Nem vagyunk a helyünkön

Miért regisztrált független együttesként a Szegedi Kortárs Balett?

A színházi törvény hatásairól szeptemberben Pécsett rendezett táncművészeti fórumon sok szó esett a Szegedi Kortárs Balettről, amelynek nem sikerült magát az önkormányzati támogatású táncegyüttesek közé, a hármas kategóriába regisztrálnia, csak a függetlenek közé, a hatos kategóriába. Az okokról az együttes igazgatója, Pataki András beszélt. A vitában megszólat Megyeri László, az előadó-művészeti iroda képviselője is.

 

Pataki András: A Szegedi Kortárs Balett a hatos kategória regisztráltja, de én nem szeretnék erről a kategóriáról beszélni, mert mi a kezdetektől fogva közegidegennek éreztük magunkat itt. Nem is volt szándékunk ide regisztrálni, hiszen köztudott, hogy ez a független színházak számára létrehozott kategória. Tulajdonképpen mi is a hármas kategóriába tartozunk, hiszen húsz éve működő balettegyüttes vagyunk, 2000 óta önálló szervezetként dolgozunk. Közel 100 előadást teljesítünk egy évben. 14 táncossal működünk, viszonylag kis szervezeti felépítéssel, de elég komoly költségvetéssel, aminek jelentős részét 2000 óta a Szegedi Nemzeti Színházon keresztül biztosítja számunkra Szeged város önkormányzata.

Sándor L. István: Miért nem sikerült mégsem a hármas kategóriába regisztrálni?

Pataki András: Úgy érzem, hogy a történetünk kicsit kafkai. A törvénynek nyilvánvalóan lehetnének pozitív hatásai, hiszen én úgy tudom, hogy majdnem 4 milliárd forint plusz forrás került be a rendszerbe. Ugyanakkor az lett volna a feladata a törvénynek, hogy ösztönözze az önkormányzatokat, hogy minél több anyagi eszközzel támogassák a társulatokat, mert a központi támogatás mértéke ehhez mérten határoztatik meg. De a mi példánk azt bizonyítja (itt a pécsi vitában Kiss János is utalt rá), hogy a törvénynek az önkormányzatok ösztönzésére irányuló szándéka épp fordítva sült el.

Mindannyian tudjuk, hogy 2009. május végéig kellett magukat a társulatoknak regisztrálniuk. Ennek bizonyos feltételei voltak. Mi minden feltételnek megfeleltünk, egynek nem: a város nem kötött velünk közszolgáltatási szerződést, mégpedig azért, mert nem volt ismeretében a számoknak. Azt ugyan kinyilvánította az önkormányzat, hogy nem szeretné, hogy a társulatnak kevesebb legyen a támogatása, de ugyanakkor azt is érzékeltette, hogy az önkormányzati hányadot a minimálisra szeretné csökkenteni, persze úgy, hogy a társulat ne járjon rosszabbul.

Tehát teljesen logikusan kivárt, meg akarta várni a számokat, amelyek az állami költségvetésben fognak szerepelni. Sajnos egyéni pechünk az, hogy az eddigi garantált és biztonságos működésünk feltételeként a Szegedi Nemzeti Színházzal megkötött öt éves szerződésünk 2009. december 31-jén lejárt. Ez még pluszban sújtja a társulatot, időhiányba kerültünk, ezért kényszerültünk arra, hogy ha be akarunk kerülni a törvény által meghatározott új támogatási rendszerbe, a hatos kategóriába regisztráljunk, mert csak annak a feltételeinek tudtunk megfelelni.

Ennek következtében mindenféle szempontból bizonytalan helyzetbe kerültünk. Nem tudjuk, hogy 2010-ben mekkora költségvetéssel gazdálkodhatunk. Számunkra tehát a tervezhető működés hiányát eredményezte a törvény. És természetesen szakmailag sem érezzük magunkat a helyünkön a hatos kategóriában. Nem tudjuk, mi lesz velünk 2010-ben. Ha sikerül az önkormányzattal megkötni a törvény által előírt közszolgáltatási szerződést, akkor tudunk majd a hármas kategóriába regisztrálni, ami azt jelenti, hogy csak a 2011. financiális évben fogunk bekerülni az állandó központi költségvetéssel támogatott társulatok közé. Így 2010 a teljes gazdasági bizonytalanságban fog eltelni. Ebben a szituációban a színházunk kivár, hiszen úgymond „nagy tehertől” szabadulnának meg, mert bizony nekik komoly érvágást jelentett, hogy a költségvetésük bizonyos hányadát számunkra kellett biztosítaniuk. Az önkormányzat ugyanúgy kivár. Az idő megy, az év vége a nyakunkon van, nem tudunk produkciókat tervezni, nem tudunk szerződéseket kötni a táncosainkkal.

Sándor L. István: Ez azt jelenti, hogy a 2010-es költségvetéseteket az alternatívok számára biztosított 10 %-os keretből, pontosabban az ide benyújtott pályázatból próbáljátok meg biztosítani?

Pataki András: Igen, kénytelenek leszünk. Én vállalom, hogy igazából tranzit kategóriának tekintjük a hatos kategóriát. Semmiféleképpen nem akartunk kimaradni a rendszerből, abból, hogy állami támogatásra jogosultak legyünk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a hatos kategóriában is gondot fog okozni, hogy rengeteg olyan társulat regisztrált ide, melyekre nem számított a független szféra.

Sándor L. István: Ha az önkormányzat nem köt szerződést veletek, akkor nyilvánvalóan a központi költségvetésből sem kaphattok támogatást.

Pataki András: Így van, pontosabban csak a függetlenek keretéből, ha szerencsénk van.  Ezért megy most a meccs az önkormányzattal, a színházzal. Nagyon nagy valószínűséggel decemberben, amikor már tudni fogunk bizonyos számokat, akkor egy ilyen idegből, ingerülten megkötött szerződés fog létrejönni, amivel lehet, hogy majd tovább fogjuk rontani a saját pozíciónkat.

Sándor L. István: Mi kellene ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok, és a helyetekre kerüljetek?

Pataki András: Ehhez önkormányzati szándéknak kellene lennie arra, hogy – mint ahogy mögöttünk álltak 20 éven keresztül – ezután is támogatni fognak. Most elbizonytalanodott a helyzet azzal, hogy az állami költségvetés elvon 120 milliárdot az önkormányzatoktól. Nyilván ők is megpróbálnak minél többet spórolni. Ezért a szegedi önkormányzat azt mondja, hogy ő majd a végén határozza meg a támogatásunk összegét, amikor a többi szám kiderül, hogy mennyi központi támogatást kapunk.

Megyeri László: Nem így van, András. Sajnálom, de nem így van.

Pataki András: Laci, hidd el, én tárgyalok velük...

Megyeri László: Nem azt mondom, hogy nem ezekről tárgyaltok, hanem azt, hogy a végkövetkeztetésed hibás. Az a helyzet ugyanis, hogy jelen pillanatban a 2010-es támogatást a 2009-es önkormányzati támogatás határozza meg. Tehát ha te megköttetted volna velük a közszolgáltatási szerződést – és nem a törvényen múlik, hogy te nem kötötted meg a szerződést, mert nagyon sok helyen megkötötték. Például az Alba Regia is megkötötte. De még nagyon sok szervezetet tudok mondani, akik megkötötték. Azok igenis az önkormányzati támogatás arányában kapják a pénzt. És ha te megkötötted volna…

Pataki András: Ne haragudj, de a székesfehérvári önkormányzatnak az az alig több mint 1 millió forint, amivel az Alba Regia Néptáncegyüttest támogatják, nem tétel. De az én önkormányzatom nem fogja kimondani azt, hogy 30 milliót, 50 milliót vagy 100 milliót ad nekünk, ha nem tudja, hogy mennyi a ráeső rész. Az én önkormányzatom azt fogja kimondani, hogy a következő évre is azt szeretné, hogy ugyanannyi jusson a társulatnak, mint ebben az évben.

Megyeri László: Mármint az állami támogatással együtt?

Pataki András: Igen, ez a lényeg. És amíg nem tudja az arányokat, hogy mennyi saját részre van szükség ahhoz, hogy az állami résszel együtt megmaradjon az eredeti költségvetésünk, addig nem fog elsőként lépni, és nem fog velem közszolgáltatási szerződést kötni. Ez történt most.

Megyeri László: András, ne haragudj, te sem tehetsz róla, és nem tudom, ki tehet róla, hogy a szegedi önkormányzat nem tudja értelmezni a törvényt. Ugyanis aki 2009-ben rájött arra, hogy ha abban az évben megemeli a színházi együttesei támogatását – nagyon sok ilyen önkormányzat volt –, annak 2010-ben lesz meg a hozadéka. Nem mondta el Melinda, pedig előszeretettel el szokta mondani, és én mindig hagyom, hogy ő mondja, hogy ebbe a rendszerbe a törvény révén 2009-ben 800 millió Ft önkormányzati plusz támogatás jött be. Tehát egy csomó önkormányzat úgy gondolta, hogy neki most érdemes a színházak, tánctársulatok mellé tenni a pénzt, mert válság ide, válság oda, ez a pénze jobban hasznosul. A 2009-es plusz pénz, ez az 1,7 milliárd már e szerint az elv szerint osztódott szét. És akkor hadd mondjam el, hogy van három olyan önkormányzat, amelyik nem szolgáltatott adatot, így elestek több 10 millió Ft-tól, mert nem olvasták el a jogszabályt. Szerintem a szegedi önkormányzat jogi értelmezésének színvonala sem áll magasabb szinten. Nem azt mondom, hogy nektek készségszinten kell ismerni a jogszabályt, de egy önkormányzatnak ez a dolga. És ha ebből az általa vezetett intézmények rosszul jönnek ki, az bizony az ő hibája. Nem a törvénynek kell ezt felróni. De arra a következtetésre jutottál, amikor nem tudtál regisztrálni, hogy rossz a törvény. Nem az a rossz. Az önkormányzat rossz.

 

***

 

Sándor L. István: Mi történt a szeptemberi fórum óta?

Pataki András: Első lépésként meghívtam Megyeri Lászlót Szegedre: ha úgy gondolja, hogy az önkormányzat rosszul értelmezi a színházi törvényt, azzal kapcsolatban tartson egy tájékoztatót. Laci el is jött, és a megbeszélésen nemcsak az önkormányzat érdekeltjei, hanem az összes előadó-művészeti intézmény vezetői is jelen voltak.

Sándor L. István: És rendeződött azóta a Szegedi Kortárs Balett helyzete?

Pataki András: Sokat tárgyaltunk az önkormányzattal és a színházvezetéssel is, és arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy ugyanabban a formában kötünk szerződést, mint ahogy eddig is működött az együttes. Ez az új szerződés azonban csak egy fél évre szól.

Sándor L. István: Miért?

Pataki András: A hatos kategóriában januárban áll föl a kuratórium, akkor írják ki a pályázatot. Várhatóan április végére lesz döntés, akkor fogjuk pontosan megtudni, hogy mennyi pályázati pénzt kapunk ebből a kategóriából. Az önkormányzat szándéka azóta sem változott abban a tekintetben, hogy a költségvetésünket a 2009-es szinten kívánja tartani. Mivel azonban pályázati kiíráson vettünk részt, ezért közbeszerzési eljárásra kényszerülünk, tehát csak fél évre tudjuk meghatározni azt az összeget, amit a színház e szerint a szerződés szerint biztosít számunkra. Magyarul az éves költségvetésünknek a felét vettük alapul, amit most 45 előadásért cserébe fél éven keresztül garantál nekünk a színház. Az év második felében, amikor kiderül, hogy a hatos kategóriából mennyi támogatást kapunk, akkor ezzel az összeggel csökkentett támogatást fogjuk belefoglalni a második félévre szóló színházi szerződésünkbe (amit természetesen megint közbeszereztetni kell).

Sándor L. István: És történt-e valami annak érdekében, hogy 2011-ben a hármas kategóriába kerüljetek?

Pataki András: Ez ügyben szinte semmi nem történt még. A közszolgáltatási szerződést még nem kötöttük meg. Folytatnunk kell a tárgyalásokat a törvénymódosítás irányába. A hármas kategória jelen formájában nem biztosítja a szakma elvárásait. Az már biztos, hogy további regisztrációs paramétereket kell meghatároznunk, valamint érvényesítenünk kell itt is a kettes műfaji szorzót, aminek, azt gondolom, a hármas kategóriában van a legnagyobb jelentősége. Ezzel a törvény valóban ösztönözni fogja az önkormányzatokat, és természetesen a társulatokat is a minél magasabb színvonalú szakmai munkára. Az nyilván további össz- szakmai egyeztetés és politikai lobbizás eredménye lehet, hogy ilyen irányú törvénymódosítás szülessen. Hiszen kiderült, hogy a hármas kategóriában (ahová az Alba Regia mellett a Győri Balett tudott regisztrálni) minden önkormányzati forintra 30 fillér központi támogatás esik. Ez elfogadhatatlan. Tehát jelen pillanatban az a helyzet, hogy még az a legjobb, hogy ha a hatos kategóriában maradunk, mert ha átregisztrálunk a hármasba, azzal az önkormányzatunk sokkal rosszabbul jár. Tehát sokkal több pénzt kell a társulat mellé tennie, hogy a 2009-es szinten maradjon a költségvetésünk.

Sándor L. István: A 30 százalékos központi hozzájárulás egyáltalán nem lehet ösztönöző az önkormányzatok számára.

Pataki András: Ezért kell módosítani a törvényt, hogy a hármas kategória olyan motiváló kategória legyen, ahová érdemes lenne bekerülnie annak 6-7 önálló együttesnek, akik jelen pillanatban is működnek.

Sándor L. István: Mely együttesekre gondolsz?

Pataki András: Szerintem a hármas kategóriába kellene tartoznia a Győri Balett mellett a Szegedi Kortárs Balettnek, itt kellene önállósodnia a Pécsi Balettnek, itt kellene lennie – természetesen, ha nekik is ez a szándékuk – Bozsik Yvette és Frenák Pál társulatának, a Magyar Fesztivál Balettnek, az Artusnak vagy akár furcsamód a függetlenek élharcosaként működő Közép-Európa Táncszínháznak. Most hirtelen ezek jutnak eszemben. Tehát azoknak az együtteseknek, amelyek viszonylag nagy létszámmal működnek, és az évi 50 előadást teljesítik.

Sándor L. István: De mondjuk Bozsik Yvette-nek vagy Frenák Pálnak mi az esélye arra, hogy bármelyik önkormányzat közszolgáltatási szerződést köt vele?

Pataki András: Most igazából semmi. Pontosabban dolgozniuk kéne ezen az együtteseknek. Ehhez azonban a törvénynek valóban ösztönözőnek kellene lennie az önkormányzatok számára, hogy viszonylag kevés önkormányzati ráfordítással magas állami hányadot kapjanak. Persze meg kellene határozni azt a minimális önkormányzati ráfordítást is, amit ezeknek a professzionális módon működő társulatoknak a működése megkíván. Szakmailag ez serkentené az önkormányzatokat arra, hogy önálló tánctársulatokat hozzanak létre.

A minisztériumnak is el kellene gondolkodnia a kialakult helyzeten. 25 évvel ezelőtt az Operaház balettegyüttese és a Győri Balett mellett a még napjainkban is színházi tánctagozatként működő Pécsi Balett jelentette a táncéletet Magyarországon. De azóta nagyon sok minden történt. Kialakult egy pezsgés, izgalmas új törekvésekkel, színvonalas együttesekkel. Most egy sokszínű, sokkal magasabb színvonalú táncélet van Magyarországon. Ezt a minisztériumnak is látni kellene, és meg kellene próbálnia beemelnie a struktúrába azokat az együtteseket, akik a táncművészetnek, ennek az önálló művészeti ágnak a kiemelkedő képviselői.

Az előbb minőségben egymással összemérhető, azonos súlycsoportba tartozó társulatokat említettem. Nekik szakmailag mindenféleképpen azonos kategóriában kellene lenniük. Ez a hatos kategória, azaz a függetleneknek számára is könnyebbséget jelentene, hiszen most az ő büdzséjük terhére fognak támogatást kapni azok, akik kényszerűségből ide kerültek.

Sándor L. István: Színházi területen is vannak ilyenek. Például ide került a Zsámbéki Nyári Színház is, ami eddig a szabadtéri színházak számára fenntartott alapból kapott támogatást, de ugyanúgy nincs önkormányzati háttere, mint az általad említett legtöbb táncegyüttesnek.

Pataki András: Tulajdonképpen a függetlenek tragédiája, hogy a nagy elánnal megvívott harcuk közben azzal nem számoltak, hogy a hatos kategória igazából egy menekülési útvonal lesz. Aki nem tud máshova regisztrálni, az kénytelen lesz bejelentkezni ide, ha be akar kerülni a rendszerbe. Ezzel a hatos kategóriáért lobbizók egyáltalán nem számoltak. Most nekik is fáj a fejük emiatt.

Sándor L. István: És látsz reményt, hogy az önkormányzatok társulat-fenntartási kedvét ösztönző szempontok bekerülhetnek a törvénybe?

Pataki András: Különben nincs értelme a hármas kategóriának. A szakma efelé indult el. De sajnos a törvényalkotás folyamatában nem tudott érvényesülni ez a szándék.

 


Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.


Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

 

 


 

 

10. 02. 3. | Nyomtatás |