Az a bizonyos 10%

A függetlenek támogatásáról és a 6-os kategória alakulásáról beszélget Szögi Csaba, Szabó György, Gyimesi László, Megyeri László, Angelus Iván

A pécsi fórumon sok szó esett a független együttesek támogatásáról, illetve az ezt a célt szolgáló 6. kategóriáról. A törvény nagy eredménye az, hogy a független szféra támogatására minimálisan az össz-színházi támogatás 10%-át szánja. Problémát jelent azonban, hogy kényszerűségből számos olyan együttes regisztrált ebbe a kategóriába, amelynek korábban biztos költségvetési támogatása volt.

 

 

Ami a függetleneknek jut

 

Szögi Csaba: A hatos kategória tulajdonképpen a '94-ben induló minisztériumi forrásból eredeztethető, amely az alternatív színházi alapot teremtette meg. Előtte soha nem volt lehetőség arra, hogy az alternatív társulatok működésre is nyerjenek pályázati támogatást. Ehhez csatlakozott '97-ben a kortárs táncalap, amely nagyságrendileg kisebb volt, mint az előző forrás: '97-ben 27 millió forinttal indult, és két társulatot támogatott: a Bozsik Yvette társulatot és a Közép-Európa Táncszínházat. Ebből a két forrásból alakult ki az az alap, amelyet a minisztérium pályázati úton jelenleg is működésre oszt szét. Ez a hatos kategóriának is az alapja. Ahhoz azonban, hogy a független együttesek ehhez a forráshoz hozzájuthassanak, regisztrálni kellett magukat.

2003-ban indult el az a munka az Alternatív Színházi Szövetségben, amelyik az alternatív és független társulatok komoly finanszírozási problémáival, illetve ezzel az alulfinanszírozott területtel kezdett el foglalkozni. A függetlenek között strukturálisan együtt vannak különféle formációk: táncosok, színházak, befogadószínházak, bábszínházak, gyerekszínházak. Ez országos szinten közel 140 formációt jelent. Mi együtt dolgoztunk azért, hogy eredményeket tudjunk elérni. Ehhez szót kellett értenünk egymással nem művészeti kérdésekben. Ezzel a munkával párhuzamosan 2004-ben megalakult a Táncművészeti Kerekasztal, amely a szakma részéről először fogalmazta meg a törvény igényét. Egy évig működött a kerekasztal, majd a megszűnte után a Független Színházak Szövetsége vitte tovább ezt a munkát, például azzal, hogy a kortárs kategóriákra kidolgozott egy regisztrációs rendszert. Ezt a törvény 2007-ben elindult előkészítésében is képviseltük, így kerülhetett bele a regisztrációs rendszer a 2008-ban megszületett törvénybe.

Az előadó-művészeti törvény első ránézésre nagyon kedvező helyzetet biztosít a független szféra számára, mert garantálja, hogy a színházak támogatására fordított költségvetési források 10%-át a független területre kell fordítani. (Korábban a működési alap nagyjából 5%-os támogatást biztosított. Ezzel szemben - évek alatt gyűjtöttük össze ezeket az adatokat - előadásszámban, nézőszámban a független szféra nagyjából a magyar színházi működés 15-20%-át produkálja. Nem is beszélve arról, hogy a külföldi megmérettetéseken is elsősorban a függetlenek, illetve a táncosok képviselik Magyarországot.) Ezért harcoltunk azért, hogy a függetlenek az össz-színházi költségvetés 15-20%-át kapják, de a tárgyalások végeredményeként a törvény csak 10%-os garanciát vállal. Ezt azért tudtuk elfogadni, mert az eddigi támogatásnak épp a dupláját jelenthette: a 2008-as 550 millió forintos keret helyett 2009-ben 1 milliárd egyszáz millió forintra pályázhatott a 120-140 társulat.

Hogy számszakilag is érthető legyen, hogy miről is beszélek, a tánc területén mindez a következőt jelenti. Az elmúlt 15 év alatt a legtöbb független társulat félmillió és 10 millió forint között kapott működési támogatást. Volt és jelenleg is van négy olyan kiemelt társulat - Bozsik Yvette, Frenák Pál, Goda Gábor társulata és a Közép-Európa Táncszínház -, amelyik 20 millió forintos támogatást kapott. Ezek a támogatások emelkedtek meg most a duplájára. Hogy ha a számokat nézzük, azt mondhatjuk, hogy közel 15 évig 10-15 millió forintból működtünk, miközben egy bemutató díszlet költsége mondjuk 5 millió. Ebből ki lehet számolni, hogy például Bozsik Yvette Kossuth-díjas művész mennyit tudott költeni egy produkciójára úgy, hogy közben a teljes társulat működését is ebből kellett finanszíroznia.

Szabó György: Már a törvény előkészítésének idején is nagyon komolyan támadott tétel volt a 10%, amit a függetlenek kapnak. Azt mondták, hogy minek kell ennyi embert és ennyi társulatot támogatni. Erre én mindig azt mondom, hogy nem az 5-600 meg 1000 fős nézőterek előtt kell kísérletezni. Tehát a nagy helyek megússzák a kísérletezés kockázatát, és olyan rendezőket meg koreográfusokat kapnak, akik nem buktak meg már hatszázszor. Akik meg megbuktak, azokat meg valószínűleg nem fogják meghívni. Ez a válaszom a támadásokra.

Az azonban biztos, hogy most is lépten-nyomon megállítanak szakemberek, és azt mondják, hogy az az 1,1 milliárd forint, ami a függetleneknek jut, nagyon nagy pénz. Egyetértek ezzel. Ez nagyon nagy eredmény. Ezt szeretném megköszönni a törvénynek. De nem tudom, hogy azok az emberek, akik ennek a 10 %-nak a jogosultságát megkérdőjelezik, meddig fognak várni, és mikor jönnek elő azzal, hogy ez kidobott pénz. Ha nem vagyunk okosak, és nem kezdünk bele egy normális jövőkép felépítésébe, akkor ezt a 10 %-ot nagyon hamar el fogják taposni.

Dr. Gyimesi László: Én is szeretném megerősíteni, hogy a színházi törvény eredménye, hogy most nem arról beszélünk, hogy az 550 milliós alternatív és független színházi támogatás 2010-ben miért csak 450 millió lesz (és nem 1,1 milliárd forint, ami most szerepel a költségvetésben)? Ez a forrás annak a lehetőségével kecsegtet, hogy egyszer csak talpra áll ez a terület, jogi, költségvetési és szélesebb közigazgatási értelemben is. Hogy nemcsak a szakma számára lesz fontos, hanem egy teljesen másfajta kezelésben részesül. Egészen más pozíciót jelent, amikor nemcsak a végeken harcolunk, hogy honnan lehetne még valahonnan összekaparni egy kis pénzt, hanem lehet tervezni, dolgozni.

 

 

A hatos kategória számokban

 

 

Megyeri László: Legyünk kicsit konkrétabbak. A 6. kategóriában körülbelül 150 szervezet regisztrált. (Azért nem tudok pontos számokat mondani, mert a regisztráció ugyan lezárult, de hatóságilag még nem ért véget, tehát nincs mindenhol jogerős határozat, hiszen a bíróságokon még zajlik a közhasznúvá minősítés. És a 6. kategóriában igazából addig ki tudjuk tolni az eljárást, amíg a pályázati kiírás meg nem jelenik, de a pályázaton már csak a regisztrált szervezetek vehetnek részt.)

A 6. kategóriában regisztrált szervezeteknek körülbelül a 20 %-a táncos szervezet. Ezek produkálták a kategóriában bevallott előadásoknak körülbelül a 15 %-át és a nézőszámnak körülbelül a 25 %-át. Tehát az előadásszám alacsonyabb, mint arányában a regisztrált szervezetek száma, a nézőszám viszont magasabb.

Természetesen más arányok jönnének ki, ha az itt szereplő együttesek mellé az eddigi támogatásuk összegét is odatennénk. Átkerültek ugyanis a 6. kategóriába olyan szervezetek, amelyek eddig kiemelt szerepet élveztek, és nem a függetlenek működési alapjából kaptak támogatást. Ezek között több a táncos szervezet, mint a prózai színház. Ez azt jelenti, hogy ha rávetíteném az eddig megkapott támogatást ezekre a szervezetekre, akkor az eddig erre a célra fordított összegből arányában nem 20 %-ot kaptak a tánctársulatok, hanem lényegesen magasabb összeget. Ez komoly fejtörést okoz majd, amikor a 2010-ben a 6. kategóriára megszabott összeget szét kell bontani. Ugyanis ebben a kategóriában együtt szerepelnek a prózai színházak, a bábszínházak és a táncszínházak. A józan ész azt diktálja, hogy ezeket a szervezeteket ne egy csomagban pályáztassa meg a minisztérium, illetve az Előadó-művészeti Tanács. Viszont, ha külön pályáztatja őket, akkor már kereteket is kell rendelni az egyes műfajokhoz.

Szögi Csaba már említette az összeget, hogy 2009-ben 1,1 milliárd Ft került szétosztásra a független szférában. 2010-ben a működési pályázat helyét átveszi a 6. kategóriában regisztrált együttesek számára kiírt pályázat. 2010-ben a 2009-es számokhoz képest csökken az egész előadó-művészeti terület össztámogatottsága. Konkrét számokat említve: 2009-ben 3,5 milliárd forinttal több jött be a rendszerbe, mint 2008-ban. Ebben benne van a zenekarok, énekkarok, bábszínházak, prózai színházak, táncegyüttesek, táncszínházak támogatása. Ez 2010-re 1,25 milliárddal csökkent. Tehát 2008-hoz képest 2,25 milliárd Ft az emelkedés, ami ugye 2009-hez képest csökkenést jelent. Ehhez képest a 2009-ben szétosztott 1,1 milliárd forinttal szemben 1,278 milliárdra nőtt a 6. kategóriában szétosztható pénz. Azaz az alternatív szféra törvényileg megszabott 10%-a a 2009-hez viszonyított csökkenéshez képest is emelkedett. Ami természetesen azt jelenti, hogy a prózai színházak, vagyis azok, aki az 1. kategória regisztráltak, bizony-bizony 2009-hez képest rosszul járnak 2010-ben. Ez komoly feszültségeket okoz, ráadásul ez a csökkenés nem is egyenletes, hiszen nem bázis szemléletű a pénz szétosztása, hanem a két mutatóhoz, az önkormányzati támogatáshoz és a nézőszámhoz igazodik.

 

Lehetséges-e a kompenzáció?

 

Angelus Iván: Feltételezem, hogy ennek az összejövetelnek az a célja, hogy megoldásokat találjunk. És azt is látjuk, hogy azok közül a gyengeségek közül, amelyek a törvény kapcsán elsőként kiderültek, feltehetően a legfontosabb a hármas kategória körüli anomália: hogy csak egy szervezetnek sikerült ide regisztrálna, hogy a legtöbben kénytelenek voltak a hatos kategóriába regisztrálni. Nyilván nem lehet elvárni, hogy két-három hónap alatt a törvényt módosítsuk. Nem lehet elvárni a hivataltól sem, amelyet a törvényt köt, hogy törvényellenesen járjon el. Viszont az Előadó-művészeti Tanácsnak, ha jól tudom, lehetősége van az arányokon módosítani. Hiszen a törvény, ha jól tudom, azt írja, hogy legalább 10 %-ot kell a 6. kategóriára fordítani. Tehát lehet többet is. Tekintettel erre a mindenki számára jól látható hibára, szerintem módot kellene arra találni, hogy azokra a szervezetekre való tekintettel, amelyek adminisztratív okok miatt ide szorultak, emeljük föl a 10%-os keretet. Így a független szervezetek sérelme nélkül juthatnának hozzá ahhoz az összeghez, amely a működésükhöz szükséges.

Megyeri László: Nagyon veszélyes az, amit mondasz. Szeretnék konkrét számokkal válaszolni. 2008-hoz képest közel 50 %-os a hatos kategória támogatásának emelkedése. Ha 2009-hez viszonyítom, akkor is több mint 10 %-os a növekmény. Ezzel szemben az összes többi kategóriánál csökkenés van, hiszen a 2008-hoz viszonyított 1,250 milliárd Ft-os csökkenés teljes egészét a másik 5 kategória viszi el.

Angelus Iván: Ez a növekmény azt jelenti, hogy egy évtizedes anomáliát rendezett a törvény, hisz évtizedekig strukturális okoknál fogva oly módon volt alulfinanszírozva a független szféra, hogy csoda, hogy létezett.

Megyeri László: Nem azt mondom, hogy ez nem így van. Sőt! Profán leszek: azt mondom, hogy a törvénynek nagy hibája, hogy a 3,5 millió plusz támogatást odaadták 2009-ben, ugyanis a törvény költségvetési értelemben csak 2010-ben lép életbe. Ha csak akkor jelenik meg ez a plusz pénz, akkor mindenki növekményként érzékelné a változást. Most viszont 2010-ben csökken az össztámogatás, tehát mindenki úgy érzi, hogy a törvényből adódóan nem növekménye van, hanem csökkenése. Holott komoly növekménye van még mindenkinek, ha 2008-hoz viszonyítjuk.

Természetesen értem, hogy évtizedes elmaradásokat kellene pótolni, amiben komoly lépés történt a függetlenek támogatásának több mint duplájára növelésével. És az is igaz, hogy most olyanok is a hatos kategóriában szerepelnek, akiknek eddig garantált forrásaik voltak. Csak azt nem látom járható útnak, hogy most még azoktól vegyünk el – a többi kategóriában szereplő intézménytől –, akik eleve rosszul jártak 2010-ben.

Hegedűs Sándor: Szerintem Iván azt mondja, hogy azokat, akiket nem tudtak a 3. kategóriába regisztrálni, de eddig gyakorlatilag meg volt oldva a finanszírozásuk, ezeket a 6. kategóriában kompenzálnia kellene az Előadó-művészeti Tanácsnak.

Megyeri László: Jó, csak miből?

Angelus Iván: Nyilván mindenkit sérelem ér, akitől elveszünk. De ez nem igazságosság, hanem jogi anomália kérdése. Nyilván minden kicsi szervezetnek, amelyik eddig néhány 10 és 100 ezer Ft-ból próbált létezni, az érdeksérelmére történik, hogy a 40 milliós Markó Iván társulat vagy az Experidance kénytelenségből a függetlenek számára biztosított forrásból kér támogatást, pedig ez a kicsik támogatására lett kitalálva. És nem a Szegedi Kortárs Balett támogatására, ami nyilván rosszul jár, ha csak néhány 10 milliót nyer a 6-os kategória pályázatán. De még rosszabbul járnak azok, akik eleve ebbe a kategóriába tartoznak. Miközben bizonyára sem a Szegedi Balett nem szeretné elvenni Fehér Ferenctől a pénzét, sem Fehér Ferenc nem szeretné elvenni az övékét. Egyszerűen a törvényből fakadóan anomália keletkezett, amit a bölcs Előadó-művészeti Tanácsnak kellene a jogi lehetőségek megkaparintásával kezelnie.

Megyeri László: Mindenhez hozzá lehet nyúlni, de azt tudni kell, hogy a végszám nem fog változni. Bárhol hozzányúlnak a számokhoz, az a többi számot megváltoztatja.

 

 

A normatív és a pályázati kategória

 

 

Szögi Csaba: Szerintem ezt nem látjátok tisztán: van egy normatíva az egész előadó-művészeti finanszírozásra. Ha ezt 100-nak vesszük, akkor az első öt kategóriára 90 % jut, és a 6-os kategóriára 10 %, ezt törvény írja elő. Hogy az öt kategória között hogyan oszlik meg a 90%, ezt az előadóművészeti-tanács határozza meg. A 10%-ra pedig pályázatot fognak kiírni. Mert teljesen más az első öt kategória és a 6. célja és szisztémája.

Az első öt kategória – köztük a 3. kategória, ami a táncra lett kitalálva – normatív kategória, a 6. pedig pályázati kategória. A 3. kategóriában, ha hozol egy önkormányzati részt, akkor megkapod hozzá a normatívát. A 6. kategóriában mindenki szabadon pályázik, és van 150-200 pályázó.

Most arról beszélünk, hogy a 10 %-ot hogyan tudnánk még jobban szétosztani, minél több embernek, holott nem ez a fő probléma. A fő probléma az, hogy a 3. kategória nincs megcsinálva, és emiatt nincsenek is benne együttesek. Ennek a kitalálása nem a függetlenek dolga volt. A függetlenek dolga a 6. kategória volt. Mi azon hat évet dolgoztunk, nagyon sokan nagyon sokat. Tehát az a függetlenek kategóriája, és nagyon sajnáljuk, hogy oda kellett regisztrálniuk a táncegyütteseknek. Nekünk sem jó, hogy ott vagytok, hidd el. De ez nem a mi hibánk.

Tehát én azt javaslom, hogy arról beszélgessetek, hogyan oldjátok meg azt, hogy a 3. kategória olyan legyen, hogy ott tudjatok regisztrálni. Mert ott megvan az önkormányzati részhez automatikusan a normatív támogatás.

 

 

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

 

 

 

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

 

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

 

Az aktuális szám 395 Ft

 

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

 

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 

 

 

10. 02. 3. | Nyomtatás |