek meghatározásra, aminek ez a következménye, hogy lényegében senki nem tartozik ide. Mit mond a törvény, hogy ki kerülhet a 3. kategóriába? Aki legalább 50 előadást tart egy évben, emellett önkormányzat tartja fenn vagy legalábbis van együttműködési szerződése az önkormányzattal. De nem határoztunk meg nézőszámot, amit el kell érnie az együttesnek, hogy ide kerülhessen. Szerintem többen is vagytok itt, akikkel az utolsó körökben együtt ültünk, és azt mondtuk, hogy erre a műfajra ne tegyük rá a nézőszámot, mint kötelező elvárást, hiszen úgy akarjuk támogatni a táncművészetet, hogy adjunk nekik lehetőséget a kibontakozásra.

Mit lehet tenni a 3. kategória ügyében? Két lehetőséget látok. Az egyik: próbáljuk meg közösen kitalálni, hogy melyek lehetnek azok a mutatók, amelyeket még hozzá lehetne rendelni, hogy ne csak az önkormányzati támogatás, ne csak az önkormányzati felelősség legyen benne. A már meglévő számok alapján próbáljunk valami megegyezésre jutni, hogy melyek legyenek az újabb szempontok. A bemutatók műfaja? Ez nehéz kérdés, mert akkor minőséget kellene figyelembe venni, és nem tudom, hogy a minőséget hogyan lehetne törvényben szabályozni. A nézőszám a fontos? Vagy mégiscsak menjünk vissza a díjakhoz, minősítésekhez? Ezek szakmai kérdések, amelyekben nem kíván a minisztérium állást foglalni azelőtt, hogy ne konzultálna veletek.

Az egyik lehetőség tehát ez, hogy adjunk további mutatókat, újabb kapaszkodókat. Egyrészt azért, hogy bele tudjunk vinni még több táncos szervezetet ebbe a hármas kategóriába, másrészt azért, hogy csak olyanok kerüljenek bele, akikről úgy gondoljátok, hogy tényleg ott a helyük, mert hivatásos táncosok, és olyan műfajt képviselnek, amely támogatásra érdemes. (De ebbe azért nem szeretnék belemenni, mert nem vagyok táncos szakember, tehát ezekben a kérdésekben nem nekem kell dönteni.)

A másik út az lehet, ami a hatos kategóriánál működik: a pályázatok. De hogyan fogjátok ezeket megírni? Milyen javaslatot tesztek a pályázatok tartalmára? Tehát ez is olyan kérdés, amit a táncos szakma egészének együttműködésével tudunk csak megoldani.

 

Profik és amatőrök

 

Kiss János: A „káosz” nemcsak abban érzékelhető, hogy kevesen regisztráltak a 3. kategóriába, hanem abban is, hogy a Győri Balett mellé be tudott regisztrálni egy amatőr társulat, az Alba Regia Néptáncegyüttes. Ez a kategória az önkormányzati fenntartású együttesek finanszírozására jött létre.

Nagyné Varga Melinda: De az önkormányzat támogatja az Alba Regiát.

Kiss János: Szerintem ez lavinát indíthat el, ha ide amatőr együttesek is regisztrálhatják magukat. Ez veszélyes. Ezért kellene azon gondolkodnunk, hogyan lehet minősítési, minőségi rostát csinálni a kategórián belül.

Sándor L. István: A törvény egyébként tudatosan nem akar különbséget tenni amatőr és profi társulat között? Vagy nem kell különbséget tenni?

Nagyné Varga Melinda: Ez a szakma szabályozása. A törvény alapvetően a hivatásosokról szól. Az Alba Regia azért tudott regisztrálni, mert nem szabtuk meg például azt, hogy a táncosoknak mondjuk legalább a 70 %-a táncos diplomával rendelkezzen. A zenénél vannak ilyen kritériumok.

Gyimesi László: Azt mondja a törvény a zenekari, énekkari területen, hogy a művészeknek legalább 80 %-a felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezzen.

Mucsi János: Nagyon sokan vagyunk olyanok, akiknek közük volt az amatőr színházakhoz. De nagyon meglepődtem, amikor azt hallottam, hogy az Alba Regia be tudott regisztrálni a hármas kategóriába, és kiderült, hogy ennek semmilyen törvényes akadálya nincs. Nagyon rossz az egész törvény, sok hozzászólás érintette számos pontját, de az amatőr együttesek regisztrációs lehetőségét egyszerűen képtelenségnek tartom. Ugyanakkor nem hiszem, hogy kritériumként a felsőfokú végzettséget kellene meghatározni, mert a táncos szakmában azért léteznek olyan tehetséges gyerekek a különböző műfajokban, nemcsak a néptáncban, hanem a kortárs területen is, akik meg tudnak lenni főiskola nélkül. Ellenben azt kellene meghatározni, hogy aki regisztrál, az legalább ennyi és ennyi főt hivatásszerűen foglalkoztasson. Ezt mi elrontottuk, hogy efféle kritériumok nincsenek benne törvényben.

Szerintem mindannyian úgy állunk hozzá, hogy az amatőrök fontos és nagyszerű munkát végeznek. Nagyra becsüljük az olyan társulatokat, mint az Alba Regia. De a hármas kategóriába történő regisztrációja szerintem is lavinát indíthat el. Ha idén regisztrált egy amatőr együttes, akkor jövőre majd ötven fogja megpróbálni.

Megyeri László: Ez nem így van. Jövőre véleményem szerint az Alba Regia nem fog regisztrálni. Ugyanis a jelenlegi regisztrációs rendszer alapján az önkormányzati támogatása arányában kapott támogatása 1.8 millió Ft. De a minisztériumnál van más pályázati keret, a Tengertánc alap, amelyből az amatőr néptáncegyüttesek ennél lényegesen nagyobb összeget kapnak. Ők viszont ebből már nem fognak kapni, miután regisztrálták magukat a hármas kategóriába, hiszen nem lehet innen is, onnan is lehúzni az államit támogatást. Tehát ha csak az önkormányzat támogatását nem tudják olyan mértékben megemeltetni, hogy innen is jól jöjjenek ki, akkor jövőre nem éri meg nekik magukat regisztrálni.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kellene azt a munkát elvégezni, amit elmulasztottatok ezelőtt két évvel megcsinálni, vagyis pontosan meghatározni azt a feltételrendszert, ami egyértelműen szétválasztja az amatőr és a profi társulatokat.

Nagyon fontos lenne, hogy a táncos szakma észszerű és megalapozott javaslatokkal álljon elő, mert valóban azt történt, hogy a tánc műfaja az eddigi kiemelt pozícióból átkerült az egyenlősdibe. Végignézve az elmúlt másfél évtized költségvetési törvényeinek logikáját, ez tényleg visszalépést jelent a finanszírozási rendszerben. Ennek korrigálásához muníciót csak a szakma tud adni, hogy olyan modellszámításokon alapuló javaslatok szülessenek, amivel tényleg hozzá lehet nyúlni a törvényhez. Nem azt mondom, hogy kialakulhat egy plusz 7. kategória, inkább azt, hogy feltöltjük, mondjuk a 3. kategóriát.

 


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 


 

10. 02. 3. | Nyomtatás |